Ma újra -hosszú kihagyás után- végre megint eljutok Hozzád.Délelőtt a Gördeszka-parkban gyakoroltam egy kicsit,de hamar elfáradtam.Inkább elindulok Hozzád-gondoltam.Igy is tettem,szerencsére közel laksz.Gördeszkával nem egyszerű a nagyobb távok leküzdése,de a tudat hogy újra találkozunk-szinte szárnyakat adott.Nemsokára feltűnt az ismerős utca,hamarosan ott álltam a kapualjban,csengettem.
-Ki az?-szólsz a vonal túlsó végéről.
-Szia!Megjöttem.
-Gyere be!

Két hete nem sikerült egy "játékot" összehozni.Meg volt ugyan beszélve,de az élet közbeszólt.A mai alkalom egy újabb büntetésről fog szólni.....

Hát igen.Megint itt állok az ajtó előtt.Résnyire nyitva van,belépek és becsukom magam mögött.Halkan köszönök:
-Szia!Megjöttem.
-Szia!Öltözz át,mindjárt jövök.
Hm.Nem is volt olyan vészjósló a hanghordozásod,mint a múltkor.Talán nem is emlékszel már a dologra.Gyorsan átöltözöm a szobában és várok.A levetett ruhákat összehajtogatom és szépen egymásra rakom.

A mára tervezett túra a haverokkal idő előtt véget ért.A GPS felmondta a szolgálatot és papírtérképet nem vittünk magunkkal.Ezért úgy döntöttünk,hogy visszafordulunk az autóhoz,mert arra még ismerjük az utat.Nagy szomorúan beültünk és elindultunk vissza a városba.Én vezettem,laza társalgással múlattuk az időt a fővárosba vezető úton.A rádió halk háttérzenét szolgáltatott,kezdtünk a kezdeti bosszúságból kikecmeregni."Végre,most hogy végre látlak,van kire gondolnom.Végre,és ha meg nem is kívánlak,most már lesz kiről álmodnom..."-énekli a zenész a rádióban.És nekem beugrik egy ötlet.De hiszen fel

Megint eljött az alkalom,hogy eljussak Hozzád egy kis kalandra.A szokásos előkészületek után megint ott állok az ajtóban,kezem a csengőgombon.Megnyomom és Te azonnal beengedsz.Meg sem kérdezed ki az.Ezt majd szóvá is teszem-fut át az agyamon,miközben nyargalok felfelé...
-Szia!
-Szia,gyere be!
Belépek az ajtón,Te becsukod és be is zárod.Most pár órára elrejtőzünk a zaklatott világ bajai elől,csak egymásnak fogunk létezni.
-Kérdezés nélkül beengedtél....nem voltál túl elővigyázatos!
-Tudtam hogy jössz,az ablakból láttam amikor leparkoltál.Úgyhogy nincs semmi probléma,ne aggódj!

Az elmúlt hétvégén nem jöttek össze a dolgok,nem tudtam eljutni Hozzád.De most szombaton megint ott állok a kapualjban,kezem a csengőgombon.Megnyomom.Te megint azonnal válaszolsz.
-Szia!
-Szia megjöttem.
-Gyere fel.
Berreg az ajtónyitó én pedig belépek az előtérbe.Közben ott motoszkál a fejemben,hogy mintha keményebb lett volna a hanghordozásod.Hamar felérek az emeletre, az ajtó már nyitva van.Belépek és becsukom magam mögött.Furcsa érzésem van,mert eddig mindig az ajtóban vártál,és a redőny is le van húzva.Pedig eddig mindig besütött a nap az ablakon.

BRRRRRRR.....
-Szia!
-Szia gyere fel.
Futva teszem meg az utat az emeletre.Te már az ajtóban vársz.Belépek és az ajtó becsukódik.
-Mizujs?
-Köszi,minden rendben.
-Milyen volt a túra?
-Izzasztó.Nagyon sok emelkedő volt benne.
Beszélgetés közben nekiállok vetkőzni,mert szorít az idő,sajnos nem érek rá túl sokáig.Lekerül a hátizsák,kabát,sapka és végül a cipőm is.Bemegyünk a szobába,ahol vár a rácsos ágy.Végre kicsit lenyugodhatok.Újra itt vagyok,és valószínűleg ez a délután is kellemesen fog eltelni......Ahogy igy merengek,megszólalsz mögöttem:
-Tedd hátra a kezed.

Izgatottan vártam a mai napot.Szerdán felhívtál hogy megérkezett végre a várva-várt rácsos vaságy,amit kinéztél magadnak a bútoráruházban.Hétvégére le is szállítják,és velem szeretnéd felavatni.Nagyon örültem a lehetőségnek,alig vártam a szombatot.Titkon elképzeltem,mi minden kellemes dolog fog ott velünk történni.