Életem első fiúszerelmét egy szintén Márk nevű sráccal éltem meg. Nem ő volt az első szexpartnerem, de ő volt az első, akibe igazán szerelmes is lettem, mindösszesen 17 évesen. Megismerkedésünk pontos részletei az idő távlatából már homályba vesztek, azonban annyit mindenképp szükségesnek tartok elmondani, hogy fiatalon az ember fia eléggé könnyelmű és meglehetősen obszcén dolgokat is bevállal. Bár ha jobban belegondolok, az életkor nem lehet mentség, hisz most is csinálok ezt, azt.

A családomról röviden írtam már pár sort, nagyvonalakban elmeséltem ki mivel foglalkozik, milyen mentalitású és kb. azt is hol áll a társadalmi ranglétrán. Nem meséltem azonban arról milyen volt a családtagjaim egymáshoz való viszonya és melyek voltak azok a főbb elvek, melyek mentén éltük, s éljük mindennapjainkat.
Nehéz úgy megismerni egy családot, hogy annak tagjai nem magukról készíthetnek leírást, nem maguk mondhatják el, mik azok az értékek, amelyek leginkább meghatározták gondolkodásmódjukat. Ennek híján kénytelenek vagytok beérni azzal, amiket én észleltem a többiekre pillantva.

A családommal épp a rendszeresen félévente visszatérő konfliktusom közepén jártam, amikor azonban eddig nem várt és félt helyzet állt elő. A vita témája megint a sok pasi és a mértéktelen költekezésem. Egyszerűen nem ismertem a határt és ha jobban bele gondolok most sem nagyon ismerem. Szeretem kipróbálni mit bírok, mik azok a fájdalmak, amelyeket elviselek, mik azok a határok, amelyeken még átléphetek, így sokszor vitatkoztam apámmal, aki a mértékletes becsületesség díszpéldánya.

Annyira azért ne siessünk előre, hogy egyből a jelennel foglalkozzunk, mikor sok érdekes pillanat és élmény volt a múltamban is, amelyek számottevő mértékben hozzájárultak tényleges valóm alakulásához. Az egyik említésre méltó eset a Római vakációm története.

A jogászi szakma legalja az ügyvédjelölti státusz. Mindössze annyi különbözteti meg a cselédtől, hogy nem lehet megütni. Az ún. principálisok, akik szinte ingyen, éhbérért foglalkoztatnak több nyelven beszélő fiatalokat, elképzelik kezükben a hatalmat, hogy irányíthatnak valakit, hogy ifjak életére meghatározó befolyást gyakorolhatnak. Az ügyvédek élvezik az erőt, a határozottságukból fakadó felsőbbrendűségi érzésük oly mértékűvé alacsonyította őket, beleértve lassan engem is, hogy mint patkányok a koncra ugrunk minden pénzszerzési lehetőségre.

Ha a nagy könyv előírásait követtem volna, akkor azt hiszem most boldog vagy legalábbis boldogabb lennék, mint most. Nem kellene azon aggódnom, hogy vajon mi lesz holnap, mi lesz azután, vajon megérem-e a keresztlányom első napját az iskolában, vagy talán még az érettségijéig is kihúzom? Fontos kérdések, bár talán annyira nem megválaszolhatatlanok. Nem értitek miért teszem fel minduntalan magamnak ezeket a megválaszolhatatlan és így folytonos szenvedést okozó kérdéseket. Ezt nem is érthetitek, mert nem vagytok részei az életemnek.

Ahhoz, hogy valós képet alkothassatok rólam, tudnotok kell, milyen is voltam akkoriban. Külsőmet illetően inkább lányos, mint fiús. Vékony, szálkás testemen egy gramm zsírt sem lehetett találni, ápolt, rövid, dús fekete hajam és szőrtelenített testem volt. Ma csak simán nyunyónak mondanának. A férfias macsóság legapróbb szikrája is hiányzott belőlem. Gyakran affektáltam, ha ittam, akkor pedig teljesen elengedtem magam és kezeimet úgy tartottam, mint egy igazi hajtűdobáló köcsög, akinek „eltörtek a csuklói” stb.

Márk vagyok, 25 éves, jogász. Édesanyám a Fővárosi Bíróságon bíró, édesapám ügyvéd, büntetőzik. A családom havi jövedelme eléri a nettó 2 millió forintot. Tudom, nem sok, de azért mindig megéltünk valahogy. Ez az én történetem, a kalandjaimé, a szenvedéseimé és persze megannyi igaz vagy csak igaznak hitt tévhit és titok leleplezéséé, melyet élvezettel és megbánás nélkül írok meg, remélve a megbotránkoztatást és a megdöbbenést.