Ügyvéd titkok 2 - Bemutatkozásom 2.

peterslavebp képe

Ahhoz, hogy valós képet alkothassatok rólam, tudnotok kell, milyen is voltam akkoriban. Külsőmet illetően inkább lányos, mint fiús. Vékony, szálkás testemen egy gramm zsírt sem lehetett találni, ápolt, rövid, dús fekete hajam és szőrtelenített testem volt. Ma csak simán nyunyónak mondanának. A férfias macsóság legapróbb szikrája is hiányzott belőlem. Gyakran affektáltam, ha ittam, akkor pedig teljesen elengedtem magam és kezeimet úgy tartottam, mint egy igazi hajtűdobáló köcsög, akinek „eltörtek a csuklói” stb.

Belső tulajdonságaimat nagyjából már ismeritek, azonban tudnotok kell, hogy mindig igyekeztem őszinte lenni, az emberekkel kedves voltam. Az életemből hiányzott a szeretet, legfőképp az, hogy szeressenek, hogy odabújhassak valakihez, hogy reggel ugyanaz mellett ébredhessek fel, mint aki mellett lefeküdtem. Már akkoriban éreztem, hogy jó lenne valakit páromnak nevezni, becézve ölelgetni. Sajnos ez a mai napig, 5 évvel későbbig sem adatott meg.

Szüleim persze szerettek, de az teljesen más, ők el voltak foglalva munkáikkal, és az emberek bajos problémáival. Törődtek velem, de valahogy mégis hiányzott valami. Feltehetőleg, így utólag visszagondolva a korlát, hogy nem szabad, sőt, tilos.

Édesanyám igen kemény asszony, az ő szava érvényesül mindig, még apám felett is ő uralkodott, akinek nem volt más választása, mint hűséges kutya módjára engedelmeskedni. Apám makacs, határozott, öntörvényű ember, aki az irodában eljátszotta az istent. Nem tűrt ellentmondást. Nem is tehetett volna mást, hiszen egész nap bűnözőkkel volt körbevéve. Egy rossz mozdulat, egy elgyengült pillanat esetében talán még a torkát is elvágják, vagy ami még rosszabb, valamelyik gyerekének a torkát. Itt jutottunk el, ahhoz a ponthoz, hogy meséljek testvéremről. Egy bátyám van. Ő kilóg a sorból, nem jogász, „csak” fogorvos. Szerintem ő azzal a szakmával jobban járt, én mások rothadó életének feláramló bűzében turkálok életem végéig, míg ő csak a szájukban. Azt legalább egy mentolos cukorka eltünteti, azonban nincs az az erős mentol, ami egy bontóperben a házas felek mocskos kis életének bűzét elfedné.

Szüleim a tipikus felsőközéposztályt mintapolgárai. Van jó állásuk, fizetik az adót, a betegbiztosítást, a nyugdíjat. Van autó és lakáshitelük, évente kétszer utaznak külföldre. Nyáron valamelyik északi országba menekülnek a tikkasztó hőség elől, míg télen a forró dél hűs tengervizében áztatják testüket.