![]() A jogászi szakma legalja az ügyvédjelölti státusz. Mindössze annyi különbözteti meg a cselédtől, hogy nem lehet megütni. Az ún. principálisok, akik szinte ingyen, éhbérért foglalkoztatnak több nyelven beszélő fiatalokat, elképzelik kezükben a hatalmat, hogy irányíthatnak valakit, hogy ifjak életére meghatározó befolyást gyakorolhatnak. Az ügyvédek élvezik az erőt, a határozottságukból fakadó felsőbbrendűségi érzésük oly mértékűvé alacsonyította őket, beleértve lassan engem is, hogy mint patkányok a koncra ugrunk minden pénzszerzési lehetőségre. Szükség is van minden forrás megragadására, mert „sanyarú” a sorsunk. Több ezren vagyunk és az ügyvédi kamara teljesen magára hagyott minket. Csak szívja ki a zsebünkből a pénzt, csak fenyegetőzik, mindeközben a néhány elnökséghez közel álló műfarok megpróbálja kezében tartani az irányítást. A vezetőség tagjai egymást tűntetik ki, egymás kezét csókolgatva hagyják, hogy a közjegyzők újabb és újabb lehetőségeket ragadjanak meg, ezzel csökkentve a lehetőségét a biztos megélhetésnek. Az ügyvédek és vezetőik egyoldalú és kapzsi hozzáállása mentén nem is lehet csodálkozni, ha az ügyvédjelölteket a végletekig kizsákmányolják. Előfordul olyan, hogy pl. egy elismert munkajogász, egykori bíró a jelöltek munkaidejét sajátos formában állapítja meg. Ha reggel kilenctől este kilencig az irodában dolgozol se tudod a napi 8 órát kitölteni. Elvárja a napi 10 órás teljesítést fillérekért, persze úgy, hogy folyamatosan éreztetned kell a hálát, amit azért érzel, mert ő foglalkoztat. Rabszolga módjára tartják a jelöltek többségét, igény szerint mosogat, kávét főz vagy épp futárkodik, mialatt okiratot szerkeszt, jogszabályokat olvas, nagy ritkán tárgyalásokra is eljár, ahol úgyszintén csak megalázzák. A legjobb pozícióban azok a jelöltek vannak, akik fizetést is kapnak. Nem ritka azonban az sem, hogy az ügyvédnek, az alkalmazása feltételeként bizonyos összeget ki kell fizetni, mint tandíjat. Persze az egész feketén, becsületszó alapján működik, nehogy bárki is elálljon a jól fizető üzlettől. Amikor az ügyvédjelölt a milliós tandíjat kifizeti, örülhet, ha egyáltalán érdemi munkát kap, a leggyakoribb azonban az, hogy a fizetős jelöltek, inkább külföldön vannak és felszolgálásból vagy baby-csőszködésből próbálnak megélni és egy kis viszonylagos anyagi biztonságot megteremteni. Az én helyzetem azonban más volt, apámnak bejáratott ügyvédi irodája van, azonban nem nézte jó szemmel soha a pasizásaimat, így nem kívánt velem dolgozni. Elintézte, hogy egy ismerős ügyvéd mellett dolgozhassak, cserébe átengedett neki egy nagyobb megbízást. Egy építkezésekkel foglalkozó cég állandó peres képviseletét kellett ellátni. Valljuk be őszintén, peres ügyből igen sok volt. Számtalan garanciális hiba van az újépítésű lakásoknál. Egy lakás m2 ára, amiből tisztességesen fel lehet építeni – sok egyéb tényezőtől függően - kb. 150.000.- Ft, azonban a cég 80.000.- Ft-ból építtetett lakásokat. A hibák nyilvánvalóak voltak, ezért munka is akadt. A feladatok elvégzéséért természetesen rendszeres megbízási díjat kapott az iroda. A szülői gondoskodás, tehát úgy ahogy közvetetten mégis megmaradt, azonban nem kellett nap, mint nap elviselnem a bábáskodást. A munkáltatóm irodája a belvárosban, egy második emeleti lakásban volt, azóta eljöttem onnan és „új” életet kezdtem. Az irodában nem maradhattam, mert a főnököm kikezdett velem. Nem volt ezzel gond, csak amikor az 5 éves kislánya rajtakapott, ahogy dugom az apukáját, az irodában megfagyott a levegő. Maradásom nem volt, így korábbi kapcsolataimat kihasználva megújult erővel más irányba nyitottam.
|
|||


