Annyira azért ne siessünk előre, hogy egyből a jelennel foglalkozzunk, mikor sok érdekes pillanat és élmény volt a múltamban is, amelyek számottevő mértékben hozzájárultak tényleges valóm alakulásához. Az egyik említésre méltó eset a Római vakációm története.
2005. nyarán, az épp esedékes vizsgáim befejezését követően egy Kárász utcai kávéházban üldögéltem ismerőseimmel és az életünkről való elmélkedés közben azon töprengtem, hogy a nyáron csinálni kellene valami igazán hasznosat és izgalmasat. Nem voltak világrengető terveim és nem is gondoltam különösebben nagy dolgokra, inkább valami olyasfajta tevékenységre, mely emlékezetes és élményekben is gazdag.
Gondolataink hamar egy esetleges külföldi kiruccanás felé terelődtek, hiszen egy sikeres év befejezését követően mindenképp megérdemeljük, hogy meglepjük magunkat. Szerencsére a szegedi jogi karon biztosított ösztöndíjakból és a szülők bőkezű támogatásának köszönhetően mindig tudtunk annyit félre tenni, hogy ha kedvünk van, elutazhassunk. A szegedi egyetemmel ebből a szempontból is szerencsénk volt, hisz amellett, hogy használható elméleti tudás gyakorlati alkalmazására tanítottak, bőkezűen díjazták a tehetséges és az ösztöndíj-számítási módszer kiskapuit ismerő hallgatókat. A Mignon-ban, ami egy igazán helyes, de annál drágább jogászkocsma szerzett tapasztalatokkal felvértezve kezdtünk mindig neki az új félévnek és teljesítettük a követelményeket úgy, hogy a lehető legtöbb pénzt tudhassuk majdan a bankszámláinkon. Nem riadtunk vissza attól sem, hogy a kettes helyett inkább egyest kérjünk, mivel így annak kreditpontjait nem vették figyelembe, ezáltal is növelve a bevételeinket. Nem kellett különösebben megerőltetnünk magunkat ahhoz sem, hogy kitaláljuk, a szociális ösztöndíjat miként lehet a maximálisra növelni. Abban az időben soha nem látott gyorsaságban és mennyiségben jelentkeztek át hallgatók a nagyszüleikhez, mint „eltartóikhoz”
Anyagi gondom családi hátteremnek és ösztöndíjamnak köszönhetően soha nem volt, így már csak az úti célt kellett meghatároznunk, elsősorban európai nagyvárosok közül, mert a keret azért nem volt vég nélküli a vastagon osztott ösztöndíjak ellenére sem. Szóba jött Amszterdam, Madrid, London és Berlin is. Ez utóbbi két városba társaságunk nagyobb részének már volt szerencséje ellátogatni, sőt egyeseknek, mint például nekem, tanulni is.
Így egy olyan várost kellett találnunk, mely mindannyiunknak homályos folt. Választásunk épp ezért esett Rómára, mivel a szokványos turisztikai célpontokon és az iskolában szerzett tudáson kívül nem sok ismeretünk volt a városról. Nem tudtuk hogyan élhetnek a római fiatalok, melyek azok az italok, amelyet szívesen fogyasztanak, melyek azok a márkák, amit hordanak, ki áll a zenei toplista élén és végül, hogy milyenek a szexben. A döntés megszületett: Irány Róma!
Anélkül, hogy a pontos útitervünket részletezném, röviden összefoglalva csak annyit, hogy amit első körben szerettünk volna megnézni, azt sikerült. Az út magánszervezésű volt, így nem kellett attól tartanunk, hogy kint hagynak minket. Egy disco felett laktunk, ahol minden nap hajnalig tartott a buli. Éjszakai díszkivilágításban láttam a Colosseumot, nappal a Forum Romanumot és a Vatikánt. Amennyiben igazat akarok mondani, akkor mindenképp meg kell osztanom az olvasóval, hogy a város koszos és piszkos, ott jártunkkor csak egy metróvonal működött. Az ételeikre azonban nem lehet rosszat mondani, a pizzájuk és Trevi kúttól nem messze lévő étterem házi készítési citromszelete pedig egyenesen mennyei.
Életem során sokat hallottam Róma történelméről, egyházközponti szerepéről, így támogattam az ötletet, hogy a Vatikánba is látogassunk el. Nem tisztem elvenni a nagy útikönyv írók kenyerét, így szándékosan nem kívánom untatni az olvasót a figyelő szobrok és mérnöki alapossággal megtervezett épületegyüttesek bemutatásával. A Szent Péter Székesegyház sok látogatót vonzó nevezetesség, amelyet, a szent képeket és bizsu kegytárgyakat árusító bazársor után érhetünk el. Gyomorforgató és hányingerkeltő, hogy zenélő Kisjézust és síró Máriát próbálnak eladni a hamisított Dolce and Gabbana valamint Dior napszemüvegek mellett.
Akkoriban szabadszellemben öltözködtem, szexinek találtam a piros színt és a hosszú láncokat. Azért, hogy felkeltsem a figyelmet kutyapórázhoz használt, vastag fém láncot hordtam az oldalamon a farmerhoz erősítve, ezzel is fokozva a bennem tomboló szexuális vágyat. A terv mondhatni sikeres volt, mert anélkül, hogy bármit szólhattam volna, két helyes svájci gárdista ott termett mellettem és megrángatta a díszemet. Tudniillik semmi kihívót nem lehetett bevinni a székesegyházba.
Számtalan freskót, aranyozott szobrot láttam bent, ami azonnal eszembe juttatta a tanulmányaimat. Hány ember adta életét azért, hogy a pápa és kivont kardú szent serege fényűző pompa között és roskadó asztalok felett hirdessék az igét, amit saját hasznuk érdekében a tudatlan tömeg helyett értelmeztek.
A közel egy órás freskóbámészkodás után azt hiszem, megértheti az olvasó, hogy egy energiától duzzadó fiatal srácnak eléggé unalmas kezdett lenni a szituáció, így izgalmasabb elfoglaltságot kerestem. Festmények helyett inkább az embereket figyeltem és közülük is inkább a szebbik nemet. Természetesen a pasikra gondolok. Tekintetem hamar összetalálkozott egy izmos arab srác sötét szemeivel. Fekete, testhez feszülő póló és egy egyszerű farmer volt rajt. Nagyon felizgultam rá és a nadrágom is dagadni kezdett. A srác valószínűleg észrevette a csillogást és a vágyakozást a szemembe, így odajött hozzám. Csak angolul beszélt, ami akkoriban nem volt nagy erősségem. Megpróbáltam vele pár szót váltani és mint kiderült Londonban élt és csak félig arab, az édesanyja európai. A középiskolai angoltudássommal felvértezve elhívtam randizni és estére találkozót beszéltünk meg, egy a Colosseumhoz közeli meleg klubba. Az este viszonylag jól sikerült. Táncoltunk, egyik vodkacitromot nyomtam be a másik után. Az arabommal nem tudtam beszélgetni, ezért a társalkodó szerepét barátaim vették át. Nekem csak egy szép feladat jutott. Hagytam, hogy megkeféljen. Élveztem, szinte még soha nem tapasztalt büszkeség fogott el attól, hogy a keresztény katolikus világ központjában épp egy arab srácnak engedem meg, hogy felszedjen és, hogy az ismeretségünk hatodik órájában a Colosseum tövében egy parkban tömte a lyukam élvezésig.
