-- bevezető fejezet --
Munkám során gyakran használom az internetet, de nem mindig a munkára. Régebben találtam egy BDSM? klub hirdetését, aminek már több mint egy éve nézegettem a weboldalát, amit sosem frissítettek ez idő alatt, de nekem mindig új volt.
Nagyon félek minden ismeretlentől, bátortalan is vagyok, de tetszettek a képek, a leírások, a lehetőségek, hogy mennyi mindent lehetne ott átélni.
Közben állandóan azon jár az agyam, mi lesz ha kitudódik a vonzalmam a BDSM? iránt? Mit szól hozzá a környezetem, ismerősök, munkatársak? Elővigyázatos is vagyok, a böngésző előzményeket mindig törlöm, ha ilyen témájú oldalakat nézek.
Ez a klub távol volt lakóhelyemtől, elég messze ahhoz, hogy amikor vágyat éreztem volna csak úgy, azonnal bemenjek.
Titkon arra vágytam, hogy lakóhelyemen is nyíljon ilyen klub, de kisváros ez a miénk, pedig Magyarország 2. legnagyobb városa.
Alkalmanként voltam ebben a távoli városban ezt-azt elintézni vagy csak átutazóban, de sosem mertem bemenni.
Ki érti ezt?
Egyszer ebben a városban kiállítóként vettünk részt egy rendezvényen, több napra is maradni kell, kell szállás is.
Gondoltam, ez kiváló lehetőség arra, hogy felfedezzem az ismeretlen, de mégis ismerős új világot.
Sikerült elérnem, hogy a szomszéd utcában legyen a szállásunk, most nincs menekvés, be kell menni.
Első éjszaka kötelező vacsora volt a fontos céges ügyfelekkel. Este alig bírtam aludni, egyrészt mert már szerettem volna bemenni, másrészt sokat ettünk, és tele volt a hasam.
Másnap fáradtan keltem, egész nap fáradt voltam, a munkámra sem tudtam nagyon figyelni.
Este megint vacsorára invitáltak, de kihátráltam, mondtam, hogy inkább pihenek, mert fáradt vagyok és kihagyom a vacsorát. Beleegyeztek, és mondták, pihenjek, mert másnap nekem kell a kiállításon a frontot tartani.
Kiállítás után a szállodába mentünk, elbúcsúztunk. Engem ott hagytak, a szállodai szobában maradtam egyedül.
Ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam, hiszen már 1 hete az ESTÉről álmodozom, így csupa nagybetűvel. Félelem öntött el,
- mit gondolnak a járókelők, amikor látják, hogy bemegyek?
- mi lesz odabent, hogy fogadnak majd?
- mi lesz, ha találkozok kollégáimmal, amikor épp kijövök onnan?
és még sok hasonló kifogás motoszkált a fejemben.
Fáradt is voltam, le akartam feküdni, lezuhanyoztam.
Felfrissültem, mintha nem is lettem volna fáradt egész nap, egy csapásra eltűnt a fáradságom. Közben kicsit megnyugodtam, de a vágy újra előtört belőlem. Felöltöztem, gondoltam lemegyek sétálni, felderíteni a terepet, abból baj nem lehet. Telefonomat a szobában hagytam, minek vigyem erre a rövid útra magammal.
Kimentem a szállodából és a HELY felé vettem az irányt. Az utcában néhány járókelő volt csak, de mindenkit gyanúsan méregettem, mit szól, ha meglátja hogy bemegyek.
Jöttek velem szemben, elsétáltam a HELY előtt, nem mertem bemenni. Csalódtam.
Csalódtam bátorságomban. Persze tudtam, hogy félénk vagyok - de ennyire?
A fejemben lévő GPS szólt:
- Újratervezés!
Tettem egy kört a háztömb körül, utca elején a radar újra bekapcsolt.
Most mintha még többen lennének az utcán. Akármerre néztem, járókelőket láttam. Mellettem egy rendőrautó állt meg épp, ketten ültek benne.
Messziről láttam, ahogy egy öltönyös úr megy be a HELY-re.
A túloldalon egy babakocsit toló anyuka, mellette egy 5 év körüli kisgyermekkel. Egy sportember épp kocog. Két fiatal tini lány vihorászik. Az egyik boltba épp áru érkezett, izmos legények pakolnak, a fehér köpenyes boltos számolja az autóról lepakolt dobozokat. Van élet az utcán.
Mellettem gyors léptekkel egy fiatal srác ment el, és ő is bement előttem.
Nahát, ketten is bátrabbak, mint én.
Már csak kb. 60-70 méterre lehettem, amikor feltűnt egy idősebb hölgy, aki a kutyáját sétáltatta.
Ha ugyanilyen sebességgel megyek, akkor pont egyszerre érünk a HELY elé.
- Mit fog gondolni rólam?
Lassítottam, hogy majd csak hamarabb elmegy mellettem.
De az a kutya pont akkor állt meg pisilni. Miért nem később? Ez nem lehet igaz! Az idős hölgy pont felém nézett. Hátranéztem, az egyik rendőr az autójuk mellett állt, a másik még benne ült.
- Ha bemegyek, mit fognak ezek rólam gondolni?
Közben a HELY elé értem. Nagy levegőt vettem.
Benyitottam. Ajtó zárva. Csengettem.
Előttem ketten is pillanatok alatt be tudtak menni. Pont előttem zárták be az ajtót?
Közben mindenki látott, amíg az ajtó előtt álltam, bebocsájtásra várva, mint amikor a pokol bejáratánál várnak sorban az arra érdemes egyének.
Égtem, mint a száraz karácsonyfa.
Már nincs visszaút.
Látott az öreg hölgy, a kutya, a boltos, az izmos árurakodók, a fiatal lányok, a sportoló, az anyuka és gyermekeik, na meg láttak a rendőrök is. Kell ennél több.
És szarul éreztem magam. Holnap biztosan az újságok címlapjára kerülök, ha egy paparazzi épp most fotóz le. Mindenkinek meglesz a véleménye rólam.
De bátornak is, mert olyat tettem, amit korábban nem mertem eddig megtenni.
Pár másodperc telt el csak közben. Az ajtó berreg, szabad az út.
Büszke voltam magamra.
Bent vagyok. Biztonságban. Az interneten lévő képek alapján ismerős volt a hely, mintha 1000 éve ide jártam volna.
A recepciós kedvesen köszönt. Láthatta, hogy bátortalan vagyok, mert egyből azt kérdezte:
- Először vagy itt?
- Igen - feleltem kis szünet után.
Elmondta, hogy ez egy BDSM? klub, ismertette a tagsági feltételeket, megcsináltuk a kötelező adminisztrációt, ami alapján hivatalosan is tagja lettem a BDSM? klubnak, kaptam egy tagsági kártyát is, nagyon szép, és szolid, nem gondolnád, hogy ez egy BDSM? klub tagsági kártyája. És ez a kártya különleges is nemcsak tagsági kártya, ezzel nyitható az ajtó, ezért tudott az öltönyös ember és a fiatal srác is pillanatok alatt eltűnni a bejáratnál.
Mondta, hogy öltözzek át és aztán körbekalauzol.
(folyt köv.)
Bár eddig nem sok minden történt, de ez még csak a bevezető rész. Türelem.
Ha érdekel a folytatás, írj egy hozzászólást, véleményt, vagy kritikát.
Köszönöm.
