Ma újra -hosszú kihagyás után- végre megint eljutok Hozzád.Délelőtt a Gördeszka-parkban gyakoroltam egy kicsit,de hamar elfáradtam.Inkább elindulok Hozzád-gondoltam.Igy is tettem,szerencsére közel laksz.Gördeszkával nem egyszerű a nagyobb távok leküzdése,de a tudat hogy újra találkozunk-szinte szárnyakat adott.Nemsokára feltűnt az ismerős utca,hamarosan ott álltam a kapualjban,csengettem.
-Ki az?-szólsz a vonal túlsó végéről.
-Szia!Megjöttem.
-Gyere be!
Belépek a lépcsőházba.A deszkát lecsapom a földre,ha már itt van ne kelljen gyalogolnom.Nagyot lökök rajta és már suhanok is a hosszú folyosón....
-Fiatalember!-kiabál valaki a felém.
Megállítom a deszkát.
-Én?-fordulok a hang felé.
-Igen maga!Mit képzel hol van?Ez nem játszótér!Itt emberek laknak,halkabban is közlekedhetne!
-Oh,elnézést-motyogom.A hang gazdája egy korosabb néni,aki valószínűleg előző életében házmester lehetett.Társasházak kötelező "kelléke".
Magamban persze kuncogok,ezek az öregek mindig lesik az alkalmat a fiatalok kioktatására.Idős haragosom közben becsukta maga mögött az ajtót és én is megérkezem,ott állok az ajtód előtt.Résnyire nyitva van,belépek.
-Szia!Megjöttem.
-Azt hallottam.
Hmm.Nem túl vidám a hangod.
-Mit szólsz az öregasszony hogy nekem esett?Pedig szerintem a hallása sem tökéletes már,nehogy már...
-ELÉG!Örülnék ha feltűnésmentesebben közlekednél és nem sértegetnéd Erzsi nénit aki a kedvenc lakóm ebben az istenverte házban.Az egyetlen.
Puff.Ezt jól elintéztem már megint.Vajon hogy tudlak kiengesztelni?
-Ne haragudj,nem tudtam.
-Ez most már nem segít rajtad.Fordulj a fal felé.
-De még át sem öltöztem....
-Nem engedelmeskedsz nekem?Azt mondtam hogy fordulj a fal felé!
-Igen Uram!-habogom és már csak a fehér falat látom magam előtt.
-Tedd hátra a kezed!
-De Uram,még a cipőmet sem vettem le.
-Ezt nem kérdeztem.Túl sokat beszélsz.Én a helyedben nem rontanám tovább az amúgy is rossz helyzetet.
Ez rosszul hangzik,mostantól engedelmesebbnek kell lennem.Hátrateszem a kezem.A következő másodpercben már kattan is a bilincs a csuklómon.
-És hogy ne beszélj annyit,mert ma már zajongtál eleget...
Erősen befogod az orrom,szorosan a falhoz nyomsz a testeddel.Küzdök a kényelmetlen helyzet ellen,kinyitom a számat hogy legalább levegőt kapjak.Csak erre vártál,hatalmas golyót érzek a számban a következő pillanatban.Szakszerű mozdulattal szempillantás alatt rögzíted a tarkómon a szájpecek szíját.Ezt megint jól elintéztem,most már szólni sem tudok.Pedig van egy fontos dolog amit el kellene mondanom.
-Na igy már jobb.Túl sokat beszéltél.
Kezeddel közben a farkamat kezded markolászni.
-Látom tetszik a műsor.Szeretnéd?
Hevesen bólogatok.
-Hát jó.
Kihámozol a nadrágból és gyors munkába kezdesz.Az átélt izgalmak hatására hamar elmegyek.Alaposan kicsavarod őkelmét,még le is törölgeted a felesleget egy ronggyal.
-Na igy már jó.Jó volt?
Bólogatok-mi mást tehetnék.Gyors volt,de ez jelen helyzetemben még igy is kegyes voltál hozzám.
-Akkor örülök,ma ez volt az első és az utolsó is.Jól jegyezd meg a kéjérzést!
Aha.No nem baj,legfeljebb majd meredezik magába.-gondolom.
Ekkor érzem hogy megint fogdosod.
-Szépen zsugorodik már,szerinted belefér ebbe?
Egy kis zacskóra emlékeztető bőrcucc van a kezedben.
Basszus ezt nem gondoltam volna.Ez egy erényöv?.Ha ezt rámadod,nem fog meredezni,csak szenvedni...
Rázom a fejem vadul,de ez Téged nem hat meg.Ügyesen ráhúzod lankadt farkamra,belegyömöszölöd a zacsimat is.Utána már csak a zippzárat kell felhúznod és készen is vagy.
-Igy már jó.Most pedig eljátszadozom veled egy kicsit.Feküdj az ágyra.Hasra!
Most már pontosan kell az utasításokat betartanom,mert nem akarok tovább rontani a helyzetemen.Hasra fekszem az ágyon.Kötélvégek csattogását hallom.Ráülsz a lábamra a fejemnek háttal És szorosan egymáshoz kötözöd a bokáimat.A kötél végét pedig az ágy rácsához rögzíted.Most megfordulsz és egy újabb kötéllel a könyökeimet húzod közelebb egymáshoz.Miután ezzel végeztél leveszed a bilincset és kötéllel rögzíted egymás mellé szorosan a csuklóimat.A kötél végét pedig a fejem fölött elvezetve az ágy rácsához rögzíted.Jól meghúzod,amitől a kezem felemelkedik a levegőbe.Üvöltenék a fájdalomtól,de a szájpecektől nem tudok.
-Na kellően kényelemben érzed magad?
Rázom a fejem vadul,mintha ez valamit is számítana.
-És őkelme hogy van odalennt?
Kezeddel óvatosan kitapogatod a farkamat.
-Ezzel mi van,nem működik?Látom még fokoznom kell az izgalmakat.
Összekötözött lábamhoz lépsz.
-Ejnye-ejnye.Cipővel az ágyon?Szabad ilyet?-Azzal mindkét cipőmet egy laza mozdulattal leveszed.
Most fog kiderülni,amit már régóta kellett volna mondanom.Gördeszkázástól mindig nagyon büdös lesz a lábam.Hoztam ugyan tiszta zoknit,de az érkezésem körüli balhé miatt nem volt időm átcserélni.
-Fúúú de büdös a lábad!Van egy ötletem.
Leveszed a zoknimat.A talprészével kifelé belehajtogatod az egyik cipőmbe és az orromalá teszed.
-Na ez majd életre kelti a farkadat.Szagold csak.Mélyeket szippants!
Nem tudok ennek ellenállni,vadul szagolom a saját zoknijaimat.Persze ezzel magam ellen vagyok,mert a farkam a szűk helyen elkezd fészkelődni.De nem tud kiszabadulni a börtönéből és ezt fájdalommal tudatja.Illetve csak tudatná,mert bódult állapotomban csak a lábszagra tudok koncentrálni.
-Jól van látom már kezdesz feléledni.Ez tetszik.van egy ötletem.
Leszállsz az ágyról és felveszed a földről a deszkámat.
-Szép darab.Van a gördeszkásoknak egy érdekes szokása.Azt hiszem a tetszésnyilvnításra használják.Tudod,mikor a földhöz csapkodják...
Próbálok bólogatni.
-Namármost nekem tetszik ez a helyzet és most meg is mutatom neked.
Azzal a gördeszka taposó részével rácsapsz a fenekemre.Mégegyszer és mégegyszer.És egyre többször egymás után.Kijózanítóak az ütések,jajgatnék is de csak szánalmas siránkozásra telik.Hosszú percek telnek el igy.
-Na most már tudod hogy tetszik nekem a helyzet.Ideje hogy elkényeztess te is egy kicsit.Eloldozom az ágyról a kezed,de semmi heveskedés!
A kötél meglazítása után a kezem hangos puffanással landol a hátamon.A vállam alá nyúlsz-Gyere felemellek.
Most már összekötözött lábaimon ülök Veled szemben az ágyon.Leveszed rólam a szájpecket.
-Ezt elhagytad.Szagold még!-Azzal a cipőt újra az orromhoz nyomod,én pedig élvezettel szagolom.Lassan kezdek alélni az élménytől.Csukott szemem kinyitom és ott van előttem a csupasz farkad szemmagasságban.Nagyon izgató,de gondolni sem merek rá hogy végre az enyém lehet.De nem bírok magammal,lassan arrébb lököm a fejemmel a cipőt és közelítek a farkad felé.Szinte érzem hogy forró pedig még hozzá sem értem.Még közelebb helyezkedem,nyelvem hegyével óvatosan megérintem.
-Szeretnéd?
-Igen Uram.-sóhajtom.
-Akkor mire vársz?
Behunyom a szemem és óvatosan a számba veszem a hatalmas szerszámod.Még mélyebben,aztán kijebb.Ritmusos mozgásba kezdek,Te kezeddel segítesz tartani a fejem.Hosszú percekig dolgozom a fejemmel,már hallom hogy egyre sürübben veszed a levegőt.Kezed szorításán is érzem az izgatottságodat.Én is egyre izgatottabb vagyok,Te egyre hangosabban zihálsz és hangos nyögésekkel elmész.Érzem a számban a forró nedűt,nagyokat nyelek Még néhány mozdulat,érzem már hogy lanked a farkad.Kiveszed a számból és lekászálódsz az ágyról.
-Tetszett?
-Igen Uram.
Akkor eloldozlak,de ne feledd hogy legközelebb tisztelettudó legyél Erzsi nénivel!Oké?
-Igen,megértettem.
Lassan lekerülnek rólam a kötelek,visszaveszem a levetett ruhát és az átélt élménnyekkel a fejemben csendesen távozom.....
Folyt köv....
