Nagy nyugalomban sétálok az utcán, a városi forgatagban emberek jönnek-mennek. Nyilván mindenkinek van valami célja, ezért sietnek. Ki jobban, ki kevésbé. Az idő kellemes a tavaszi napsütésben. Jól esik kicsit kimozdulni a téli szürke napok után a napsütötte városban. Talán csak én kódorgok céltalanul. Nincs semmi dolgom, csupán csak úgy megyek az orrom után, bámulom a kirakatokat. Szabadnapos vagyok, így nem kell munkába sietnem. Az önkormányzatnál elintéztem egy régóta húzódó ügyet. Szabad időm maradt bőven, mert úgy gondoltam az ügyintézésre fél napom rá fog menni. Örültem, hogy végre a szabadnapomon azt csinálom, amit csak akarok. Semmi megkötöttség. Elmerengve bandukolok, szinte tudomást sem véve a körülöttem nyüzsgő emberekről. Így azt a két rendőrt sem láttam, akik egyszer csak ott termettek előttem.
- Jó napot! Zebegényi törzsőrmester vagyok. Kérem, igazolja magát! – szólt hozzám a magasabbik rendőr.
Én a meglepettségtől hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Próbálom előkaparni az igazolványomat, közben ekkor tűnik fel, hogy valami furcsa a rendőrökön. Teljesen megszokott öltözetben vannak ugyan, de egy apró különbség mégis van. Mégpedig az, hogy a megszokott rendőri öltözet teljes egészében bőrből van. Kissé izgatottá váltam a látványtól és remegő kézzel nyújtom át az igazolványomat. Zebegényi törzsőrmester a szótlan társának nyújtja az igazolványomat, aki egyből jegyzetelni kezdi az adatokat róla, majd megszólal:
- Engedély?
- Milyen engedély? – kérdezem csodálkozva.
- Az az engedély, ami feljogosítja a bőrnadrág viselésére.
- Az nekem nincs. Egyáltalán létezik olyan?
- Már hogyne létezne. A törvényhozás alkotott egy rendeletet, amiben előírják, hogy ez év január elsejétől a bőrnadrág viselése engedélyköteles cselekmény. Az engedély kérelmezését az Állami Bőr és Bőrruházati Szakszolgálat, azaz ÁBBSZ-hez kell benyújtani. Ők döntenek az engedély megadásáról vagy elutasításáról. Hasonlóképpen mint a fegyvertartásról, csak ugye más szerv dönt arról. A lényeg ugyanaz, csak engedéllyel viselhető, hordható. Az ellenőrző hatóság kérésére az engedélyt fel kell mutatni. Ennek hiányában az illető szabálysértést követ el és büntetéssel fenyeget a törvény. A szabálysértőket az ÁBBSZ külön e célra létrehozott rögtönítélő bírósága ítéli el, a büntetés azonnali végrehajtása mellett. – hangzott a rendőr hivatalos hangja hűvösen.
- De én nem tudtam erről a rendeletről!
- A törvény nem ismerete nem mentesít a felelősség alól. Megkérem, tegye hátra a két kezét.
Ekkor már kezdtem komolyan venni a dolgot. Nem úgy néztek ki mintha vicceltek volna. Szótlanul hátra tettem a két kezemet, de azonnal kattant is a bilincs rajta. Bal karomnál fogva a közelben álló rendőrautóba tuszkoltak, majd nagy sebességgel elindultunk. Nem tudom mennyit mehettünk, hiszen a gondolataim teljesen máshol jártak, annyira szürreálisnak tűnt az egész esemény. Végül egy hatalmas épületnél álltunk meg és kirángattak az autóból. Felloholtunk a lépcsőn, majd egy irodaszerű helyiségbe léptünk. A helyiség egyik oldalán szokásos irodai kellékek. Számítógép, nyomtató, mögötte egy szintén bőrből készült rendőrruhába öltözött személy ült, aki ránk nézett ahogy beléptünk. Felállt az asztaltól, majd a helyiség másik oldalán az elválasztófal gyanánt szolgáló rácsfal ajtajához lépett és kinyitotta. A rácson túl a falba rögzített fémkarikákhoz volt már bilincselve másik három bőrnadrágos srác egymástól olyan távolságra, hogy se lábbal, se az egyik szabad kezükkel nem érhették el egymást. A kinyitott rácsajtón betuszkoltak, majd engem is az egyik ilyen kiképzett karikához bilincseltek. A rendőrök kimentek a cellából, majd ránk zárták az ajtót. Rajtam kívül a másik három bőrös srác és az a rendőr maradt, aki bejövetelünkkor a számítógép mögött ült. Végig néztem a srácokon. Ugyanolyan riadt és kíváncsi ábrázat ült ki az arcukra, akárcsak az enyémre. Nem mertem megszólalni, de a többiek is csendben voltak. Úgy tűnik, nem csak én nem tudtam a rendeletről. Az világos, hogy vétkeztünk, de vajon mi lehet a büntetésünk? Nem gondoltam volna, hogy ezt milyen hamar megtudom és az ítéletet végre is hajtják.
Talán pár perc telt el, amikor A helyiség egy másik ajtaján bejött egy újabb rendőr a megszokott bőrszerkóban, majd a nevemet szólította. Bejött, kinyitotta a bilincset, majd a hátam mögött ismét összebilincselte a kezeimet. Karomnál fogva kirángatott, majd az ajtó felé tuszkolt, ahol bejött. Az ajtón túl egy kicsi, bírósági terem fogadott minket. Csupán négyen voltunk a helyiségben. Egy bíró, két markos rendőr és én. Szék mindössze egy volt, azon pöffeszkedett a bíró. A két rendőr engem közre fogva a bíró elé citált. Mindenféle ceremónia nélkül a bíró szóra nyitotta a száját:
- A reám ruházott mindenféle hatalom alapján megállapítom, hogy az előttem álló személy megsértette a bőrnadrág viselésének szabályait, ezért büntetésben részesítem az alábbiak szerint. A szabálysértő személy a mai naptól fogva egy évre, azaz 365 napra folyamatos bőrnadrág viselésére kötelezem. Ezen folyamat ellenőrzését a hatóság szúrópróbaszerűen bármikor megteheti a nap 24 órájában. A bőrnadrág levételének idejét napi 30 percre engedélyezem a tisztálkodás érdekében. Ez a 30 perc lehet naponta többször rövidebb idő, vagy egy végtében 30 perc. Felhívom a szabálysértő figyelmét, hogy testére elektronikus sokkoló kerül felszerelésre, ami automatikusan működésbe lép amint azt megpróbálja eltávolítani, vagy túllépi a napi 30 percet. A sokkoló mindaddig működésben lesz, míg a bőrnadrág vissza nem kerül a testére, de legalább 1 perc alkalmanként. Az első sokkolás 5 másodpercig tart, ezután 30 másodperc szünet következik, hogy magára kaphassa a ruházatát. Felöltözés után a sokkoló inaktív állapotba kerül. Azonban ha ezen fél perc alatt a rendszer nem érzékeli, hogy magára vette a bőrnadrágot, a sokkoló újból aktiválódik, ezúttal folyamatosan 1 percre. Ennek letelte után 15 másodperce marad a ruházat felvételére, ugyanis ennyi szünet következik. Amennyiben ekkor sem érzékeli a rendszer, hogy magára vette a törvényben előírt ruházatot, a sokkoló folyamatosan aktiválódva marad, egyúttal értesítést küld a rendvédelmi szerveknek, akik a készülék által meghatározott helyszínre kimenve kapcsolják le a sokkolót és a szabálysértőt őrizetbe veszik.
- Az ítélet ellen felszólamlásnak, fellebbezésnek helye nincs, az ítélet jogerős és azonnal végrehajtatik!
Azzal a fakalapáccsal hatalmasat csapott az asztalra, majd intett a két markos rendőrnek, hogy vihetnek. Az ajtóból még hallottam, ahogy a bíró ordítja:
- A következőt!
Nem vacakoltak semmivel, az ítélet semmiféle indoklást nem tartalmazott, a vádlottakat meg sem kérdezik, egyszerűen csak elítélik és kész. Még az ítélet szövege is bárkire jó, mert semmilyen személyes adatokat nem tartalmaz. De nem tudtam tovább meditálni, mert közben egy másik helyiségbe tuszkoltak a rendőrök. Falhoz állítottak, majd két kezemet felemelve a falhoz bilincselték. Én szólni sem mertem, mert ezek után nem akartam, hogy újabb retorziók jöjjenek. A két rendőr, vagy inkább smasszer lerángatta a cipőmet, a zoknit és a bőrnadrágot rólam. Azt hittem, itt megállnak. Hát nem. Az alsónadrág is lekerült. Ott álltam falhoz bilincselve deréktól lefelé meztelenül, miközben fölül mindent rajtam hagytak. Maradt a póló és a bőrdzseki is. Igen kellemetlenül éreztem így magam. Akkor meg aztán még jobban, mikor a lábaimat nagyobb terpeszbe rugdosták és a falba rögzített bokabilinccsel oda is rögzítettek. Se kézzel, se lábbal nem tudtam mozdulni. Vajon mi jöhet még? Igen hamar megtudtam mit tartogatnak még számomra. Előkerült egy borotva és ott lent a bozótost elkezdték kiirtani. Nem volt nehéz dolguk, mert én is szoktam magam borotválni, így aztán nem volt nagyra nőve. Amint végeztek, következett a sokkoló felszerelése. Ezek után nem volt kérdés hova akarják. És igen, oda, ami férfiembernek a legértékesebb része. Nem elég a megszégyenülés, még az is rabságra van ítélve. Egy másodpercre tesztelés céljából aktiválták a sokkolót. Azt hittem ott hugyozom össze magam. Váratlanul ért és iszonyatosan erős fájdalom hasított féltett testrészembe. Azt hiszem, azzal nem lesz gond, hogy mostantól egy évig le ne vegyem magamról a bőrnacit. Elég meggyőző volt a mutatvány. Elkezdtek eloldozni, majd egy asztalhoz küldtek. Az asztalon egy bőrnadrág és egy bőrből készült alsó is volt. Utasítottak, hogy vegyem őket magamra. Mikor az alsót felvettem, közölték, hogy most aktiválják a sokkolót és innentől fogva fél percem van, hogy a nadrágot magamra kapjam mielőtt aktiválódik a sokkoló. Ebben a másodpercben megkezdődött az egy éves bőrnadrág viselésére kötelezett büntetésem. Gyorsan magamra kaptam és csak ezek után gondolkodtam el azon, vajon hogy is lesz ez most nyáron a kánikulában? Sok időm nem volt mélázni, noszogattak, hogy vegyem a zoknit, cipőt és távozzak a Kijárat feliratú ajtón. Az épületet elhagyva még láttam, ahogy több rendőrautó áll meg és bőrszerkós megbilincselt motorosokat rángatnak kifelé a járművekből és tuszkolnak az épületbe. Ezek szerint a bőrnadrág viselésének joga a motorosoknak sem jár automatikusan.
