Prológ, vagy előszó
A most következő történet két szálon fog futni, két szerző tollából (klaviatúrájából). A fontosabb szereplők azonos nevet viselnek, de karakterük eltérő is lehet. Az egyik történet (A csapda) néven az eredeti szerző műve lesz, ez karakteresebben a honlap témájához jobban kötődik, keményebb vonalvezetésű, a mester névtelen marad. A másik szál (Félix csapdái) néven kerül elétek. Ebben több lesz az ismertetés, leírás az egyes alkalmazott módszerekről, de ezekhez megjegyzések is kapcsolódnak a szerző véleményét bemutatva, valamint moralizálóbb lesz, mert Félix mester mellett más szereplők szemszögéből is mutatja majd a történet alakulását. Így ismertet meg azok karakterével, esetleges belső vívódásaival, kétségeivel, gyötrődéseivel.
A történet nem egészen fikció, van némi előzménye, ami 15 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Azt az eredeti résztvevők ismertették meg az írókkal s járultak hozzá elemeinek felhasználásához és ma is tanácsaikkal segítik munkájukat. Azonban nem csak Ők, de más mesterek, szolgák, homók és heterók is olvassák a nyers részeket. Kritikájuk felhasználásával készül el a végleges változat. Természetesen az írók is konzultálnak egymással az alkotás folyamatában. Terveink szerint hetente kerülnek fel a folytatások, ami egy-egy nap történéseit mesélik el.
Ha kedvet kapsz olvasás után a blogon, szívesen várjuk véleményedet, észrevételeidet, javaslataidat.
Jó szórakozást kívánunk művünkhöz!
Bemutatkozás: A kiindulásként szolgáló eset Félix és Gábor között történt, közel tizenöt évvel ezelőtt. Félix akkor 35 éves volt, átlagos testi adottságokkal (175 cm, 73 kg). Szingli volt, legalább is ezt mutatta a külvilág felé. De valójában homo és gyakorlott mester volt, aki már több szolgával/szolgán végzett kezelésen volt túl ekkorra. Egyedül élt, de nem magányosan! Gyakran használt fel escort fiúkat céljaira, akiket jól megfizetett, így teljesítették kéréseit, eltűrték megaláztatásait, de nem mindet! Karban tartotta magát s testét, ezért úszott, teniszezett, ha tehette nyáron vitorlázott a Balatonon és evezett is a Dunán egyedül, vagy társasággal. Jól keresett, de azért nem dúskált a pénzben. Lakása, kocsija volt és egy örökölt vidéki háza, amiben történnek majd - részben - az események.
Gábor fiatalabb, akkoriban 26-28 éves volt, nős, csinos feleséggel és két gyerekekkel. Sportos (185 cm magas, 90 kg körüli), de nem kigyúrt testalkatú. A bőre szinte hibátlan világosbarna színű, testét szőkésbarna puha szőr borította alig láthatóan. Csak a hónalját borotválta, a mellén és másutt is szőrös volt. Gyönyörű zöldes-barna szempárjával igézően nézett az emberekre s jól állt neki a barna, hullámos haja is. Diplomás emberként jól keresett, de ekkor átmenetileg munka- és kereset nélkül maradt.
Ezért is történhettek meg a dolgok úgy, ahogyan a következőkben elmeséljük:
Félix csapdái
Szokásomnak megfelelően, amikor a városban tartózkodtam kora reggel lementem az uszodába úszni. Miután befejeztem az úszást, leültem a lelátóra egy kicsit kifújni magam. Ahogy nézelődtem, leül mellém egy férfi. Már többször láttam itt az uszodában, legtöbbször egyedül de néha a feleségével és két kisgyerekével együtt is. Láttam rajta, hogy akar valamit de, nagyon zavarban van. Jóképű férfi volt kb. 26-28 éves lehetett, 185cm magas, 90 kg körüli sportos, de nem kigyúrt testalkatú. A bőre szinte hibátlan világosbarna színű, testét szőkésbarna puha szőr borította alig láthatóan. Csak a hónalját borotválta, így a mellén is szőrös volt, ami nagyon tetszett. Egy fekete testhez feszülő fürdőgatya volt rajta ami, kiemelte formás kemény seggét, és nem hagyott kétséget pénisze felől sem. Bár nekem akkor már nem lehettek kétségeim, mert két nappal korábban egy időben tusoltunk úszás után, így amíg megtörülköztem, végig nézhettem ahogy meztelenül tusol. Még lankadt állapotában is szép körülmetéletlen farka volt. Kíváncsi lettem mit akarhat, merthogy akart valamit abban biztos voltam, de nem szólalt meg. Ha nem Ő lett volna, akkor már rég felállok és elmegyek. Kíváncsiságom zavarával egyenes arányban nőtt és úgy döntöttem, ha kell akár egész nap ott maradok. El sem tudtam képzelni, mit akarhat, hiszen hetero volt egészen biztos. A felesége is fiatal csinos nő nem látszott meg rajta, hogy két gyereket szült, és láttam egy másik nővel is aki a szeretője lehetett. Egy ilyen szép férfinak nem lehetett gondja a nőkkel. Nem volt szokásom férfiakat felszedni, mert azokkal csak gondok vannak. Volt 2-3 férfi prosti akikkel rendszeresen találkoztam és kiélhettem rajtuk nemi vágyaimat. Kifizettem őket és nem volt velük több gondom. Igaz nem egy olcsó mulatság, de elég jól kerestem, és mivel nem akartam nyilvánossá tenni nemi irányultságomat és perverz vágyaimat ezért ez volt a legjobb megoldás. Szerettem a jóképű, szép testű fiatal férfiakat, bár leginkább uralkodni szerettem rajtuk. Szerettem nézni, ahogy megkötözve vergődnek, ahogy odabilincselve fekszenek az ágyon és várják milyen kínzásokat tartogatok számukra. A sima sex nem volt túl izgató számomra. Élveztem, amikor megerőszakolhattam a férfiakat hosszú tortúra után. Ezt meg kellett fizetni, mert önként nem sok férfi jelentkezik ilyesmire, akik külsőre is megfelelnek kényes ízlésemnek. Ezek a gondolatok jártak fejemben miközben teltek a percek.
Kezdtem türelmetlen lenni, ez meglátszhatott rajtam, mert elszánta magát a cselekvésre. Kicsit közelebb húzódott és halkan megszólalt: - Bocsánat zavarhatlak egy kicsit? – kérdezte. Én nem válaszoltam, nem akartam megkönnyíteni a dolgát, csak felé fordultam és sajátságos tekintettel bólintottam. A nézésem elbizonytalanította, még jobban zavarba hozta. Nem is csodálkoztam, mert ezt a tekintetet sokáig gyakoroltam és mintegy falat alkalmaztam magam körül, amiről lepattantak a kellemetlen és kíváncsi emberek. Így tudtam 35 éven át fenntartani a normális látszatot. A közelemben lévők soha nem tudták meg titkos életemet, soha nem tudták meg, hogy egy szadista homokos vagyok. Sem az egyetemen, sem a katonaság alatt nem vetődött rám a buziság árnyéka. Az a mérhetetlen cinizmus és egy kis megvetés, amit a világ felé mutattam sikeresen védett meg a gyanakvással szemben. Még a titkárnőm sem sejtett semmit, pedig akkor már 8 éve dolgozott nekem és minden egyebet tudott rólam.
Ahogy a szemébe néztem, megláttam azt a gyönyörű zöldes-barna szempárt. Te jóságos ég, de szép ijedt tekintete van gondoltam magamban miközben testem minden izma megfeszült. Minden idegszálammal azon voltam, nehogy eláruljam magam, hogy legszívesebben ott helyben megerőszakolnám. De szépsége, ijedsége és zavara olyan izgató volt, majd szétvetett a feszültség. Nagyon élveztem a helyzetet, még szerencse, hogy a törülközőm az ölemben volt, mert elkezdett merevedni a farkam.
- Egy kicsit kínos ez az egész – hebegte – ezért legjobb, ha rögtön a tárgyra térek. - mondta miközben tekintetét elfordítva maga elé a földre nézett.
- Nos akkor kezdj hozzá! – válaszoltam higgadtan, nem sok érdeklődést tettetve.
Eközben magamban azt üvöltöttem: - Nézz a szemembe te rohadt kurva!
- Véletlenül láttalak egyik ismerősömmel, akiről tudom, hogy prostituáltként dolgozik, és sürgősen pénzre lenne szükségem.
Mindenre csak erre nem számítottam. Teljesen elképedtem, pár másodpercig meg sem tudtam mozdulni. Lassan összeszedtem magam, halkan gúnyosan felnevettem.
- Csak nem zsarolással akarsz pénzt kiszedni belőlem? – kérdeztem megvető mosollyal – Nagyon el vagy tévedve öcsi.
Felálltam, hogy elmegyek, ám ekkor még megdöbbentőbb dolog történt.
- Nem, nem félreérted. – vágta rá Gábor.
- Ezen nincs mit félreérteni.
- Kell a pénz, ezért el akarom adni magamat neked. – jelentette ki határozottan.
Azt hittem rosszul hallok, visszaültem, és kérdő ránéztem.
- Hogy mondtad?
- Nagyon gyorsan pénzt kell szereznem és azonkívül, hogy kirabolok egy bankot, mást nem tudtam kitalálni. – így Gábor.
Sokáig gondolkoztam, miközben néztem őt. Ő is rám nézett, majd a szégyenérzet miatt ismét elfordult.
- Ez valami jópofa poén? – nem tudtam mire vélni a dolgot – remélem nem kandi kamera.
- Nem vicc, komolyan mondtam. Tudom, sok pénzt fizetsz férfiaknak, hogy lefeküdjenek veled.
- De jól informált vagy? Csak nem kémkedtél utánam?
Csapdát sejtettem, körülnéztem de nem figyelt minket senki. A beszélgetést sem tudja felvenni, ahhoz túl szorosan simul a fürdőnadrág a testére, nem lehetett volna elrejteni semmit benne.
- Várom a magyarázatot! – mondtam.
- Az egyik szeretőd – Zsolt - az osztálytársam volt, tőle érdeklődtem utánad. Sokszor összefutottunk itt az uszodába, innen voltál ismerős. Az autód után gondoltam pénzed is van. Egyszer véletlenül láttam, amint Zsolt beszáll az autódba. Tudtam, mivel foglalkozik így nem volt nehéz összeraknom a dolgokat. Nem törődtem vele egészen addig, amíg ilyen nehéz helyzetbe nem kerültem. Viszonylag jól fizető állásom volt egy cégnél, ezért mertünk belevágni a feleségemmel a lakásvásárlásba. Szüleink nem tudtak támogatni ezért kölcsönt kellett felvenni. Úgy gondoltuk jobb, ha a törlesztő részleteket fizetjük, mint az albérletet. Vettem fel személyi kölcsönt az önrészhez és a lakást is hitelre vettük. Minden jól ment egészen addig, amíg tönkre nem ment a cég, ahol dolgoztam. Azóta nem találtam olyan munkát, ami eleget fizetne. Nagyon sok elmaradásunk van, és ha nem tudok fizetni, lefoglalják a lakást, de még akkor is marad egy csomó adósság. A gyerekekkel meg mehetünk az utcára.
- Nagyon szomorú történet, de szerintem te nem gondoltad át az egészet.
- Sokat gondolkoztam, egy hete mást sem teszek. Egyszerűen nem tudok összeszedi annyi pénzt, bűncselekmény nélkül. Azzal meg nem sokat segítek a családomon, ha börtönbe kerülök. Másom nincs csak a testem, amit pénzé tehetek. Neked is tetszet pár napja a tusolóban, végig néztél, amíg fürödtem. Nem akarom, hogy mások is megtudják, legfőképpen a gyerekeim, hogy mit fogok tenni. Gondoltam rá, hogy nőknek adom el magam, de nem ismerek egyet sem, aki annyit fizetne, amennyire szükségem van, meg nagy a lebukás kockázata is. Ekkor jutottál eszembe Te. Felkerestem a volt osztálytársamat és érdeklődtem felőled. Persze nem mondtam, mit akarok. Azt mondtam neki, hogy te leszel a főnököm az új munkahelyemen, ezért akarok minél többet megtudni Rólad.
- Akkor ennyit a diszkrécióról. Éppen ideje megszabadulni mindegyiktől. – mondtam kissé mérgesen.
- Beültünk egy sörözőbe és egy kicsit leitattam, hogy többet mondjon. De semmi konkrétumot nem mondott, csak azt, hogy noha keményen bánsz vele, Te vagy a legjobb ügyfele. Mindig korrekt és megbízható vagy, megtartod az ígéretedet, és mindig pontosan fizetsz. – jelentette ki Gábor.
- Ez sokkal több, mint amit mondhatott volna, de mindegy. Azt hiszem neked fogalmad sincs, hogy mibe keveredtél. Kezdjük ott: te hetero vagy. Nem olyan könnyű egy heteronak lefeküdni egy másik férfival, még pénzért sem. Főleg elsőre nem!
- Ez igaz, de nincs más választásom. Jó testem van, és még szűz vagyok hátulról ez elég sok pénzt megérhet. A gyerekeimért teszem. Egyébként is úgyis az alárendelt passzív szerep jutna nekem, ha veled csinálom. – válaszolta Gábor.
Láttam rajta, komolyan gondolja a dolgot, de a szemében még ott volt a félelem az ijedtség és a szégyen. Meg tudtam volna zabálni olyan kívánatos volt. Aztán eszembe jutottak az utolsó szavai, amitől elmosolyodtam.
- Nem is képzeled milyen alárendelt szerep jutna neked. – mondtam – Tudod, mit szoktam csinálni a fecsegő barátoddal, amikor velem van?
- Azért van némi elképzelésem – válaszolta bizonytalanul.
A beszélgetés alatt volt időm átgondolni az egészet és arra jutottam kell nekem ez a férfi, de nem úgy, ahogy ő elképzelte. Most nincs más dolgom, mint behálózni, mint egy pók a zsákmányát. Néztem őt és a vágy, hogy az enyém legyen, teljesen hatalmába kerített. Nem gondoltam bele a kockázatokba és a veszélyekbe csak meg akartam kapni Őt. Szegény tényleg nem sejtette, hogy magával Luciferrel köt üzletet. A többi férfi, akikkel voltam csak prostik, így nem különösebben érdekeltek, megtették, amit kell azután mehetnek. De Ő egészen más, még érintetlen. Már nem csak a teste, hanem a lelke is kellett. Az emberek nincsenek tisztába azzal, hogy a test és a lélek e világon nem szétválaszthatók. Aki eladja a testét az a lelkéből is ad egy darabot.
- Tulajdonképpen mennyi pénz kellene?
- Elég sok. Legkésőbb hét végéig kb. 500000 Ft és egy hónapon belül még ugyan ennyi. – mondta zavart félénkséggel attól tartva az összeg hallatán, nem érdekel majd.
- Ez tényleg nagyon sok. – válaszoltam eltöprengve.
Ez még nekem is jelentős pénz volt, többszöröse annak az összegnek, amit kurvákra költök egy hónapban. Egy kicsit elbizonytalanodtam, mert nem volt szokásom két kézzel szórni a pénzt. Mindig megfontoltam mire költök, és mit kapok érte.
- Nem egy alkalomért gondoltam – vágta rá gyorsan Gábor, látva bizonytalanságomat.
- Még szerencse, mert ha maga Brad Pitt ugrana is ki a szép seggedből, akkor sem érne annyit egy alkalomra.
- Több alkalommal „ledolgoznám”. Ígérem, betartom a megállapodásunkat, ha megegyezünk.
- Nos azt hiszem ezt mindkettőnknek át kell gondolnia. Aludjunk rá egyet. Holnap reggel is eljövők úszni, akkor adok választ. Ha még mindig áll az ajánlatod legyél itt. – mondtam végül kis töprengés után.
- Nekem nincs más feltételem csak az, hogy teljesen titokban maradjon, honnan szereztem pénzt. A családom nem tudhatja meg. Te megbízható embernek látszol, aki szintén betartja a szavát. Máshoz nem mentem volna oda ezzel a kéréssel.
- Ne feledd a látszat gyakran csal. – mondtam, miközben felálltam és otthagytam teljes bizonytalanságban.
Felöltöztem, bementem az irodámba elintéztem a halaszthatatlan ügyeket, de alig vártam, hogy hazaérjek és kielemezzem beszélgetésünket. Tudtam, kifizetem az egy milliót, már csak azt kellet eldöntenem milyen feltételekhez kössem. Az idő nekem dolgozott. Képtelenség 4 nap alatt összeszedni ennyi pénzt. Csak végső elkeseredésében fordult hozzám más kiutat nem látva. Biztos már régóta készült erre a beszélgetésre, de mindig elhalasztotta. Valószínű már a hét elején is el akarta mondani a tusolós jelenet után, csak inába szállt a bátorsága. Szinte láttam, ahogy vergődik magában, egy hetero srác, aki odaadja magát egy másik férfinak. Érezhető volt a félelem szaga a levegőben miközben beszéltünk. Pedig még nem tudta mi vár rá. Ezt a pompás csődőrt be fogom törni. Ez volt minden vágyam, egy igazi szépfiú, akit megalázhatok és megkínozhatok. Biztos csak egy álom, egyszer csak besétál az életembe vágyaim alfája és ómegája. Ráadásul önként beteszi a fejét a hurokba, ahonnan nem szabadulhat, csak ha én elengedem. Nem aludtam egész éjjel. Féltem, meggondolja magát, bár tudtam nincs más választása. Nagyon feszülten készültem reggel a találkozásra. Úgy éreztem a szívem kiugrik a helyéről, miközben bementem az uszodába. Megkönnyebbültem amikor megláttam. Ott ült a lelátón, ahol tegnap beszéltünk. Maga elé nézett, és a kezét tördelte idegesen. Leültem mellé.
- Jó reggelt. – köszöntem. Meg akartam várni, amíg ő hozza fel a témát, mert ezzel meggyöngíti tárgyalási pozícióját.
- Hello. Hogy döntöttél? – kérdezte gyorsan Gábor. – Érdekel a dolog?
- Az a részleteken múlik. Sokat gondolkoztam és teszek neked egy ajánlatot. Ne válaszolj rá rögtön, kérlek. Fontold meg alaposan. Az ajánlatom korrekt mindkettőnk számára. Nem vagyok piaci kofa, tehát alkudni nem fogok. Vagy elfogadod, vagy nem. Ez a te döntésed lesz, én nem kényszerítelek rá!
Tehát az ajánlatom: Kifizetem előre a fél milliót, ezért az enyém leszel egy hónapig. Feleségednek azt mondhatod, találtál állást, ami jól fizet, csak külföldön. Az egy hónap alatt nálam fogsz élni, és azt teszed, amit mondok. A családoddal csak telefonon beszélhetsz. Van egy házam vidéken, ott nem láthat meg senki, mivel a legközelebbi szomszéd is 2 km-re lakik. Egy hónap után eldöntheted, hogy tovább csinálod-e. Ha igen, akkor kifizetem a másik fél milliót is. Hazamész, együtt töltesz a gyerekeiddel két hete, utána visszajössz ledolgozni a másik hónapot. Nem ámítalak, nagyon szar lesz neked az első időszak. Mivel előre fizetek, menet közben nem gondolhatod meg magad. Nem hagyhatod el a házat, és csak a családoddal beszélhetsz telefonon, mással nem. Dolgoznod is kell, takarítás, kerti munkák stb. de ezt külön kifizetem neked. Bármit megtehetek veled, amin nem okoz maradandó sérülést. Vigyázni fogok rád, nem először csinálok ilyesmit. Csak azt kell tenned, amit mondok. Enni és inni kapsz rendesen, amit kérsz, és napi 8 órát aludhatsz is. A többi időd én osztom be.
- Azt akarod legyek a rabszolgád? – kérdezte ijedten Gábor.
- Tulajdonképpen igen. Gondold át alaposan. Itt a telefonszámom, holnap este 6 óráig adjál választ. Utána az ajánlatom tárgytalan.- válaszoltam.
- Nemigen van más választásom. – mondta beletörődve. Tekintetében félelem és bizonytalanság tükröződött. Annyira elveszetnek tűnt, hogy legszívesebben gyengéden átöleltem volna, megsimogatom, megvigasztalom, azután leszopattam volna a farkam vele. De erre még várnom kellet.
Másnap délután csörög a telefonom. Gábor volt az. Mindenbe belement. Mondtam neki, hogy csomagoljon össze és pénteken 14 órakor legyen abba a belvárosi mélygarázsban ahol az autómat szoktam hagyni. Hozza magával azokat a csekkeket, amiket be kell fizetnie még a héten. Kellemes borzongás futott végig rajtam. Alig vártam már a találkozást.
Péntek reggel korán keltem, ellenőriztem mindent elraktam-e ami kell. Igyekeztem, hogy a parkolóban jó helyem legyen, azután bementem az irodámba. Sok dolgom volt. A következő két hétre teljesen szabaddá akartam tenni maga. Titkárnőmmel lemondattam minden találkozót. Még szerencse, hogy saját cégem van így ezt megtehetem. Az előző napot vidéken töltöttem, előkészítettem mindent a „vendégem” fogadására. Azt a tanyát úgy örököltem. Nagyon rossz állapotban kaptam meg, de volt egy jó tulajdonsága: messze volt mindentől és alá volt pincézve. Teljesen felújítattam, berendeztem. Majdnem kis erőd volt. Lakóépületet három oldalról gazdasági épületek, és istálló vette körül. A negyedik oldalon kapu volt magas téglakerítéssel. Így egy zárt belső udvart alkottak az építmények. Ezt vette körbe a kert, amiben gyümölcsfák voltak, s fű nőtt, mert nem volt időm gondozni eddig. Kora tavasszal felfogadtam Ervint és Tibort a faluból, hogy dolgozzanak majd pár napot hetente nálam is. A környező szántóföldeket és erdőket kárpótlási jegyen megvettem és most ki voltak adva bérművelésbe. Ide szoktam hozni a fiukat egy kis játékra. Itt nyugodtan ordíthatnak, nem kell vigyázni a szomszédokkal. Szépen lassan beszereztem a játékszereimet. A ház úgy volt berendezve, hogy senki sem találta volna ki, milyen célra használom. Például a hálószobában volt egy kisebb szekrény, ami úgy nézett ki, mint egy ágyneműtartó, 1,5m*1,5m*1m volt de három oldalát le lehetett nyitni. Így láthatóvá vált mi van benne. Egy acélketrec, ahová bezárhattam rabszolgámat, ha egyedül akartam aludni. Felcsukva a szekrény oldalait visszaalakult ágyneműtartóvá. A pincét teljesen átalakítottam. Ide kerültek a különböző méretű cellák, a kínzóhelységek és egy vizesblokkot is kialakítottam, mert szerettem én megfürdetni a rabszolgáimat. Két évvel korábban biztonsági rendszert is felszereltem szökés ellen. A kert körül vezetéket fektettem le a földbe, amin áram folyik keresztül. Vettem olyan nyakörveket és péniszre rögzíthető érzékelőket, amik ha a vezeték közelébe kerülnek sokkolóként lépnek működésbe. Minél közelebb van a vezetékhez annál nagyobb áramütést ad a szökevénynek. Én is kipróbáltam a nyakörvet és mondhatom, nem tudtam a kerítés közelébe kerülni. Más állásban jelezni is tudott, ha valaki belépett, átlépett a vezetéken. Ez volt a külső kör, de belül a ház külső oldalán is futott egy vezeték, hasonló célzattal.
Két óra előtt néhány perccel hagytam el az irodaépületet és igyekeztem a parkolóba. Az a szint, ahol letettem a kocsimat teljesen kihalt volt, ide csak akkor álltnak, ha már nincs másutt hely. Közeledtem az autómhoz, de Gábor nem volt ott. Amikor kikapcsoltam a riasztót akkor láttam meg. Hátát a falnak támasztva guggolt a kocsi és a fal között. Lassan felállt.
- Nem akartam, hogy bárki meglásson amíg rád várok. – magyarázkodott. Kicsit gondterhelt volt az arca. Sötétkék öltöny volt rajta, fekete bőrcipő, világoskék ing, alatta fehér póló. Nyakkendőt nem viselt, az inge két felső gombja ki volt gombolva. Láttam rajta frissen borotválkozott, és egy kicsit rövidebbre vágatta a haját. Nagy sporttáska volt nála jól megtömve.
- Minden rendben ment? – kérdeztem – Nem volt gond a feleségeddel?
- Azt mondtam neki, amit javasoltál. Egy hónapig Németországba és Skandináviába leszek, ahol egy magyar üzletembernek segítek –válaszolta gyorsan Gábor.
- Jó. A csekkeket elhoztad? – kérdeztem tőle.
- Igen, itt vannak ebben a borítékban, amit még ma fel kell adni. – jött a válasz Gábortól.
Elvettem tőle a borítékot és megnéztem a csekkeket.
- Akkor kezdjük el! Vedd le a zakód és ürítsd ki a zsebeidet! Nem félj itt nincs biztonsági kamera, nem láthat meg senki!
Levette a zakóját és a táskájára tette. Utána kifordította a nadrágja zsebeit. Némi aprópénz és egy zsebkendő volt benne. Megállt velem szemben és rám nézett. Legalább 10 cm-rel magasabb volt nálam, szélesebbek a vállai, 15 kg-mal nehezebb és 8 évvel fiatalabb, mint én. Tudtam, végig láncon kell tartanom, és nem mehetek a közelébe sokkoló nélkül, ha nincs megkötözve. Nem volt kérdéses, ki győzne szabályos küzdelemben. De én mindig a saját szabályaim szerint játszottam.
- Vedd le az órádat és a nadrágszíjadat is! - utasítottam
Szó nélkül megtette mindkettőt. Ezeket a táskája oldal zsebébe csúsztatta. Benyúltam zakóm zsebébe és lassan elővettem egy bilincset. Láttam rajta, ahogy megborzong. Legszívesebben elfutott volna, de nem mozdult.
- Most még meggondolhatod magad. Ha rajtad lesz a bilincs már nincs visszaút, 30 napig a foglyom leszel, és nem engedlek le akárhogy könyörögsz is. Amint betettelek az autóba, elmegyek a postára és befizetem a csekkjeidet. Amikor visszaértem indulunk is a vidéki házamba. Tehát ez az utolsó lehetőséged, hogy elmenj.
- Nem tehetem meg, kell a pénz. Ha ma nem lesznek feladva a csekkek, akkor hétfőn átadják egy adósságbehajtó cégnek a tartozásunkat. Azok meg lefoglalnak mindenünket.
- Rendben. Nyújts ide a jobb kezed! – mondtam halkan.
Borzasztóan félhetett, szinte remegett. Néhány hónapja még elképelni sem tudta, hogy itt fog állni egy parkolóban és egy másik férfi megbilincseli, mert elviszi sexrabszolgának. Előrenyújtotta jobb kezét, én pedig rákattintottam a bilincset.
- Fordulj meg!
Megfordult, hátra húztam bal kezét is, és hátrabilincseltem kezeit. Megragadtam a karjánál fogva és a csomagtartóhoz kísértem. Kinyitottam a csomagtartót, a plédet, amit reggel beletettem ráterítettem a peremre.
- Mássz be, majd segítek –mondtam és a haját megragadva a felsőtestét benyomtam a csomagtérbe. Amit kibillent az egyensúlyából az egyik lábát elkapva kirántottam alóla. Beesett a csomagtérbe de még mindkét lába kint volt.
- Csússzál bentebb! – parancsoltam.
Eddig olyan gyorsan csináltam, hogy nem volt ideje tiltakozni. Teljesen meglepte ahogy betettem a csomagtartóba. Most meg már késő volt úgyhogy csöndbe maradt, bár láttam ahogy a bilincs beleállt a hátába amikor belöktem. Fel is jajdult egy kicsit. Behajoltam, kihúztam a kezeit a háta alól, és bentebb toltam a testét.
- Kényelmesebb már? –kérdeztem kicsit gúnyosan
- Nem nagyon.
- Nem baj majd megszokod.
Megfogtam a bal bokáját és elkezdtem kioldani a cipőfűzőjét.
- Mit csinálsz? – kérdezte idegesen
- Leveszem a cipődet, hogy ne koszold össze a csomagtartót. Meg, hogy kényelmesebben utazzál. – válaszoltam nevetve
Lehúztam mindkét cipőjét. Új, fekete pamut zokni volt rajta, a lábujjaknál citromsárga színű volt a zokni. Gyönyörű 44-es lábfeje volt, amit a zokni még ki is emelt. Nem tudtam megállni, hogy meg ne simogassam a talpát. Tudnom kellett csiklandós-e. Egyik kezemmel erősen fogtam a bokáját, miközben ujjaim hegyét gyengéden végig húztam a talpán. Reflexből megpróbálta elhúzni a lábát, és a lábujjait is behajlította. Oda voltam a boldogságtól, ha ilyen kis ingerre is reagál, akkor nagyon csiklandós lehet. Csiklandozás volt az egyik kedvenc kínzásom. Örömteli órákat fogok eltölteni a következő hetekben. Előrementem és kivettem a kesztyűtartóból a lábbilincset. Ekkorra farkam már majd’ szétfeszítette a nadrágom. Az ájulás határán voltam a visszatartott erekció miatt. Visszaérve összebilincseltem a bokáit, behajoltam a csomagtartóba, hogy megigazítsam az alatta lévő plédet. Miközben ezzel voltam elfoglalva, talpa az ágyékomhoz nyomódott. Érezte felálló farkam ami ekkor már kőkemény volt. Megpróbálta elhúzni a lábát, de az beékelődött közém és az autó közé. Összenéztünk pár pillanatig, majd elfordította tekintetét rólam, és becsukta a szemét. Látszott rajta a félelem és az undor. Elmosolyodtam, láttam magam előtt milyen pofát fog vágni az első szopatáskor és az első behatoláskor. Szegénykém, tényleg nem tudja mi vár rá. Miután benyomtam a lábait a csomagtartóba betakartam pléddel. Ha valahol ki kellene nyitnom akkor se látszódjon milyen kincset szállítok. Lecsuktam a tetőt, beraktam a táskáját a hátsó ülésre és lezártam a kocsit. Elindulta a postára, utána visszamenten az irodámba. Jó másfél óra telet el mire újra a garázsban voltam. A kocsi körül néma csend volt. Felnyitottam az autó hátulját és felhajtottam a pokrócot. Ott feküdt magzati pózban, teljesen kiszolgáltatott állapotban. A sötétben eltöltött idő után csak hunyorgott amikor felnézett.
- Nem fázol? – kérdeztem és végig húztam kezem a jobb karján. Nem volt hideg.
- Kicsit vágja a csuklóm a bilincs. – panaszkodott Gábor.
- Maradj veszteg. Minél többet mozogsz annál szorosabb lesz a bilincs. Egyébként mindjárt indulunk.
- Mikor veszel ki innen? Teljesen elzsibbadt a lábam. Nem nyújthatnám ki?
- Dehogynem, amint odaértünk. – mondtam, miközben rádobtam a plédet és lecsuktam a tetőt.
Beültem az autóba és elindultunk. Szokásos pénteki forgalom volt, Lassan értünk ki a városból. Amint ráfordultam az autópályára kényelmesen hátradőltem, felhangosítottam a CD lejátszót. Boldog izgalom töltötte el egész testem. Olyan érzés volt, mint régen karácsonyeste az ajándékra várva. Brahms III. szimfóniája scherzója szólt. Ez a keserédes dallam egy kicsit csillapította lelkem nyughatatlanságát. Beletapostam a gázba. Még 130km állt köztem és vágyaim között.
Már alkonyodott, amikor lekanyarodtam a főútról. Megálltam, hogy felnyissam a házhoz vezető földutat lezáró sorompót. A nap utolsó sugarai is eltűntek a közeli erdő fái mögött. Április vége volt, de az éjszakák még hidegek voltak. Most is csípős északi szél fújt. Örültem, hogy olyan alaposan becsomagolta foglyomat plédekbe, mérges lettem volna, ha pont most betegszik meg. Ezt az utat csak én használtam ezért jó állapotban volt ahhoz képest, hogy földút. Viszonylag nagy sebességgel mentem, szerencsére nem volt gond a lengéscsillapítóval és az autó is elég nagy volt, így nem dobálta a hátulját. Jót mosolyogtam magamban mikor eszembe jutott, mi lenne, ha még mindig az első autómat, egy Ladát használnám, nem kellene veréssel, ütlegeléssel töltenem az időt, hiszen mire kiszedném Gábor a csomagtartóból már tiszta kék zöld folt lenne.
Végre megérkeztünk a házhoz. Beálltam a garázsba, ami régen istálló volt, és kiszálltam. Nem nyitottam ki a kocsi hátulját, úgy véltem kell egy kis pihenő neki a hosszú út után. Kinyitottam a házat kipakoltam a többi holmit a kocsiból, és betettem a kaját a sütőbe. Miután mindent elrendeztem visszamentem a kocsihoz. Felnyitottam a tetőt és lehúztam róla a pokrócot. Annyira izgató látványt nyújtott, ahogy ott feküdt megbilincselve. Farkam egy pillanat alatt ismét megduzzadt. Fájdalmasan nézett rám gyönyörű pofájával. Nem látta tisztán mit vettem ki a zsebemből, de amikor felfogta mit készülök vele tenni rettentően megijedt. Egy kicsi fekete zsák volt nálam. Szétnyitottam a zsák száját és a fejére húztam. Teljesen bepánikolt, egész testével vonaglott, rázta a fejét, hogy ne tudjam ráhúzni a zsákot.
- Ne! Mit csinálsz? – ordította – Ne tedd, kérlek! Vedd le rólam! Vedd le!
Semmi esélye nem volt az ellenállásra, könnyedén fejére húztam a zsákot. A zsák elég sűrű szövésű anyagból készült, így nem lehetett kilátni belőle, de mivel pamutból volt, a levegő áthatolt rajta. A zsák szájánál erős gumi?? volt belevarrva, ez szorosa illeszkedett a nyakára. Megpróbálta lerázni a fejéről, de a gumicsík miatt lehetetlen volt. Még mindig kiabált, igaz tompábban, de annál idegesítőbben hallatszott. Szájára tettem a kezem.
- Hallgass el! – parancsoltam, miközben erősen rászorítottam kezem a szájára. – Ne keljen ismét szólnom.
Amikor észrevette, hogy kap levegőt kissé megnyugodott, de még mindig hevesen vert a szíve és hangosam zilált. Levettem a kezem a szájáról és a nyakán kitapintottam a pulzusát. Majdnem 110 volt. Gyengéden megsimogattam a vállát és a nyakát.
- Jól van, nyugalom, nem lesz semmi baj. – mondtam barátságos hangon, mert nem akartam, hogy pánikrohamot kapjon.
Kicsit vártam mielőtt kivettem volna a kocsiból, közben tovább simogattam. Nem volt könnyű dolog kivenni a csomagtartóból, mert nem akartam levenni róla egyik bilincset sem. Nem szóltam hozzá csak benyúltam mindkét kezemmel a hóna alá. Kezeimet összekulcsolva a háta mögött, a lábamat nekifeszítve a kocsi hátuljának egy nagy rántással kihúztam a felsőtestét az autóból. Jó súlya volt, és éreztem az izmait ahogy megfeszültek. Csodálatos teste volt. Még egy rántás és kint voltak a lábai is. Felállítottam, alig tudott kiegyenesedni a sok nyomorgástól. Amikor már biztosam állt megragadtam a karját.
- Gyere! – mondtam neki és elindultunk a házba.
Teljesen szokatlan volt számára a lábbilincs, szinte lépésben haladtunk. Párszor el is esett volna, ha nem fogom erősen. Bevezettem a nappaliba és a szoba közepén egy kis dohányzó asztal előtt megállítottam. Tarkójára tettem kezem, erősen megszorítottam és lefele nyomtam, miközben másik kezemmel a bilincset megfogva, azt felfelé húztam.
- Térdelj le!
Ugyan nem tiltakozott, de éreztem, ahogy izmait megfeszítve küzd az ellen, hogy letérdeltessem. Fokoztam a szorítást, felnyögött majd engedett és letérdelt. Lehúztam fejéről a csuklyát. Vártam, amíg szeme hozzászokik a fényhez. Körülnézett de csak egy közönséges nappalit látott. Ez megnyugtatta egy kicsit. Elővettem a borítékot és egymás mellé kiraktam az asztalra a befizetett csekkeket.
- Essünk túl a pénzügyeken. Itt vannak a csekkek feladóvevényei, amiket ideadtál. Négy darab összesen 597396 Ft. Nem erről volt szó, ez majdnem 600.000 Ft. – mondtam mérgesen
Tudta, hogy bajban van, lesütötte a szemét. Hosszú fagyos csend következett. Csak hallgatott és kerülte tekintetem. Megelégelve, lekevertem neki egy nagy pofont.
- Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek!
Teljesen váratlanuk érte ez a támadás. Nem feltételezte rólam, hogy bántani fogom. Lassan felém fordította fejét, de továbbra sem a szemembe nézett. Dühített ez a viselkedés, ezért most az arca másik felére csattant a pofon. Ez meghozta a kívánt eredményt. Legalább 1 percig farkasszemet néztünk. Gyűlölet csillogott szemében, de olyan gyönyörű volt, ilyen szép szemeket csak filmben és fényképen láttam még.
- Tudtad, hogy kb. 600 000 Ft-ot kell befizetni, amikor megállapodtunk?
- Igen. – ismerte el vonakodva Gábor.
- Akkor miért fél milliót mondtál? Néhány ezer forint miatt még nem szólnék, de 97 ezer azért már túl van a tűréshatáron.
- Féltem soknak találod, de akkor még nem ismertem a feltételeidet. Ezért még kétmillió is kevés lenne.
- Miért fogadtad el akkor?
- Ultimátumot adtál. Nem volt választásom, két nap alatt képtelenség lett volna összeszedni 600000ft-ot, belekényszeríttettél ebbe a helyzetbe. – kiáltotta dacosan fejét felvetve Gábor.
- Ne fogd rám, ez a te döntésed volt. Te hoztad magad ebbe a helyzetbe, nekem ehhez semmi közöm. Te kerestél meg és könyörögtél, hogy segítsek. Te adtad el magad, én nem kényszeríttettelek semmire. – ordítottam rá dühösen, ekkora pofátlanság hallatán. Jól felhúzott ez a kis ribanc, és nem csak szexuálisan. – Világosan elmondtam mik a feltételeim, és te elfogadtad.
Csend lett. Ő nem mondott semmit, mert tudta, hogy igazam van. Én is hallgattam, úgy véltem kell egy kis szünet, hogy mindketten lenyugodjunk egy kicsit.
- Az eredeti megállapodásunk érvénytelen, mivel eltitkoltál tényeket és hazudtál. – mondtam higgadtan – Mostantól az van, amit én akarok, semmilyen jogaid nincsenek. A szabályokat egyedül hozom meg. A legkisebb engedetlenséget is kegyetlenül megtorlom, és akkor engedlek el amikor kedvem tartja.
A postára menet, mikor fejben összeadtam a pénzt és rájöttem, hogy majdnem 100 000 Ft-tal több, mint amiben megegyeztünk, nagyon megörültem. Arra az alkalomra vártam, amikor felmondhatom az egyességünket. Azt akartam, érezze a teljes kiszolgáltatottságot, ne legyen semmilyen kapaszkodója. Ne tudja számolni a napokat, amikor ez a rémálom végtér számára, érezze, bármit megtehetek vele. Rettegjen a büntetésektől, és féljen a haláltól. Tudja, hogy akár halálra is kínozhatom, hiszen nincs mitől félnem. Semmilyen nyom nem vezet hozzám, és nem is keresnék rajtam, ha bejelentik az eltűnését. A csapda bezárult, itt volt benne ez a csodaszép préda. Ő is erre a következtetésre juthatott, amikor felfogta mondataimat. Iszonyúan kétségbe esett.
- Ezt nem teheted! Megállapodtunk, hogy nem fogsz bántani. Mi az a 100 000 Ft neked. Azonnal vedd le a bilincset! – ordította hisztérikusan Gábor.
Olyan erővel vágtam pofán ami még engem is meglepett. - Hallgass! – kiáltottam rá
A pofontól nagy csattanással eldőlt a szőnyegen. Rögtön elhallgatott. Éghetett az arca, mert még napok múlva is látszott a tenyérlenyomatom az arcán. Nem akartam ekkorát adni, kicsit megsajnáltam. Belemarkoltam a hajába és annál fogva visszaállítottam térdelő helyzetbe. Ez is nagyon fájhatott neki, mert végig jajgatott. Egészen közel hajoltam hozzá, az orrunk szinte összeért. Félelmet és gyűlöletet láttam könnyes szemében, majdnem elsírta magát.
- Maradj csöndben, – mondtam szinte már gyengéden – csak akkor szólalj meg, ha kérdezlek! Rendben?
Nem bírtam tovább visszafogni magam, látványa annyira izgató volt. Biztosan fogtam fejét a hajánál fogva, szorítottam rajta egyet és magamhoz húztam. Az ajkunk összeért, megcsókoltam. Próbált szabadulni teljesen reménytelenül. A száját olyan szorosam összezárta, hogy a nyelvemmel nem bírtam szétfeszíteni. Ott viaskodtunk, testünk egymásnak feszült, de nem tudta elfordítani a fejét. Másik kezemmel megragadtam az állkapcsánál, és mint egy harapófogót összeszorítottam az ujjaimat. Lassan szétfeszítettem a száját Látva hiábavaló ellenállását, elernyesztette az izmait és megadóan tűrte, hogy lesmáróljam. Nyelvem behatolt a szájába. Ekkor már semmilyen ellenállást nem tanúsított. Édes volt a csókja, hosszan és alaposan csókoltam, feltérképeztem a nyelvemmel az egész szájüregét. Amint végeztem, ismét egymás szemébe néztünk. Teljesen össze volt törve, magába roskadt. Finoman megigazítottam összekócolódott haját, és leggyengédebb hangomon mondtam:
- Isten hozott a pokolban!
Mögé léptem, kinyitottam egyik bokáján a bilincset, a láncot átfűztem összebilincselt kezei között, majd visszacsatoltam bokájára, hogy ne tudjon felállni. Kimentem a konyhába, magára hagytam, hagy gondolja át alaposan új helyzetét.
Nekem is át kellett gondolnom hogyan tovább. Túl szép volt ahhoz, hogy brutálisan bánjak vele. Annyi mindent csináltam volna vele, de meg kellett találni a helyes sorrendet. Olyan érzékenyen reagált teste a legkisebb ingerre is, ezért nagyon vigyáznom kell rá. Volt már gyakorlatom a fájdalom okozásában ez azonban egészen más helyzet. Escortokkal csak szerepjáték volt, persze nekik is fájt, amit csináltam, gyakorolni, kifejleszteni a megfelelő technikát kiválóan megfelelt. De itt most egy „érintetlen” férfi van a kezeim között, teste még szűz a kínok és fájdalmak birodalmában. Meg akartam őrizni érzékenységét, tehát verés, korbácsolás egyenlőre, szóba sem jöhetett (nagy kár). Túlságosan sok verés eltompítja az érzékeket, pedig arra szüksége lesz. Egy-két napig csak eljátszadozom vele, felkészítem a kínzásokra, kitapasztalom érzékeny pontjait, erogén zónáit. Utána talán az elektromos eszközeimet próbálom ki rajta. Számomra a kínzás művészet volt, amibe beletartozott nemcsak a testi, hanem a lelki állapot figyelése is. Ahhoz, hogy a fogékony legyen a fájdalmakra mentálisan rendben kell lennie. A napi 8 óra alvás elengedhetetlen, hogy éber legyen. Vigyázni kell, mert könnyen apátiába süllyedhet, és ez a legrosszabb. Fenn kell tartanom a figyelmét. Néha könnyíteni kell a rá nehezedő nyomáson. Jutalmazások és büntetések megfelelő megválasztásával fenntartható a bizonytalanság érzése. Az emberek sok mindent elviselnek, de nem bírják a bizonytalanságot. Barátságos és kegyetlen arcom fogom mutatni, és kiszámíthatatlanul váltogatom azokat. Ami a legfontosabb, hogy a lázadás legkisebb csíráját is kíméletlenül fojtsuk el. Adjunk lehetőséget a szökésre, és amikor él ezzel, csapjunk le rá. Tudom ez a macska-egér játék gonosz dolog, de nagyon élvezetes. Mármint a macskának. És ezzel fent lehet tartani az éberségét is.
Elkészültem a vacsorával, megterítettem és bementem a nappaliba. Ugyan abban a helyzetben találtam, ahogy hagytam. Úgy éreztem, kell egy kis bátorítás neki. Odamentem és levettem kezéről a bilincset, de a lábáról nem.
- Állj fel! Mossál kezet, kész a vacsora. Ott van a fürdőszoba a folyosón jobbra. – mutattam, majd visszamentem a konyhába. Lassan feltápászkodott, és kicsoszogott a fürdőbe.
A házból nem tudott kijutni, mivel az ajtók zárva, az ablakokon pedig rácsok voltak. Minden olyan eszközt eltávolítottam, amivel ki lehet nyitni egy bilincset. És be volt kamerázva az egész ház. Úgy építettem ki a rendszert, hogy a ház bármelyik TV-jén csatornaváltással, lehessen látni az összes kamerát. Így a konyhában láttam, mit csinál a fürdőben. Persze rögtön kinyitotta az ablakot, miután elkezdte folyatni a vizet. Belátta, ott nem tud kijutni. Ha ki is jutott volna, akkor sem jut messzire összebilincselt lábakkal, zokniban. Azt se tudja, hol van, és merre menjen. Odakint korom sötét volt, sehol sem lehetett fényt látni. A legközelebbi falu 8 km-re van. Ő is erre a következtetésre juthatott, mert leült a kád szélére és az arcát a kezei közé temette. Legalább egy percig ült így, majd összeszedte magát egy kicsit, pisilt, kezet mosott és az arcát is megmosta hideg vízzel. Bejött a konyhába, értetlenül nézett szét. Nem tudom mire számított, de a jó illatok és a két személyre ízlésesen megterített asztal látványa teljesen meglepte.
- Foglalj helyet! – mondtam udvariasan
Leült a székre, velem szemben. Az asztalra tettem az ételeket, majd én is helyet foglaltam.
- Kérlek, szedjél magadnak.
Közben bort töltöttem mindkettőnknek. Nem tudott szóhoz jutni a megdöbbenéstől. Most már végképp nem értette mi történik vele.
- Jó étvágyat! – mondtam mosolyogva
Csendben ettünk, nagyon finomra sikerült a vacsora és a bor is pont illett hozzá. Borzasztóan élveztem azt a szituációt. Láttam Gáboron, hogy mondani akar valamit, de kétségek közt vergődik. Végül úgy döntöttem segítek neki.
- Ízlik a sült hús? – kérdeztem
- Mit akarsz tőlem tulajdonképpen? – robbant ki Gáborból a kérdés, amin egész este gondolkozott, de nem tudott rájönni.
- Azt szeretném tudni, hogy ízlik-e a vacsora. – mondtam, eljátszva, hogy nem értem mire gondolt. Majdnem elnevettem magam, elrontva ezzel a játékom, amikor láttam milyen pofát vág erre.
- Mit fogsz velem csinálni? – próbálta világossá tenni a kérdést
- Nem értem mire gondolsz? – fokoztam tovább a helyzetet, ártatlan képpel
- Mit fogsz velem csinálni? – ismételte meg a kérdést ingerülten – Halálra kínzol, vagy csak egyszerűen megölsz? Kijutok innen élve valaha?
Ahogy kimondta ezeket a szavakat a kétségbeesés ismét úrrá lett rajta. Kifejezéstelen tekintettel néztem őt, de tudtam, meg kell nyugtatnom egy kissé anélkül, hogy bármi konkrétumot mondanék neki. Csak reményt szabad táplálni, mert bizonytalanságát fenn kell tartani.
- Nem gondoltam volna rólad ezt, amikor az uszodába láttalak. –mondta halkan Gábor.
- Mit nem gondoltál rólam? – kérdeztem.
- Hogy megbilincselsz és megversz. Azt hittem csak megbaszol, néhányszor.- felelte.
- Nagyon jól áll neked a bilincs, kiemeli szépséged, és azt a három pofont nem lehet verésnek nevezni. Ami a baszást illeti, rengeteg időnk van még.
- Mikor engedsz el? – jöt az újabb kérdés Gábortól.
- Hiszen csak most jöttél, ne gondolkozz a távozáson! – volt a feleletem.
- Felhívhatom a feleségem, ahogy megígérted?
- Az a megállapodás már nincs érvényben. De majd meglátjuk, hogy viselkedsz.
- Mégis mi fog velem történni? – kérdezte újra Gábor.
- Csak azt kell tenned amit mondok, és akkor nem lesz baj.
- Nem látszott rajtad, hogy egy szadista vagy, aki élvezi, ha megkínozhat, megalázhat embereket. – nyögte végül ki.
- Miért, hogy kellene kinéznie egy szadistának? – kérdeztem nevetve – Zsíros, hájas embernek, aki idétlen, a keleténél legalább 3 számmal kisebb fekete bőrcuccokban járnak-kelnek egész nap, és láncok lógnak le róluk?
- Valahogy úgy.
- Ez csak sztereotípia. A filmekben általában így ábrázolják az SM kedvelőit, de a valóságban sokkal többféle létezik. Rajtam például meg sosem volt bőrruha!
- Nem is tudnálak elképzelni benne. Te inkább egy sorozatgyilkosra hasonlítasz valamelyik filmből, talán Hannibal Lecterre. Ő rajta sem látszott ki is valójában, műveltsége és kifinomultsága elrejtette igazi arcát. – sziszegte Gábor.
- Hízelgéssel nem veszel le a lábamról. – ráztam meg a fejem
- Ha valaki bejönne ide, és látna, ahogy itt az asztalnál eszünk, el sem hinné, ha elmondanám neki, hogy egy órája még ott térdeltem előtted, megbilincselve, miközben te többször pofon vágtál, nem is kicsit. Már nekem is úgy tűnik, mintha csak egy rossz álom lett volna. – töprengett el.
- Nos akkor talán próbálj valami szebbet álmodni, mert a valóság sokkal rosszabb lesz számodra, mint néhány pofon.
- Miért csinálod ezt velem?- kérdezte újra.
- Mert élvezem. Ilyen egyszerű. A barátoddal is ezt csináltam!
- Mit szeretsz legjobban benne? – szólt most a kérdés, de volt benne egy kis érdeklődés is már.
- Ó, azt te jobban meg fogod ismerni, mint szeretnéd. Mindent ki fogok próbálni rajtad, főleg azokat, amikre az escort fiuk nem vállalkoztak. Felesleges is kérdezni mik ezek, majd megtudod, ha eljön az ideje! – adtam meg kérdésére homyályosan a válaszomat.
Az utolsó mondataim hallatán megborzongott. Néhány percig némán ettünk tovább. Látszott rajta mérlegeli, amit megtudott.
- Ha engedelmes leszek, és megteszek mindent, amit mondasz, akkor elengedsz majd? – kérdezte végül.
- Talán. Egyenlőre, elég azt tudnod, ha nem engedelmeskedsz, akkor megbüntetlek. És a büntetés mindig fájdalmasabb és tovább tart, mint amit eredetileg tettem volna veled. – szóltam nyomatékkal.
A vacsora alatt nem szólt többet. Amikor befejeztem az étkezést, felálltam az asztaltól és elindultam a nappaliba. Intettem neki, jöjjön utánam. Megállt a nappali közepén. Kivettem a szekrényből egy feltekert kötélcsomót, és mögé léptem. Kedveltem ezt a fajta kötelet, vastag, erős, jól tapadt egymáshoz, nem csúsztak el a csomók, és a felülete selymes tapintású. Ha ezzel kötöztem meg valakit, akkor annak esélye sem volt a szabadulásra, és akár órákra is úgy lehetett hagyni, nem vágott bele a kötél a húsába. Ráálltam a lábbilincs láncára, majd hátrahúztam mindkét kezét. Kötél egyik végére hurkot készítettem, majd rátettem a csuklóira. Eddig békésen tűrte, de most kezdett ideges lenni. Szándékosan nem szorítottam rá csuklóira a hurkot, vártam a megfelelő pillanatot, miközben a kötéllel piszmogtam.
- Muszáj ezt? – kérdezte, és önkéntelenül kihúzta kezeit a hurokból
Abban a pillanatban hátba vágtam és mivel nem tudott előrelépni, hasra esett. Sejtettem, hogy ez fog történni. Tudtam, nem akart ő szökni vagy ellenkezni, csak egy tudat alatti reakció volt, amikor elhúzta a kezeit. De ez az alkalom jó lehetőség, hogy leckét kapjon. Meg kell tanulnia, nyugton maradni. Amint elesett, rávetettem magam. A derekára térdeltem, és hátracsavartam jobb kezét. Olyan gyorsan történtek az események, nem volt ideje reagálni. Rátettem csuklójára a hurkot és teljes erőből a feje felé nyomtam a kezét, egy nagyot ordított fájdalmában. A tenyere már a lapockájánál volt, ekkor a kötelet kétszer rátekertem a nyakára, majd megrántottam a kötél másik végét. Bal kezével megpróbálta a nyakáról lefejteni a kötelet, de csak annyit ért el, hogy az ujjai beszorultak a nyaka és a kötél közé. Teljesen harcképtelen lett, ahogy jobb kezét próbálta kiszabadítani, úgy szorította egyre jobban nyakán a kötelet. Már nehezen kapott levegőt, ezért engedtem a szorításon egy kicsit.
- Maradj nyugton! – parancsoltam rá
Megpróbált rám nézni, de és leszorítottam a fejét. Elővettem a zsebemből egy kis fekete eszközt és az arca elé tettem.
- Tudod mi ez? – kérdeztem - Mindig nálam van arra az esetre, ha szökni próbálnál.
Nem tudott megszólalni a kötél miatt a nyakán, de biztos felismerte, hogy az egy sokkoló.
- Ez egy különleges darab, egyenesen az USA-ból csempészték be, mivel tiltott eszköznek minősül. Látod, három erősségi fokozata van, én a harmadik fokozatban szoktam hagyni.
Egészen közel tettem a fejéhez, hogy jól lássa, és én is közel hajoltam, hogy lássam a szemében a rettenetet. Próbálta elhúzni a fejét de erősen nyomtam a padlóhoz. Félelemmel nézte a készüléket. Ekkor bekapcsoltam a sokkolót. Szörnyű hangja volt, a feszültség kék és ibolyaszínben cikázott a két pólus között. Alig bírtam földre nyomni, úgy vergődött, pedig teljes súlyommal rá nehezedtem. Élvezettel néztem szemében a félelmet. Kikapcsoltam, majd újból engedtem a kötélen, mert megint túlságosan megszorult a nyakán, ahogy hánykódott.
- Ha így hozzád érintem, az iszonyú fájdalomtól percekre elájulsz. Egyes fokozatban, persze – mondtam, és átkapcsoltam egyesbe – csak egy kis csiklandozó érzés. – hazudtam
Pontosan a gerincéhez érintettem a sokkolót, és újból bekapcsoltam. Minden izma megfeszült abban a pillanatban. Fogait összeszorította, így csak valamilyen artikulálatlan hang jött ki a száján. Egy másodpercig sokkoltam, majd ismét visszatettem szeme elé a műszert.
- Második fokozat egy kicsit fájdalmas – mondtam, és átkapcsoltam kettesbe – ha öt másodpercnél tovább sokkolják vele az embert, akkor rövid eszméletvesztés is bekövetkezhet.
Pár centiméterrel lentebb, de már nem a gerincéhez érintettem a sokkolót. A kötelet elengedtem, hogy tudjon üvölteni a fájdalomtól, és csak arra vigyáztam, hogy a padlón tartsam. Ahogy bekapcsoltam egész teste görcsbe rándult, megpróbált ellenállni a fájdalomnak, két másodpercig minden erejét megfeszítve küzdött ellene, de nem bírta tovább. Hatalmas üvöltés szakadt fel belőle, tiszta verejték lett egy pillanat alatt. Kimerülten terült el amikor kikapcsoltam a gépet. Annyi ereje sem volt, hogy mozduljon. Könnyűszerrel összekötöztem kezeit, majd a lábait tettem keresztbe és úgy kötöztem meg, azután összefűztem kezeivel. Még mindig mozdulatlanul feküdt a földön, gúzsba kötve. Magára hagytam, hogy kiheverje a sokkolást. Kellett legalább egy óra, míg magához tér.
Kénytelen voltam megtenni ezt a durva lépést. Egyfelől sexre akartam használni, ezért vigyáznom kellett rá, hogy közben jó erőben és „szép” állapotban legyen, mert imádtam, ha ficánkoltak alattam baszás közben. Másfelől uralkodni akartam rajta, ehhez viszont be kellett törni, hogy engedelmes legyen. El kellett érnem, hogy féljen tőlem. Ahogy Machiavelli írta: Ha mindkettőt nem lehet, inkább féljenek, mint szeressenek. Most egy darabig elég engedelmes lesz, apróbb fegyelmezésekkel is kordában lehet tartani.
Kicsomagoltam a táskáját, kíváncsi voltam a többi ruhájára. Volt pár sexi alsógatyája és néhány jó zoknija. Kiválogattam, mit vehet fel, bár én is vettem neki egy-két „munkaruhát”. Volt egy fehér Nike edző cipője, egy Adidas kék utcai vászon cipője, és egy Columbia túrabakancsa. Egyik sem volt új, de tiszták és ápoltak voltak. Látszott, gondos felesége van. Elpakoltam a konyhába, és néztem kicsit a TV-t. Ideje volt ránézni a rabszolgámra. Némi töprengés után kivettem a fiókból egy hosszú fa vonalzót. Bementem a nappaliba, és leültem a székre, amit a lábához tettem. Annyira szép talpa volt, és ahogy a mennyezetre néztek, szinte incselkedtek velem. Ráhúzta az egyik talpára a vonalzóval, majd a másikra is. Élmény volt nézni, ahogyan próbáltak kitérni az ütések elől.
- Kérlek, nem bánts! – mondta Gábor, hátra akart nézni, de nem tudta annyira elfordítani a nyakát, hogy lásson.
- Nem akarsz nekem mondani valamit? – kérdeztem, miközben tovább csapkodtam a talpát.
- Nem szándékos volt, véletlenül húztam ki a kezeimet a hurokból. Önkéntelen reakció volt. – jött a válasz Gábortól.
- Tudom, ezért nem büntetlek meg.
- És a sokkoló, iszonyúan fájt! – panaszolta tovább.
- Ó, azt nem büntetésből tettem, fogd fel egy interaktív bemutatónak. Előbb-utóbb úgyis megmutattam volna, hogy mire számíts szökés vagy ellenkezés esetén. A talpadat pedig csak azért ütöm, mert jól esik. Nagy szerencséd van, hogy ilyen szép, tiszta zokni van rajtad. Ha nem tetszene, a meztelen talpad verném. Látod, megint tanultál valamit.
Eközben folyamatosan rácsaptam egyet-egyet a talpára. Sehogy nem tudta elkerülni az ütéseket, a keze nem ért oda, amivel védhette volna a talpát. Begörbítette lábujjait, én odanyúltam, megfogtam és kifeszítettem, majd még nagyobb erővel csaptam a talpára. Jól leszórakoztam pár percig.
- Hagylak még gondolkozni, hátha eszedbe jut, mit akartál mondani nekem. – mondtam, és átmentem a másik szobába zenét hallgatni.
Elég kényelmetlen így feküdni, úgyhogy még egy óra gúzsba kötve biztos meghozza a kívánt eredményt. Meghallgattam Brahms d-moll zongoraversenyművét, megfürödtem, és érdeklődve visszamentem a nappaliba. Nem ültem le a székre, hanem lassan lépegettem körötte.
- Elnézést kérek Uram, nem akartam ellenszegülni az akaratának. – mondta
- Ez nem hangzik valami meggyőzően.
Teljes erőből rávágtam a talpára.
- Á! Ne, kérlek, ne verjél tovább! – kiáltotta könnybe lábadt szemmel, mielőtt másodszorra lesújthattam volna – Könyörgök, hagyd abba!
Nem törődve vele, tovább vertem a lábát. Mindkét talpára tíz-tíz fájdalmasan nagy ütést mértem. Minden ütésre felüvöltött, teljesen begerjedtem a látványtól és a hangoktól.
- Könyörgök, hagyd abba! Kérlek, kérlek szépen! Bocsáss meg! – kérlelt szinte sírva - mindent megteszek, amit kérsz, csak ne verj tovább.
Az emberi talp igen érzékeny több ezre idegvégződés van benne, hogy a sok izmot mozgassa. Neki különösen puha, érzékeny talpa volt, ezt már akkor kitapasztaltam, amikor betettem a csomagtartóba. Mivel nem látta, ezért a fájdalom alapján azt gondolta, hogy véresre vertem a talpát. Ezért könyörgött olyan kétségbeesetten. Én viszont tudtam, hogy a vonalzó túl széles ahhoz, hogy komoly sérülést okozzon. Az ütés energiája nagy felületen adódott át, ezért csak egy kis pirosodást eredményezett a verés. A zokni is segített, noha az ütés erejéből nem sokat fogott fel, mert ahhoz vékony volt, de védte a bőrt, így a hajszálerek nem repedtek szét. Holnapra semmi baja se lesz, nem is fogja érezni, most viszont kegyetlenül fáj.
- Nos, ez már őszinte megbánásnak hangzik. - mondtam, miközben letérdeltem mellé, és simogattam a talpát – Most már csak a büntetést kell kiszabnom, amiért ilyen sokára kértél bocsánatot.
Fekvő helyzetből felállítottam térdelő helyzetbe, mivel a kezei és a lábai még mindig össze voltak kötve. Látni akartam az arcát, megfogtam az állát, hogy ne tudja elfordítani a fejét.
- Mit szólnál a vesszőzéshez? Mondjuk ötven-ötven botütés mindkét talpadra.
Elsápadt mikor meghallotta szavaimat. Olyan kétségbe esett szemmel nézett rám. Annyira gyönyörű volt megkínzott, kiszolgáltatott tekintete, olyan könyörgően nézett rám, hogy megint nem tudtam ellenállni és megcsókoltam. Nem ellenkezett, sőt vissza is csókolt. Szépen kinyitotta a száját és kidugta a nyelvét. Nagyon jól csókol, nem csoda, ha oda voltak tőle a nők.
- Kérlek, ne büntess meg! – kérlelt suttogva Gábor – Bármit megteszek.
- Mivel ez az első napod, most eltekintek tőle, ha engedelmes leszel. De azt tudnod kell, ha csak csúnyán nézel, akkor a dupláját fogod kapni. Rendben van?
- Igen, engedelmes leszek. – mondta megkönnyebbülten.
Visszafektettem a padlóra, és eloldoztam a köteleket. Most pár napig nem kell tőle tartanom, hogy ellenszegül nekem. Töltöttem egy italt és leültem a kanapéra. Gábor még mindig a földön feküdt, kiterülve, mint egy béka.
- Állj fel!
Felállt, kb. öt percig szótlanul nézetem őt. Ettől zavarba jött, de sem megszólalni, sem megmozdulni nem mert.
- Vedd le az inged! – parancsoltam
Szép lassan levette, majd kicsit távolabb a földre dobta.
- Most a pólód.
Azt is levette, hasán finoman domborodtak ki az izmok.
- Nadrágot.
Testre feszülő fehér boxer volt rajta, fekete zoknija pedig majdnem a térdéig ért. Kezeit az ágyéka előtt fonta össze. Csodálatosan izmos lábai voltak. A sok futás és az úszás jót tett nekik. Nem bírtam a pipaszár lábakat, pedig mostanában elég sok ilyet lehetett látni. Még azok is akik kondiznak, nem fordítanak elég figyelmet a lábra. Egy jó felsőtest baromi röhejesen mutat egy Pampalini-féle lábakon.
- Tedd a kezeid a tarkódra és fordulj meg!
Mögé léptem és összebilincseltem csuklóit a tarkóján, majd a feje tetejére tettem azokat. Átöleltem és magamhoz szorítottam. A nyakát csókolgattam, miközben egyik kezemmel a mellbimbóit birizgáltam, másikkal a hasát és a faszát simogattam az alsógatyán keresztül. Pénisze ernyedt volt de egy kevés simogatásra is reagált.
- Állj terpeszbe, ribanc! – súgtam a fülébe – Nagyobba!
Kezem a farkáról átvándorolt a seggére. Alányúltam, először a heregolyóit fogtam tenyerembe, majd lassan visszahúztam kezem úgy, hogy az ujjaim a farpofák között haladtak. Összeszorította fenekének minden izmát, így nem tudtam kitapintani ánuszrózsáját. Most felülről próbálkoztam, mutatóujjam a gerincén végighúzva behatolt az alsógatyájába és tovább segge két fertálya között. Már hiába szorította össze, ujjam nagyon lassan, megállíthatatlanul haladt a cél felé. Jó kis dzsungel volt ott lent, de nem baj, holnap majd kiborotválom. Élvezet volt egy ilyen gyönyörűséggel játszadozni. Ahogy magamhoz szorítottam éreztem minden lélegzetvételét, minden szívverését. Most is hevesebben vert, szegénykém készült az elkerülhetetlen baszásra, szeretett volna rajta túlesni, akárhogy is undorodott és félt tőle. Pedig ez a mostani csak előjáték, része a bizonytalanságba tartásnak. Felkészül, hogy most túlesik rajta, aztán nem történik semmi. Pattanásig akartam feszíteni az idegeit. Azt akartam, hogy az első alkalom tényleg nemi erőszak legyen, megvárom a következő lázadását és utána kegyetlenül megbaszom. Ha magától teszi szét a lábait akkor az nem olyan élvezetes. Átkaroltam a nyakát, kicsit megszorongattam, hogy nyugton maradjon. Amikor az ujjam a végbélnyílásához ért szinte ugrott egyet és egy halkan nyöszörgött. Óvatosan fokoztam ujjammal a nyomást a nyíláson, de az nagyon szorosan záródott, nem tudtam behatolni. Gádor közben feszengett, lábujjhegyre állt, így akarván elkerülni az ujjammal való közelebbi ismeretséget. Holnap jót fogok szórakozni ezzel a kemény és szűz seggel. Még egy kicsit játszadoztam az ujjammal a végbélnyílásán, majd ellenőriztem élvezete-e. A feszengéséből és zihálásából éreztem, a nyögdécseléséből pedig hallottam, hogy kicsit élveztet is a dolgot, de amikor megtapintottam a farkát, már biztos voltam benne.
- Nos, kicsi ribancom, élvezted a játékot?- kérdeztem tőle miközben duzzadt farkát simogattam
- Nem, nagyon megalázó volt. – válaszolta durcásan Gábor.
- A farkad nem erről árulkodik. No nem baj fő, hogy én élveztem.
Elengedtem, majd a dohányzó asztal felé löktem.
- Hasalj az asztalra és tedd szét a lábad! – parancsoltam – Kezeid a fejed tetején maradnak.
Szépen ráhasalt, az asztal nem volt nagy, így a feje és a lábai lelógtak róla. Megpaskoltam a fenekét és a hátát is. Két kisebb és két nagyobb piros folt jelezte a sokkoló nyomait. Rontotta az összhatást, ezért tennem kellett valamit.
- Ne mozdulj, mindjárt visszajövök!
Kimentem a szobából, le a pincébe. Elég sok időt eltöltöttem ott, kellett pár dolog, amikor visszaértem még mindig az asztalon feküdt, de a lábai már leértek a földre. Ahogy beléptem, azonnal felemelte lábát a levegőbe.
- Nem engedtem meg, hogy leereszd a lábad a földre.
- Bocsánat. – mondta rögtön
- Ha jól emlékszem azt mondtam, hogy ne mozdulj.
- Elnézést, de nem bírtam már a levegőben tartani. – így Gábor.
- Egy ilyen erős férfitól ez rossz kifogás. Szerintem bírtad volna még egy kicsit, ha tudod, hogy milyen büntetés jár ezért.
- Kérlek, csak ne a sokkolót. – könyörgött riadtan
- Mondtam már, a sokkolót nem büntetésre használom, hanem arra, hogy megfékezzelek. De most először is eltüntetjük a sokkoló nyomait.
Elővettem az üvegedénykét, amit a pincéből hoztam. A szeme sarkából figyelte mit csinálok. Amikor meglátta az üveg tartalmát, majdnem felpattant az asztalról.
- Mi a fene az? – kérdezte beijedve
- De hát ezek csak piócák. – gyorsan rátérdeltem a hátára, hogy ne tudjon felállni - Nagyon hasznos állatok. Ezeket direkt neked hoztam, teljesen steril orvosi piócák.
- Mit akarsz azokkal?
- Meg kell etetni őket, már nagyon éhesek. – mondtam nevetve – Te leszel a vacsorájuk. Közben pedig eltüntetik azokat a csúnya foltokat a hátadról.
Mind a négy pontra raktam egy-egy piócát. Azok megtapadtak szájszervükkel és már szívták is a vért.
- Tudod, ahol hozzád ért a bekapcsolt sokkoló, ott a hajszálerek szétrobbantak és a vér befolyt a sejtek közé. Ezért van piros folt ott. A piócák kiszívják ezeket is, és beindítják a véráramlást a seb körül. Napok alatt magától is begyógyulna, de így holnap már alig fog látszani. Minden véraláfutást lehet velük gyógyítani. Most hagyni kell őket had végezzék a dolguk. Mi pedig térjünk vissza a lábaidra.
- Mondtam már, hogy véletlen volt, többször nem fordul elő. – vágta rá egyből
- Ezt örömmel hallom, de én úgy vélem egy kis emlékeztető nem fog ártani.
Ismét elővettem a vonalzót és végig simítottam a lábát vele.
- Azt hiszem húsz ütés mára elég lesz. Ha megmozdítod a lábaidat, akkor elölről kezdjük. Te fogod számolni, de előbb leveszem a zoknidat.
Kezembe fogtam a lábát, és lehúztam a zoknijait. Legalább két percet eltöltöttem ezzel, mert annyira szépek voltak a lábai és a zoknijai. Amikor végeztem teljesen szétfeszítettem a lábait, akkora terpeszbe amekkorába csak lehetett. Talpától egészen a fenekéig egyenletesen szétosztva csaptam mindkét lábára tízet-tízet a vonalzóval. Nem kíméltem magam sem őt, nagy lendülettel ütöttem, mivel nem egy helyre mentek az ütések ezek sem hagytak nyomot egy kis pirosságon kívül. Jól viselkedett, bár eléggé fájt neki, összeszorította a fogait és tűrte a verést.
- Remélem nem felejted el megköszönni ezt a kis emlékeztetőt.
- Köszönöm a leckét, uram. – szólt Gábor engedelmesen.
- Jól van. – mondtam, ráadásként még rácsaptam tenyeremmel formás seggére.
A piócák elvégezték dolgukat, leszedtem mindet. Szép munkát végeztek és jól is laktak. A sebekből kicsit szivárgott a vér, de ezt hamar elállítottam. Amíg ott dolgoztam a derekánál, nem tudtam levenni szemem formás fenekéről. Itt volt az idő, hogy kicsomagoljam az ajándékom. Két oldalról megragadtam alsógatyáját és egy rántással lehúztam róla. Orromhoz szorítottam, hogy érezzem a kanszagot. Nagyon jó illata volt. Ezután mellé ültem az asztalra és alaposabbam szemügyre vettem a popsiját. Simogattam, erősen megmarkoltam, és rá is vágtam néhányat. Mindegyiknél felnyögött, de nem próbált ellenkezni. Elővettem egy hosszú, elég vastag láncot és egy lakatot. Ráfűztem a nyakára és rázártam, nem szorosan, de azért úgy, hogy ne lehessen levenni. Rántottam egyet a láncon.
- Állj fel! Ideje megfürdened.
Felállt az asztalról. Iszonyú szép látvány volt, ahogy ott állt meztelemül, összebilincselt kézzel és láncra fűzve. Bevezettem a fürdőszobába és a lánc szabad végét a falhoz lakatoltam. Ezután levettem róla a bilincset.
- Intézd el a dolgodat! – mutattam a WC-re – Reggelig nem lesz rá lehetőséged.
Magára hagytam. Rendet raktam a nappaliba, visszavittem a piócákat a helyükre. Amikor beléptem a fürdőbe már végzett és ott állt a kád előtt.
- Az egyik szabály, amit be kell tartamod, hogy szarás után mindig meg kell fürdened, és pisilés után pedig szappannal kell megmosnod a farkad. Ha megérzem rajtad a szar vagy húgy szagot, áramot vezetek a heréidbe, megértetted?
- Igen, uram.
- Nagyon jó, látom kezdesz tanulni. Most befelé a tusolóba és fürödj meg alaposan.
Neki támaszkodtam az ajtónak és végignéztem az egészet.
- Rendesen szappanozd be magad!
Már láttam tusolni, de most már az enyém volt, és láncon volt. Illatos női szappant tettem oda neki, ezt észre is vette, ezért gyorsan hátat fordított nekem, hogy ne lássam, ahogy fintorog.
- Fordulj felém, és a hajadat is mosd meg! Majd ha a hátad és a feneked mosod, akkor fordulhatsz csak el!
Kb. tíz percig néztem a fürdését, majd kirántottam a tusolóból és odadobtam egy törülközőt. Szép lassan megtörölte a testét. Amikor végzett maga köré akarta tekerni a törülközőt, de amint rám nézett, rögtön észbe kapott és visszaadta azt. Mondtam, mosson fogat, majd amikor végzett odaadtam neki egy flakon testápolót, persze ez is női, hogy kenje be vele az egész testét. Hátrabilincseltem a kezét és a láncon vezetve elindultunk a pincébe.
A pince egészen nagy volt, őseim bort, zöldséget, gyümölcsöt termeltek, és ez szolgált terménytárolásra. Két lejárat volt, egyik a házból a kamrán keresztül, másik az udvarról, itt hordták le az árúkat. Mi a hátsó kamrai lejáratot használtuk. Amint leértünk egy hosszú folyosón találta magát a rabszolgám. Végigvezettem rajta, bal oldalon zárt ajtók sorakoztak egymás mellett. Gáboron látszott, hogy kirázza a hideg. Végül megálltam az egyik előtt és kinyitottam az ajtót. A helység 20m2 alapterületű és 3m belmagasságú volt. Csak egy berendezési tárgy volt benne. A szoba közepén 2*2*1,8 m-es ketrec állt a kőpadlóhoz rögzítve. Én magam csináltam, még hegeszteni is megtanultam, mert imádtam a ketreceket. Szerintem minden szép férfit ketrecben kellene tartani. A ketrecben volt egy fából készült dobogó 60cm magasságú, ami teljesen kitöltötte a ketrecet. Csiszolt keményfa felülete volt, rajta szőnyeg, azon sötétkék színű 5cm vastag szivacsmatrac. Az egész úgy nézett ki mint egy rácsos franciaágy. Ezt rabszolgák sexorgiáira terveztem, benne 4 szolga is kényelmesen elfért, körbe lehetett járni, és nézni sex közben őket. Ezt választottam alvóhelyül Gábornak. Itt lehetett a büntetési besorolásokat is demonstrálni. 7 fokozatot állapítottam meg. Minden nap végén megvizsgálom, hogy viselkedett aznap. Három egymást követő napon engedelmesen viselkedik előrelép egy fokozatot. Ha rossz volt, akkor rögtön visszakerül alacsonyabb besorolásba. Ezt az alvóhely kényelmén is érezni fogja. Legrosszabb fokozatban a kőpadlón alszik, meztelenül. Utána a fadobogó, majd rajta a szőnyeg, és a szivacs. Ha már nagyon jó volt, akkor kaphat kispárnát éjszakára, 6. fokozatban kapja meg a takarót ami egy vékony selyemlepedő, majd végül ha már kellőképpen alázatos napközben akkor lekapcsolom a lámpát alvás közben. Ezek adják a fényt, hogy a kamerákkal meg tudjam figyelni éjszaka is. Ekkor 8 órát teljesen szabadon lehet, mármint anélkül, hogy ellenőrizném.
Amikor beléptünk foglyom megborzongott, hogy itt kell bizonytalan ideig raboskodnia. Négy kamerát helyeztem el a szobában, így minden irányból megtudtam figyelni akkor is ha nem vagyok itt. A felvételeket rögzítem merevlemezre, és reggel gyorsan átnézem mit rosszalkodott az éjszaka. Kinyitottam a ketrec ajtaját.
- Mássz be! Ez lesz a hálószobád. – mondtam, majd ismertettem vele a besorolásokat is – Látod pont a 4. fokozatba vagy most. Innen lehet fentebb és lentebb is jutnod, ez csak rajtad múlik.
Gábor már bent térdelt a ketrecben. Levettem nyakáról a láncot és bezártam az ajtót. Körbesétáltam a celláját.
- Néhány dolgot még elmondok neked. Nemsokára leveszem rólad a bilincset, de szeretném ha tudnád, ez nem azt jelenti, hogy szabad vagy. Ha nem jössz a rácshoz amikor parancsolom, hogy újra megbilincseljelek akkor áramot vezetek a celládba, és van itt egy dárda ami elég hosszú, hogy nekiszorítsalak a rácsoknak. Nagyon fájdalmas lesz, és még utána jön a java. Tehát ne feledd, az engedetlenség nem kifizetődő. Most gyere ide a rácshoz. Háttal, térdelő helyzetbe. Jó, most gyere hátra addig amíg csak bírsz, a lábaidat három rácsköz távolságban dugd ki. Kezeidet pedig engedd, hogy áthúzzam ezen a nyíláson. Nagyszerű, mindig így kell beállnod, ha mondom neked.
Levettem róla a bilincset, és egy kenőccsel bekentem mind a csuklóját, mind a sokkoló okozta sebeket. Ez reggelre eltünteti a nyomokat.
- Feküdj le! – parancsoltam, nagyon kényelmetlenül érezte magát meztelenül, nem tudta hogy feküdjön
Gyönyörködtem lányos zavarában és szép testében. Az egyik kezét a farka elé tette.
- Vedd el a kezed! Szeretem nézni meztelen tested mindenestől. Egyébként, mivel teljesen az enyém vagy, szőröstől-bőröstül, tilos maszturbálni az engedélyem nélkül. Testeddel csak én élvezkedhetek, mostantól! Ezért azt az egyszerű szabályt vezetem be, ahányszor engedély nélkül megfogod a farkad, vagy csak hozzáérsz, 10-szer annyit ütök tenyeredre a vonalzóval. Kezdjük is el! Nyújts ki a jobb kezed!
- Nem mondtad előre a szabályt, nem tudtam, hogy nem szabad. – mondta Gábor, miközben odajött a rácshoz, kidugta a kezét
- Ne pofázz, amikor nem kérdeztelek! Nyújts ki a bal kezed is, tenyérrel felfele! Ha elrántod valamelyiket, akkor jusson eszedbe, még ott van a 100 vesszőcsapás a talpadra is.
Gyorsan lezavartam a büntetést, majd a haját megragadva odahúztam arcát a ketrechez. Búcsúzóul megcsókoltam, másik kezemmel a pöcsét simogattam, addig, amíg kicsit merev nem lett.
- Aludjál, holnap nehéz nap vár rád!
Visszamentem a hálószobámba, bekapcsoltam a TV-t, és elalvásig néztem saját rabszolgámat, ahogy nyughatatlanul hánykolódik az ágyában. Lassan én is lefeküdtem, mert holnap nekem is nehéz, de annál élvezetesebb napom lesz.
