Félix spéci történetei
Előszó
A továbbiakban olyan kisebb történetek kerülnek itt sorra, melyben a közös csak Félix, az Ő szereplése, mivel ezen esetek vele, körülötte történtek meg, miközben sok helyen megfordult a világban.
I. Sógoroknál történt
Abban az időben többször is megfordultam a sógoroknál, Bécsben. Ott több ismert hely is volt található, ahol esténként, éjjel el lehetett tölteni az időt kellemesen. Ilyen volt - többek között – a Römersaun is, amit az óta már bezártak. Az utcáról lehetett belépni, a bárpultnál fogadták a vendégeket. Volt, aki itt ivott valamit, majd ment is, de mások „beléptek”, azaz megváltották a belépőt, lementek az öltözőbe, a tényleges privát klub helyiségeibe….
Így kezdődött az aznap, kedd este is, de sokkal érdekesebben folytatódott:
Mikor leértem már közel tucatnyian voltak. Többen a jaguzziban áztatták magukat és figyelték a megérkezőket, mások a lenti, közös helyiségben beszélgettek, miközben az éppen futó filmet nézték, mások pedig, a spéci helyeken várták a hasonló érdeklődésűeket. Már jó idő eltelt izgalom nélkül s a „társaság” nem is jelzett ilyent, ezért indulni készültem, mikor belépett Ő.
Azonnal látszott, hogy nem helybeli, mert keleties szemei, fekete, vékonyabb szálú és más típusú haja, sötétebb bőre elárulta a külföldit. Mongol volt. Bejöve élvezte a felé megnyilvánuló érdeklődést. Körülnézett, majd tett egy kört a spéci helyeken, de hamarosan visszatért és leült egy üres asztalhoz. Ahogy körbenézett, megakadt a szeme rajtam, de hamarosan tovább haladt rólam a tekintete. Később azt is észleltem, hogy nem csak én nézem Őt, de időnként Ő is oda-oda néz reám. Amikor kimentem és beültem a jaguzziba, hamarosan követett. Odaérve érdekes akcentussal kérdezte németül, hogy bejöhet-e? – Natürlich! – szólt a válaszom és mutattam helyet magammal szemben. Levette, felakasztotta a törülközőjét a fogasra, majd nem sietősen ereszkedett a vízbe és foglalt helyet a mutatott helyen. A többiekkel együtt végignéztem én is Őt. Sötétebb bőre csillogott szárazon is a ráeső fényben. Jól látszottak a mellén és hónaljában a vékony, hosszú, fekete színű szőrök. Ez tetszett nekem, mert nem szeretem a csupasz csigákat! A többiek még bámulták, mikor leült, de én már nem! Látszólag nem is néztem felé. Egy ideig mi is hallgattunk, hallgattuk a többiek beszédét, majd a lábunk összeért váratlanul. Összenevettünk cinkosan. Később már ez többször és tudatosan is megtörtént. Megvártuk, míg a többiek kimentek a jaguzziból s csak akkor szólalt meg, megkérdezve, hogy idevaló vagyok-e? Nemleges válaszomra elcsodálkozott. A magyar nemzetiségemet hallva még inkább érdeklődőbb lett. Közelebb ült, sokat kérdezett, amire sorban válaszoltam. Végül már arról kérdezett, hogy ráérek-e most és az éjszaka további, hátralévő részében. Igenlő válaszomra azt is megkérdezte, hogy elmennék-e hozzá éjszakára? Hozzátette, hogy kocsival van, elvisz, és reggel visszahoz, ahova akarom a városban. Elnevettem magamat. Mondtam nem gond, mert magam is kocsival vagyok, de azt nem hagynám itt, azaz ott, ahol most parkolok vele. Megbeszéltük ezt, nem gond s azt is jelezte, hogy nem normál szexre vágyik, de ezt csak otthon mondaná el, részletezné, vagy inkább mutatná meg egy videón, mit is szeretne. Kíváncsi lettem erre, de azt is jeleztem, hogy reggel 4-kor legkésőbb távoznom kell, mert 6-ra a gyáramban kell lennem. Ezen elcsodálkozott s visszakérdezett: - Hol? A gyáradban? Megerősítettem a válaszomat és javasoltam, hogy menjünk. – Még ne. – kérte. Még előtte közösen egy kört tettünk a spéci részek felé és néztük az ott folyó „műsort”. Ő érdeklődően, én flegmán.
A speciális részen sok érdekes rész található, most éppen a többes ágyon ültek jó páran és figyelték, ahogy az ágyak előtti asztalra éppen egy srác terítette le a derekáról levett törülközőjét, majd eligazgatva hanyatt ráfeküdt és az asztal mellett lelógatta a karjait. Mindenki várt. A lefeküdt srác arra, hogy valaki, vagy valakik kezelésbe vegyék, a többiek pedig, ennek megkezdésére és végignézésére. Jó idő eltelt, többen is megfordultak a srác közelében. Volt, aki végig is simította a testét a kezével, de senki nem kezdett vele eddig semmit. Ekkor érkezett a nagydarab néger srác, megtermett, izmos alakkal, derekán az egyen törülközővel. Megállt az ajtóban, végig nézett a bent lévőkön, majd a fekvő srácra tévedt a szeme, akit szintén alaposan végignézett. A srác is észrevette a négert az ajtóban, majd tiltakozó mozdulatot is tett felé. Ekkor a néger megszólalt hangosan:
- Kifogásod van talán ellenem, vagy a bőröm színe ellen? – kérdezte kezdődő haraggal.
- Neeeeeeeeeem, dehogy. – nyögte ki a fekvő srác félig felemelkedve s szinte összehúzva magát olyan kicsire, amilyen kicsire csak tudta.
- Azért! – nézett dühösen rá a néger. Felemelte a karjait és megtáncoltatta a bicepszét. Mindenki álmélkodva nézte s elismerő morgás hallatszott a közönségtől.
- Akarod, hogy kezelésbe vegyelek? – fordult a félig felemelkedett srác felé. – Ha nem, most még kotródhatsz, de nem csak innen, hanem a bárból is! Vagy maradsz, de akkor, kuss, a továbbiakban! Megértve? – hangzott a néger szájából a bécsi szleng érdekesen.
- Igen, Uram! – jött a beleegyező válasz. – Fenyíts meg, mert megérdemlem! – tette hozzá még a srác és visszahanyatlott az asztalra. A néger körbejárta, végig simította a kezével a bőrét újra, majd mikor a már lassan duzzadó farkáig ért, hirtelen markába fogta azt és megszorította. A srác a kíntól felnyögött.
- Várj, ez még csak a kezdet! – nyugtatta meg a srácot a néger és a markába fogott, kiemelkedő golyóira csapott, csak úgy csattant, de az ordítás erősebb volt a sráctól, aki fel akart ugrani az asztalról a fájdalmat érezve.
- Már késő! Maradsz! – ordított rá a néger. – Megkapod, ami Neked jár! Ti meg táguljatok, onnan! Távolabbról – ágyról, faltól - nézhetitek, mert annak a farkát is elkapom, aki a közelemben marad! – ígérte meg a többiekre nézve. Gyorsan tágult a kör körülöttük. A néger tovább haladt, itt – ott még rácsapott a srácra, majd körülnézve kiválasztott egy magasabb, izmos srácot és hozzá szólva utasította:
- Kötözd a kezeit az asztal lábaihoz, a bokáit szintén X alakban! – harsogta, és karba tett kezekkel nézte, ahogy a kiszemelt srác ugrott és végrehajtotta az utasítását. A többiek halkan duruzsoltak és fogadást kötöttek az elkövetkezőkre.
- Kuss és nézzétek, mert aki pofázik, utána sorra kerül! – hangzott a fenyegetés a négertől, mire síri csend lett. A „segéd” közben lekötözte a srácot szorosan a csuklóinál és bokáinál fogva, de a derekánál is odarögzítette, bár erre nem kapott utasítást. A néger megvárta, míg befejezi, akkor magához intette. Óvatosan közelített hozzá, míg csak már előtte nem állt. Akkor a néger felemelte a kezét és lassan megpaskolta az arcát, közben elismerően dörmögött.
- Állj odébb és várj újabb utasításomra! – hangzott és a falról leemelt egy sokágú korbácsot. A lábához lépve végig vágott a lekötözött srácon. Az felordított, de a többi néző is felhördült, ezzel kiengedve a szuszt magából. Ezután már záporoztak a csapások a testre.
A mongol eddig érdeklődően nézte, majd hirtelen megszorította a kezemet, jelezve, menjünk most. Nem értettem a váratlan cselekedetét, hiszen most kezdett érdekes lenni, de azért mentem én is. Megjegyzem, én már láttam a néger egy régebbi műsorát, érdekesen adta elő, így én nem veszítettem semmit.
A mongol kint még megkérdezte, hol parkírozom, hogy oda jöjjön a követségi autójával. Mondtam a Collegium Hungaricum előtt, a túloldalon és megmondtam az autóm gyártmányát, színét, rendszámát. Ezen még jobban elcsodálkozott, mert az én kocsim különb volt és újabb, mint az Ő követségije. Elváltunk, majd hamarosan odaért mellém, intett és utána menve átvezetett Bécsen, fel a Grinzingbe, ahol egy villa előtt megállt. Dudált, majd nyílt a kapu és begördültünk az udvarra, egymás mellé állva.
Kilépve futólag megnézte a kocsimat, de láttam a beengedő kapus srác, még jobban. Azt is megfigyeltem, hogy az nagyon dühös, morcos valamiért. Mi bementünk és a nappaliban a mongol itallal kínált, de én nem kértem, mert hamarosan vezetnem kellett, ezért kávét ittam s üdítőt. Ő töltött magának, majd a bejövő sráctól szendvicseket rendelt s közben valamit betett a lejátszóba és mondta, nézzem meg, Ő ilyent szeret(ne). A videón kemény bdsm? történet futott, veréssel, kikötözéssel stb. egy spéci kínzókamrában felvéve. Közben visszatért a pincérsrác a tálcával, de „ügyetlenül” az ölembe tálalta tartalma egy részét és alig mentegetőzött, sőt a videót meglátva még dühösebb lett. Ekkor a mongol srác ráordított, keményen leszidta és utasította, hogy menjen előre valahova, ott átöltözve várjon reánk. Én csak félig értettem az utasítását, de Ők ketten biztosan, mindent. A srác feldúlva, de kiment,inkább kiviharzott.
A mongol elnézést kért a kiment srác helyett, majd megkérdezte, hogy hajlandó vagyok-e ilyenre, ami látható volt a filmen. Végig néztem Őt válaszul. Jó alakú srác volt, népe átlagánál magasabb, de nekem csak a fülemig ért. Élvezettel néztem sportos alakját, de még nem válaszoltam. Megszólalt, sürgetve: - Tetszem? Tied lehet a testem, és azt teszel velem, amit csak akarsz! Még huncutabbul néztem Rá és válaszoltam: - Gyakorlott mester vagyok. Nem csak a tested, de a lelked is kell! Nem gond a kezelésed, de legyen, aki állja! – Lesz! – volt a határozott válasza és intett, menjünk.
Miközben lementünk az alagsorba azon gondolkoztam miért is „futott el” a szaunában, mert nem értettem. Ha az ottani elől megfutott, akkor itt mit akar? Átvágtunk az uszoda mellett, majd beléptünk az öltözőbe és onnan tovább egy ajtón át egy másikba, ami szintén öltöző volt. Ott kinyitott egy szekrényt, amiben mindenféle felszerelés függött, mutatta, válasszak, s öltözzem át kedvem szerint. Maga addig belépett egy ajtón, de hamarosan visszajött és Ő is átöltözött mellettem a saját szekrényéből. Ő bőrből készült mell-hát „mellényt” csatolt fel Magának, farktövére karikát és azt takaró háromszögű bőrelőtétet. Végezetül végig nézett magán, majd kérdőn rám nézett. Én hasonlóban voltam, csak az láncból készült, s rajtam volt bőr hosszúnadrág is csizmával. Én is végignéztem Rajta, csettintettem, majd a szekrényből még valamit kivettem és intettem menjen előre.
Ekkor elém térdelt és alázatosan jelezte, hogy Ő szolga lesz. Újra intettem, így előre indult, négykézláb s a már korábban feltett nyakörve pórázát a kezembe nyomta. Belépett az ajtón át a másik szobába. Földbe gyökerezett a lábam az ajtóban, mert egy teljesen kialakított, jól felszerelt kínzókamra ajtajában álltam. Most már megismertem, ezt láttam a filmen az előbb. Előttem négykézláb állva a szolgám/kutyám várt utasításaimra, míg a „srác”, ahogy később megtudtam a Hanzi a neve, morcosan állt az András kereszt előtt. Rajta bőr rövidnadrág volt, oldalán fűzőkkel összehúzva, szoros fekete, újatlan izompóló és Adidas cipő. Kis idő múlva pimaszul megszólalt: - Ha kicsodálkoztad magadat, akkor munkához is láthatnál, mert ez a pöcs, nem szereti, ha nem dolgoznak Rajta!
A pöcs, a szolga ezt hallva már éppen felugrani készült, de megrántottam a pórázt. Felnézett. Intettem s utasítottam maradjon ott, ahol, és ahogy van! A sráchoz léptem, közel az arcához és ráordítottam:
- Csak egy Mester van itt! Én! Megértetted? – sziszegtem az arcába. Visszahőkölt:
- Igen, Uram! - hebegte megrettenve. – Csak azt gondoltam…- kezdte, de nem tudta folytatni, mert közbevágtam:
- Kuss! Nem kérdeztelek! – ordítottam rá, végignéztem tüntetőleg tetőtől-talpig, majd újra kérdeztem:
- Miért van rajtad gönc? Nálatok a szolga felöltözve várja az Urát?
Nem tudta mit tegyen. Hebegett - hápogott, majd lassan kapcsolt és az előtte, a földön négykézláb állóra nézett. Az, kajánul leste csak, de nem szólt, ezért lassan kezdte levetni egyenként magáról a cipőit, majd az izompólót is áthúzta a fején. A bőrgatya még rajta volt, éppen kezdte volna kioldozni oldalt, mikor csattant a hangom, valamit megérezve:
- Állj! Azt még ne! Oda állj az András kereszt elé, a fal felé fordulva!
- Igen, Uram! – jött azonnal a válasza és már oda is lépett, széttett lábakkal és feltett karokkal. X alakban állt. Élvezettel néztem végig izmos, de tömzsi alakján, szép, formás lábain, lábikráin és tetszett a kidudorodó feneke is, amit a bőrnaci kiemelt feszülés közben. Nem volt szőrös, de azért piheszőrök borították.
- Látod, tudod Te, mit kell tenni! – dicsértem meg, de közben már levettem egy korbácsot a falról és meglendítve lesújtottam a hátára. Felkiáltott a váratlan csapásra, ami a testét érte és visszafordította a fejét dühösen, miközben rám nézett. Csak úgy sütött a megvetés a szemeiből. – Maradsz! – utasítottam hangosan és keményen. Odalépve kikötöztem a kezeit csuklóinál és a lábait a bokáit is az András kereszthez, jó szorosan, hogy bevágjon a bőrébe a kötél. Összeszorította a fogát, átsuhant egy grimasz az arcán, de nem szólalt meg. (Egy jó pont! – állapítottam meg magamban.)
- Számold hangosan! – jött ekkor az újabb parancsom és már csattogott a korbács a hátán. Tízig.
Párszor megvonaglott közben, ahogy a korbács érte, de számolt és nem tévesztett. Mikor újabb nem érte, kifújta a levegőt a tüdejéből és lassan lehajtotta fejét. Még mindig dacos testtartásban állt és ingerlőn. Nehezen levettem Róla a szememet és az előttem térdelő pöcsre néztem, akinek vigyor ült a száján, az eddigieket látva. (Majd letörlöm a vigyorod. – gondoltam) Elé lépve leguggoltam, amit érdeklődéssel nézett, majd teljes erőből szájon vágtam jobbról és balról is, így elesni sem tudott s én is megőriztem az egyensúlyomat.
- Állj fel! – utasítottam.
- Igen, Uram! – ordította és pattant fel.
- Kis terpesz, kezed hátul összekulcsolva!
S már öklöztem is a mellét, de a hasát is. Egy nagyon betalált, mert összegörnyedt, nem kapott levegőt. Hagytam időt Neki, addig a Hanzihoz léptem. Mögé érve álla alatt megfogtam a fejét és lassan felemeltem, magam felé fordítottam s úgy kérdeztem meg:
- Halljam, mitől akadtál ki, mi bosszantott így fel?
- Uram! Hazatelefonált ez a pöcs, hogy készüljek fel, mert egy Mesterrel tér haza és legyek szolgálatkész Veled. Itt én vagyok, azaz voltam a Mester. Én „kenegettem” eddig, ha ilyen igénye támadt. Megmondom őszintén, hogy nem szeretem, s nem teszem/tűröm a kettősséget. Vagy mester, vagy szolga vagyok, de ez nem keverhető! Valódi Mesterként meg kell értened ezt, Uram! – fejezte be Hanzi büszkén és dacosan.
Elgondolkodtam, és igazat adtam Neki. Vagy, vagy. Magam is így vagyok ezzel. Lenéztem a még összegörnyedő pöcsre, és támadt egy ötletem:
- Állj fel és oldozd el Hanzi mestert! – utasítottam Őt, miközben serkentésül nagyot rúgtam a lógó tökébe. Elesett, de iparkodott gyorsan feltápászkodni és már odalépve oldozta is el Hanzit. Az megdörgölte a csuklóit, kiegyenesedett, de még nem fordult meg. Várt. Én is.
Kis idő múlva, mégis megfordult és odalépve lenyúlt, felhúzta maga elé a pöcsöt. Képébe köpött, majd gyors pofont kent le jobbról és balról is Neki, csak úgy csattant. Bólintottam egyetértésem jeléül. Rám nézett, majd biztatást látott, így folytatta:
- Most pedig térdre és szopogasd meg a lábaimat, ahogy szoktad! – utasította, miközben leült és hagyta a pöcs elé térdeljen, és felemelve lábát, a nagylába ujját, majd a többit is végig szopogassa. A másik lábával közben morzsolgatta annak pöcsét, ami már kezdett meredezni. Közben hálásan a pöcs feje fölött rám nézett, de nézésében kérdés is volt. Intettem tegyen, amit akar. Mikor minden ujjával végzett, akkor keményen a már álló tökére lépett felállva és szinte odaszögezte a padlóhoz. Az nyöszörgött. Ekkor valamit felé nyújtottam. Átvette, megnézte, majd elvigyorodott és már fel is állította a köcsögöt. Kioldva a bőr háromszögű előtétét fel is csatolta annak a farkára azt, amit átadtam Neki. Mikor végzett, megszólalt:
- Állj fel és háttal az András kereszthez szolga! - utasította, majd odakötözte, és már vette is az ostort, amit megjáratott a mellén, hasán, combjain. A pöcs nyüszített, nem csak az ütésektől, amik érték, hanem mert a meredező farka beledagadt a belül tüskés, rácsatolt farokszorítóba is. A mongol folyamatosan zilált, sziszegett. Ekkor megszólaltam:
- Várj, még hagyj Benne szuflát! – mondtam és Hanzi készségesen félre állt. Ekkor megláttam kedvencemet egy tálcán, odaléptem, kezembe vettem, majd a mongol elé álltam. A tűs korongot végighúztam a hónaljától a mellén át a hasáig, s onnan tovább a lágyékában és a combja belső részén is. Ugyanígy visszafelé. Vonaglott, sziszegett és már vonyított is a végén, ahogy a torkán kifért. Most jöhetnek a csipeszek a mellbimbóira és a golyóira, de ne hagyd ki a farka végét sem! – utasítottam Hanzit. Mikor láttam, hogy fa csipeszeket vesz elő, rászóltam: - Fémmel, az keményebb!
Így is lett. Lett sziszegés, hát mikor még súlyok is kerültek elő, s azok a csipeszekre csatolódtak és húzták a bőrét, mellbimbóit és golyóit. Hanzi ügyes volt, de nem eléggé gyakorlott még ebben. Az sziszegett, vonaglott, de ekkor már csöpögött a gyertya is a mellére, hasára, farkára, ahogyan megmutattam Hanzinak, hogyan kell. Megdermedése után pedig, oldalazva lecsapkodtam róla. Szerencsénkre a pöcs farka környékén hosszú, vékony szálú, fekete szőr nőtt. Arra nagyon tapadt a sztearin, élvezet volt a csapdosás, nekünk is, meg Neki is .
A végén mindent leszedtünk a pöcsről, kivéve a tűs farokszorítót és gúzsbakötöttem a padlón kedvenc kötésemmel, ami a láb - kéz összehúzását jelenti a háta felett, így ívben hajlik a test, s ha nem döntjük el, akkor „hintázik” is a kényszermozgásaira. Ott hagytuk a padlón „hintázni” és mi felmentünk a nappaliba Hanzival.
Hanzi megköszönte a megértésemet és megkérdezte, mivel hálálhatja meg? Megengedtem Neki, hogy cumizzon egy sort rajtam, majd lenyelhette és leszopogathatta az utolsó cseppig a nedűmet a farkamról. Utána elmeséltettem Hanzival, hogy miket tett eddig és milyen gyakran a mongollal.
Négy óra előtt még kikötöztem a mongolt és megkérdeztem, hogy ilyenre vágyott-e? Igenlő válaszára, ami nehezen, megtörve jött Tőle megbeszéltük, hogy máskor is meglátogatom Őket ilyen szeánszra. Hanzi kikísért, kiengedett és eljöttem haza.
Még aznap délelőtt szólt a mobilom. A mongol srác volt, de már vidáman szólt a hangja. Megkérdezte, hogy simán haza értem-e, időben értem-e be reggel a gyáramba és mikor tudok újra menni, mert Ő is és Hanzi is vár!
Megbeszéltük, de ezt már a második részben rész
