Kellemes nyári nap volt több hónappal ezelőtt, amikor elkezdődött.
Már épp két hete nézegettem minden nap ugyanazt a szájtot, ahol nagyon klassz képeket lehetett látni és filmeket is le lehetett tölteni. Engem elsősorban a homo filmek érdekeltek, azok közül is azok, melyek dúskáltak latexes ruhákban, maszkokban és kötözős jelenetekben. Amint épp ezzel foglalatoskodtam egy üzenet jelent meg a képernyőmön:
- Van kedved ismerkedni? - kérdezte valaki ismeretlen tőlem.
Meglepődtem, de felülkerekedve óvatosságomon azt válaszoltam, hogy van.
Ezután megadta msn címét, és rögtön elkezdtünk csetelni egymással. Megtudtam, hogy harminckét éves programozó matematikus, aki üzemelteti az általam követett szájtot, és tudásánál fogva kiszúrja az olyanokat, mint én. Szó szót követett, összemelegedtünk - már amennyire ez így lehetséges a neten keresztül.
Megállapodtunk, másnap ismét csetelünk egymással este hatkor. Igy is történt, pontosan hatkor bejelentkezett. Ekkor már azt szerettem volna, hogy a webkamerán keresztül láthassuk egymást. Én be is kapcsoltam a sajátom, de ő arra hivatkozva, hogy nem tudja kezelni, nem működtette azt. Bár éberebb lettem volna már akkor!
Még kétszer cseteltünk, mindig pontos volt - és soha nem működött a kamerája. A csetelések alkalmával kifaggattuk egymást, kinek mi esik jól. Bevallottam neki, hogy nagyon kedvelem, ha megláncolnak, izgat a gumiruha látványa és viselete, és szeretem kielégíteni nem szokványos szexuális vagyait másoknak és persze magamnak is; élvezem a különféle segédeszközök használatát.
Találkozóra hívtam. Én pontosan ott voltam a megbeszélt időben, délben a Gellért fürdő előtt a kútnál, de ő nem jött el.
Legközelebbi csetelésünk alkalmával mélységes felháborodásomnak adtam hangot. Mint megtudtam ott volt, megnézett magának, de nem mert odajönni. Persze nem hittem el neki, de a csetelés során megint annyi intim bizalmas dolgot megvitattunk egymással, és olyan behízelgő volt, hogy adtam neki még egy esélyt.
Azt kérte, hogy mivel most már megismer, nem nappal kellene talákoznunk, hanem éjszaka és valami elhagyatottabb helyen. Először furcsállottam a kérését, de aztán belementem. Szerdára beszéltünk meg egy találkozót, éjfélre a hármas metró végállomásán.
Igy ott álltam a lépcsőn, hátamat az oszlopnak vetve.
- Ne fordulj meg! - hangzott váratlanul a semmiből a felszólitás. - Menj előre ötven méter, látsz egy fehér opelt. Nyitva van, ülj be a hátsó ülésre, és az ülésen heverő zsákot húzd a fejedre!- Hangzott el a következő újabb utasitás. Mi tagadás berezeltem, de csak egy másodpercem volt a döntésre. Helyettem a farkam döntötte el a kérdést, mely izgalmában egyből ágaskodni kezdett. Megtettem,amit kért, elvackoltam agam és izgatottan vártam a fejleményeket.
Feküdj le az ülésre! - hangzott el.
Nadehát hova megyünk? - kérdeztem vissza.
Kuss legyen! - szól fenyegető hangon. Nyújtsd előre a kezed! - és azzal bilincs csattant a csuklómon.
Megijedtem, de már nem volt visszaút. Kb. 15 perces zötykölődés után megállt a kocsi. Szállj ki! - rivallt rám, és én kénytelen-kelletlen engedelmeskedtem.
Megragadott a karomnál fogva és felcitált néhánylépcsőn. Zsanér csikordult, meleget éreztem és egy kis fény szőrödött keresztül a sötét szöveten. Vetkőzz le! - utasított mogorván. Kicsit imbolyogtam a látás hiányától, de sikerült megtalálnom a gombokat és pár perc múlva meztelen voltam, csak a fejemen virított a fekete zsák.
- Most majd megtudod, hogy mi a valóság a képzelgéseid helyett - fenyegetett. - Ha nem azt teszed amit mondok, kegyetlen büntetésben lesz részed - ígérte meg fennhéjázóan.
- Igenis, Uram- válaszoltam megrettenve.
Ezután azt éreztem, amint valamit piszkál a mellkasomon és amikor elhagyta a keze a bőrömet, éktelenül fájt mindkét mellbimbóm. Valami csipeszt tehetet rá, vagy átszúrta? - morfondíroztam magamban. Persze nem tudtam megállni, és az összebilincselt kezemmel próbáltam leszedni azt a valamit.
- Nem oda Buda! Mit nem merészelsz! - dörrent rám és a kezemet a fejem fölött hátrarántotta. Oda is kötözte, hogy még tehetetlenebb legyek.
Szenvedtem rendesen, és még nem is tudtam mi vár rám.
Megint megragadta a karom és elkezdett valamerre vezetni a szobában. Felhúta a kezeimet és valamihez felülhöz odakötözhetett. Etután a farkamat kezdte el tekergetni, pedig az ijedtségtől az már igencsak összehúzta magát. Mi tagadás jól esett a meleg kezének érintése, és duzzadásnak indultam. De egy fél perc sem telt belé, már a jellegzetes alhastáji fájdalmat éreztem, mert a piszok úgy összekötözte a berendezésemet, hogy a golyóim avisszavándorolni akartak a testembe, csak nem tudtak. Csipeszek csattogását hallottam, és éreztem minden egyes darabot a bőrömön.
- Na, ugye jól esik? Akarsz talán mondani valamit? - kérdezte kajánul.
- Ó nem , Uram, semmit - válaszoltam. De az idő múlásával topogni kezdtem a lábammal, hogy könnyebb legyen a helyzetem.
- Táncolunk, mi? - dörrent rám. Néhány pillanat múlva a két lábamat terpeszbe tolta és egy rúdhoz röögzítette őket. Jó lett volna megrúgni, de nem láttam, hol van, így nem mertem.
Ezután magamra hagyott. Nem tudom mennyi idő telt el, de nekem kezdett egy örökkévalóságnak tűnni. Elkezdtem jajongani és kérni, hogy ne hagyjon úgy. Sok idő eltelt, mire visszajött és megkérdezte :
- Mi a baj, rabszolga. Nagyon hangos vagy! - azzal a zsákon át benyomott egy rongyot a számba, körbekötötte, hogy csak hümmögni tudjak.
Megint magamra heygott egy örökkévalóságig, majd visszatért.
- Hát ha ennyire zavar a helyzeted, hogy morogsz, meg mocorogsz, akkor segítek. mondta sejtelmesen és azzal letépett egy csipeszt a testemről. Majd bevizeltem a fájdalomtól, és gurgulázva tiltakoztam, ahogy a torkomon kifért.
- Látom, élvezed, akkor folytatjuk - örömködött és sorban egyenként elkezdte letépdesni rólam a csipeszeket. Egyik jobban fájt, mint amásik,, amig szinte egy fájdalomfolyam nem vett körül. Az utolsó nál megkérdezte, el akarok e- menni? Lelkesen bólogattam persze. - Hát azt nem lehet, közölte lakónikusan, és azzal benyomta az ujját a hátsómba. A meglepetéstől és a csalódástól már se köpni, se nyelni nem tudtam. Éreztem, hogy valami folyadékot nyom be a hátsómba, aztán hogy behatol valami. Kihúzta, bedugta egymás után sokszor. Utána valami nagyobb átmérőjű tárggyal megismételte a metódust, megint sokszor. Harmadjára már valami igencsak vastagot dughatott fel, mert erősen feszítette a seggemet, de persze ez őt nem érdekelte. Egy fél perc szünet jött, gumi csattogását hallotta, és - bizony meghágott keményen.
Miután kielégült, mozogni kezdtem. - Mozogsz, te dög? - Na adok neked!!! - Azzal valamival elkezdte ütni a még mindig gúzsban levő farkamat vagy épp a golyóimat, mikor mit ért az ütés. Jajgattam, bár hallani sok nem hallatszott belőle. Miután kiadta a mérgét, megnyugodott - és én is, hogy már több ütleg nem fog érni. Lassan kelletlenül kioldotta a farkamat, eloldott a plafonról és kivette a szájamból a rongyot.
Haza akarsz menni? - kérdezte. Igen, Uram - válaszoltam rögtön.
Ezután kezembe adta egyenként a ruháimat, felöltöztem. A zsákot még ekkor sem vehettem le a fejemről.
Kivezetett a kocsihoz, és engedett kiszállni egy néptelen úton. Csak akkor vehettem le a zsákot a fejemről.
Akkor még nem tudtam hogy ez csak a bevezetés lesz a további dolgokhoz, és rabszolga leszek külföldön. De ez már egy másik történet lesz...
