Már több,mint egy éve voltam Doc tulajdona, és négykézláb térdeltem az ágyon. Doc erős, szőrös karja átfogta a felsőtestemet szorosan. A másik karja könyékig volt benne a végbelemben, ahol éppen a karkörzést gyakorolta. A cella rácsain át éppen nyolc-tíz érdeklődő nézte a jelenetet, arcukon a döbbent borzadály, leplezetlen káröröm, undor, minden tükröződött. Néhányan megpróbáltak közömbös, cinikus arcot vágni, kevés sikerrel.
Ekkor Doc célja már egyértelműen az volt, hogy felkészítsen a dupla öklözésre. Továbbra is odaodott engem használatra bárkinek, aki fizetett, de azzal a kikötéssel, hogy egy ökölnek mindig lennie kell a végbelemben dugás közben. Volt, hogy ő maga állt fölöttem, benntartva az öklét, de legtöbbször a kliensek maguk használták az öklüket, kiverve a faszukat a seggemben. Ennyire óriásira tágult seggnyílással csak arra voltam jó, hogy maszturbáljanak bennem, de érdekes módon nem csappant meg az érdeklődés irántam.
Doc gondoskodott róla, hogy csak egészen rövid ideig kelljen nélkülöznöm az öklöt a seggemben, amikor hat hónapja megajándékozott egy negyven centi hosszú fekete szilikon ököldildóval. Ha éppen nem a cellában voltam, mindig ezt kellett viselnem, amit Doc néhány csík ragasztószalaggal rögzített a seggembe, hogy ne csússzon ki. Mivel éjjel is csak így aludhattam, összekötözött kezekkel és számon is ragasztószalaggal, elmondhatom, hogy napi 24 órában volt kitöltve ököllel a seggem.
A duplaöklös projekt elég jól haladt, mert Doc szisztematikusan, lépésről lépésre tágította gigantikusra a végbelemet. Azt, hogy a szilikon ököl már lötyög bennem, és már nem tartja benn éjjel a székletemet, ami így kicsorog a szélén, én is tisztán éreztem. Elképzelni nem tudtam, mi történt volna velem, ha nincs folyamatosan az az ököl a fenekemben.
Szóval Doc egyik karjával szorosan átölelt, míg a másik – könyékig bennem - széles ívben kavargatta azt a hatalmas barlangszerű űrt, ami a segglukamból lett.
Szokássá lett, hogy a frissen megköcsögölt újoncokat kényszerítették, hogy órákig nézze ezt a rituálét, elhitetve a halálra vált, reszkető, zokogó szerencsétlenekkel, hogy menthetetlenül ez lesz az ő sorsuk is. Számukra ez a vég rosszabb volt a halálnál.
Számomra viszont ez volt a normális életem, napi rutin szintjén működött. Ahogy annak idején a néger faszokat, most a fehér öklöket is megszoktam, sőt, a szenvedélyemmé vált, mondatni ököl-függővé váltam, bár korábban álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez lehetséges. De Doccal együtt én is vártam már, hogy végre két ökle és alkarja tömje ki a hátsómat, ő pedig nem kapkodta el a dolgot, biztosra akart menni. Miután már vagy négy órája fáradhatatlanul kavargatta a seggemet,váratlanul kirántotta, őrjítő ürességérzetet hagyva maga után. A közönség, akik eddig is elborzadva, suttogva, a bátrabbja röhögcsélve nézte a jelenetet, most egy emberként hördült fel. Tudtam, hogy a végbelem látványa sokkolja őket. Ilyenkor a beleim vörös, csillogó hústömegként fodrozódva düllednek ki lilás-szürkés színű, használhatatlanra roncsolt záróizmaim maradványai közül.
Doc erős, vastag jobb alkarja könyékig fúródott a fenekembe, de csak félig töltve ki azt. Elég hely volt még mellette, ahogy az agyonrongált, védtelen, szürkés hústömeg szétnyílt, utat engedve a Doc mellett ülő férfi kemény öklének. Néha meglengette a feje fölött,mielőtt lesújtott vele. Minden ilyen ütésnél szörcsögő, öblös finghang hallatszódott a fenekemből, ami a folyosó végén is hallatszódott. Néha a vendég egyszerűen benyomta mindkét kezét Doc karja mellé, úgyhogy három alkar töltötte ki a hátsómat, végre valami feszítő érzést okozva belül.
Egy ököl, bármilyen nagy is volt, már semmire sem volt elég. Ahogy ott feküdtem égnek meredő seggel, és bárki, aki arra járt, beleverte az öklét a seggembe, semmit sem éreztem. Ernyedten feküdtem, arcizmom se rezdült. Akkor sem, amikor keményen, mint egy dugattyú, elkezdte döngölni a végbelemet, könyékig belém nyomva, majd hirtelen kirántva a karját. Ilyenkor olyan hang hallatszott, mint egy medencelefolyó bugyogó szörcsögése, amit egy puha puffanás, és rögtön utána egy öblösen recsegő finghang követett. Én mint egy döglött hal feküdtem ott, legtöbbször az se tűnt fel, ha már más püfölte a lukamat. Szóval alig adtam magamról életjelet a néha rámtörő lábremegésen kívül. Csak akkor éreztem barmit is, amikor valakinek eszébe jutott, hogy betegye a másik öklét is. Ekkor kurvásan megráztam, majd még jobban kidüllesztettem a seggemet.
Ebben a stádiumban a belem védtelen vörös húsa kifordult zokniként 10-15 centire dülledt szabadon ki a világba, amikor mentem. Ha bepucsítottam, az ernyedt hústömeg lassan visszaereszkedett a bélcsatornámba, a helyére, ásító, alkarnyi mély barlangot képezve, ami annyira szétnyílt, hogy a legtöbb öklöt simán be tudták helyezni anélkül, hogy hozzáért volna roncsolt bélfalamhoz.
Két nagy ököl a seggemben egyszerűen csak kellemes volt. Élvezni csak azt tudtam, amikor durván, keményen döngölték velük a beleimet. De csak akkor voltam képes orgazmusra, amikor egy harmadik öklöt is belenyomtak a seggembe.
