Sanyi és Frici még a középiskolából ismerték egymást. Egy osztályba jártak, de ezen kívül
semmi közös nem volt bennük. Sanyi maga volt a megtestesült eminens diák, mindig jól fésült,
jól öltözött diák benyomását keltette. Ezzel szemben Frici mindig szakadt farmerban,
bakancsban járt az iskolába. Elsők között volt a suliban, aki egy nap a fülében fülbevalóval
jelent meg. A tanulással különösebben gond nem volt. Jó fejű gyerek volt, akinek elég volt
egy-két alkalommal elolvasni a leckét, hogy legalább hármas, de inkább négyes osztályzatot
kapjon. Sanyi viszont el sem tudta képzelni magáról, hogy ötösnél rosszabb jegyet kapjon.
Különösebben nem kedvelték egymást, hiszen öltözködésük miatt nem tartoztak egymás baráti
köréhez. Bár Sanyi kitűnő tanuló volt, de nagyon keservesen érte el ezt az eredményt.
Tulajdonképpen iskola után az egész délutánja a tanulásra ment el. Frici viszont csak
átfutotta a könyveket, bár ezt sem tette meg mindig. Ha órán jobban figyelt, akkor azonnal
felfedezte a dolgok logikai kapcsolatát, így neki sokkal több szabad ideje maradt. Sokat
focizott, sportolt a barátaival. Alig várta a nyári szüneteket. A haverokkal kijártak a
közeli tóhoz fürdeni, napozni. Sanyi sosem tartott velük, nem érdekelték ezek a szórakozási lehetőségek. Számára valóságos csapás volt a szünidő. Ha tehette, a könyvtárba ment és ott bújta a könyveket. Ez a különbség az azonos testmagasság ellenére is meglátszott a testi felépítésükben.
Frici kisportolt testalakatával, valamint a szépen lebarnult bőrével simán mondhatta
életkorát négy-öt évvel többnek a ténylegestől. Barátai ki is használták ezt nem egyszer. Ő maga nem cigarettázott, de barátai többször vele vetették meg a füstölni valót, mivel még nem voltak tizennyolc évesek, így sok helyen nem szolgálták ki őket. Nem lehet mondani hogy Sanyi teste nyeszlett, vagy fejletlen volt, talán korához képest
átlagos. Nem volt olyan sportos kinézetű mint Frici, dehát ez az életviteléből is
következett. Ő maga volt a megtestesült becsület. Osztálytársai, barátai nem tudták rávenni semmi rosszra, semmi csínytevésre. Valami frappáns szöveggel mindig leszerelte a többieket. Elmagyarázta, hogy milyen veszélyei vannak az éppen elkövetni készült csínyeknek, meg hogy nekik hogy esne, ha ővelük csinálná ezt más. Nem is nagyon győzködték a többiek. Csupán viccből kérdezték meg tőle, hogy a többiekkel tart-e, mert szerették hallani a kifogásait. Ezután egy nevetgélés és kézlegyintés után ott hagyták, a többiek mentek az eltervezett kitolást megvalósítani.
A suliban a két fiú nem is nagyon beszélt egymással. Néha éppen csak egy szóváltás, semmi több. Nem volt semmi közös témájuk, amiről elbeszélgethettek volna. Érettségi után még távolabb kerültek egymástól. Noha egy városban laktak, nem talákoztak egymással. Sanyi egyetemre ment, Frici pedig egymás után cserélgette az állásait. Egyik sem volt számára elég érdekes, vagy kihívás.
Jópár év eltelte után futottak össze ismét, teljesen véletlenül. Szép, meleg nyári nap volt. Frici éppen a szokásos napi kerékpárkilómétereit rótta a megszokott útvonalon, mikor egy másik bringás nem adta meg neki az elsőbbséget a kerékpárúton. Hogy az ütközést elkerülje, Frici kicsit jobban félre rántotta a drótszamár kormányát, mint kellett volna. Ennek az lett az eredménye, hogy egy hatalmasat bukott a bringával. A kerékpárnak különösebb baja nem lett, itt-ott a festék lement róla és egy kicsit elhajlott a kormány. Frici már nem volt ilyen rózsás állapotban. Nyár volt, jó idő és ilyenkor mindig félmeztelenül bringázott, rövid
nadrágban. Élvezte, ahogy testét körülöleli a símogató szél kerékpározás közben. Az eséstől
nem súlyos, de nagyon sok horzsolást szerzett. Legalább ha egy póló lett volna rajta, akkor
kevesebb sebet szerez. De ez nem volt csoda, hiszen mindig is egy kicsit bevállalós volt,
talán még könnyelmű is, így semmilyen védő felszerelés nem volt rajta.
Ahogy ott kezd feltápászkodni a földről, kezébe veszi a bringáját, nézegeti, hogy vajon mi baja történhetett. Ahogy így elmélkedik a bringáján, ügyet sem vetett magára, hogy egy merő vér. Az utcán voltak jópáran, de senki sem ment oda, hogy segítsen neki. Csak ezután vette észre, hogy ő maga hogy néz ki. Már éppen azon gondolkodott, hol talál egy vízcsapot, hogy legalább egy kicsit lemossa, rendbe tegye magát, mikor egy öltönyös, szemüveges fiatalember lépett oda hozzá:
- Jól van, uram?
- Azt hiszem minden rendben, nem tört el semmim. -válaszolta Frici
- Jöjjön, itt lakok a közelben, csupán pár háznyira. Ott rendbe szedheti magát, mégis ne
ilyen véresen menjen haza.
- Köszönöm a segítséget! Ígérem, nem okozok gondot.
- Ugyen már, jöjjön!
Bár mindkettőjüknek furcsa érzése volt, mintha ismernék egymást, de valahogy nem tudták hova
tenni egymást. Annak ellenére, hoyg Frici mindig is bátrabb volt a többiektől, semmi kedve nem volt firtatni az ismeretséget. Eléggé fájtak a lehorzsolt sebek, amiket jó volt minél hamarabb kitisztítani a portól, apró kavicsoktól. A fiatalember szólalt meg ismét, az kezdett bele a mondókájába.
- Ne haragudjon, hogy így leszólítottam az előbb.
- Semmi baj, tényleg nagyon köszönöm hogy segítesz!
- Nézze, nem tegeződhetnénk inkább?
- Nekem mindegy, én eddig is tegeztelek.
- Akkor jó. Tudod, úgy látom életkorban sincs olyan nagy különbség, nomeg tegeződve csak
könnyebb beszélgetni. Sándor vagyok, de csak Sanyinak hív mindenki. -közben odanyújtotta a
kezét Fricinek.
- Frigyes vagyok, de mindenki csak Fricinek hív. -válaszolta, közben ő is kezet nyújtott és kezet ráztak.
- Nem ismerjük mi egymást? Olyan ismerősnek tűnsz.
- Ezen már én is gondolkodtam. Szerintem egy osztályba jártunk valamikor.
- A francba, tényleg! Hogy nem jöttem tá hamarabb?
- Tudod, én voltam az, aki minden hüyleségben benne volt. Te sosem jöttél velünk, mindig csak tanultál.
- Igen, mostmár tudom. Régen nem láttalak.
- Én sem, pedig ahogy elnézem, nem is lakunk messze egymástól. Itt laksz, ebebn a házban? -
mutatott kezével Frici az egyik házra, ami előtt megálltak.
- Igen.
- Szép nagy. Hányan laktok itt? Feleség, gyerekek?
- Csak egyedül.
- Ne már! Elváltál?
- Nem, nem voltam házas. Eléggé lefoglal a munkám, aztán nem volt időm még a házassággal
foglalkozni.
- Aha, értem.
- Gyere, menjünk be. Bent ellátom a sebeidet. Valamikor jártam ilyen elsősegély tanfolyamra.
Szoktam segíteni a vöröskeresztnek is mikor véradás van, vagy valami hasonló.
- Valami dokiféle vagy?
- Á, dehogy. Egy bankban dolgozom.
- Hm, az sem rossz. Ott sok pénz van.
- Igen, de én köztvetlenül nem kerülök kapcsolatba a pénzzel. Cégekkel tárgyalok, akik hitelt akarnak felvenni. Ezért is vagyok öltönyben.
- Gondolom alig várod hogy levehesd magadról. Én baromi szarul tudom benne érezni magam. Nem
is veszem fel, csak ha már minden kötél szakad. Magyarul esküvőre meg temetésre.
- Nekem ez a munkaruhám, de egyébként szeretem is az öltönyt. Tudod, a suliban is mindig
kinyalva jártam.
- Ja, persze persze.
- Na, itt vagyunk, tedd le magad.
- Hát, így véresen csak ne kenjek össze semmit.
- Igaz, igaz. Akkor menjünk a fürdőszobába. Mutatom az utat.
Azzal mindketten bevonultak a fürdőszobába, ahol Sanyi megkezdte Frici gyógykezelését.
Látszott rajta, hogy érti a dolgát, nem véletlenül tanult elsősegélyt és sebellátást.
Gondosan előre szólt, mielőtt fájdalmat okozott volna a seb takarításakor. Fricinek tetszett ez a figyelmesség. A gyógykezelés tulajdonképpen egy szó nélkül történt. Sanyi gyakorlott mozdulatokkal látta el a sebeket, miközben Frici jobban szemügyre vette Sanyit. Most figyelt fel rá, hogy hogy kikupálódott az elmúlt évek alatt. Azt gyanította, Sanyi is sportolhat valamit, mert vaskosabbak az izmai. Biztos nem az aktatáskától izmosodott meg. Az arcát vette jobban szemügyre. Persze Sanyi nem vette észre, hogy Frici figyeli. Látszott, hogy Sanyi sokat ad a kinézetére. Minden nap frissen borotvált, haja rövid, barna. A szemüveg pedig kifejezetten jól áll neki. Az iskolában nem hordott még szemüveget. Biztos a sok tanulás, olvasás ártott meg neki. Végül Sanyi szólalt meg, mikor végzett az ellátással.
- Na, ez megvolna. Ne aggódj, a tetoválásaidon nem fog nagyon meglátszani a sérülés.
- Ó, ezen nem izgatom magam.
- Tényleg, rólad még szinte semmit sem tudok.
- Én is egyedül élek. Nincs ekkora a lakásom, de nem panaszkodhatok én sem. Van mit aprítani
a tejbe.
- Na és mit dolgozol?
- Nem látszik rajtam?
- Hát, azt látom hogy kisportolt vagy, de gondolom nem ebből élsz.
- Valóban nem. Van egy tetoválószalonom. Ebből élek. Van pár alkalmazottam, de én is
tetoválok. Amolyan baráti vállalkozás tulajdonképpen. Nagyobb százalékban az én tulajdonom, de vannak még benne mások is, akik anyagiakkal beszálltak. Jól megy, nem panaszkodok. A tetkókon meg ne aggódj, talán ismerek valakit, aki rendbe tudja hozni, ha kell. -ezzel elnevette magát.
- Igen, te mindig vagányabb voltál mint a többiek. Szakadt farmer, bakancs, póló. Mindig irígyeltelek a bátorságodért.
- Ugyan, csak egyszerűen magamat adom. Amúgy, azt hiszem én nem változtam semmit. Ha éppen
nem sportolok, akkor ugyanúgy pólóban, bakancsban, bőrnadrágban vagy éppen farmerban vagyok.
- De régen nem hordtál bőrnadrágot.
- Azt nem, akkor más világ volt. De aztán rájöttem, nem is olyan rossz az. Tartósabb mint a farmer, igaz valamivel drágább, de hosszabb távon megtérül. De nem is az anyagi oldala miatt választottam a bőrt. Ez is talán egyfajta felvállalása önmagamnak. Ezzel is kilógok a sorból.
- Na igen, de ugyanúgy kilógnál a piros, vagy zöld hajjal.
- Azon már túl vagyok. Azt a korszokt kinőttem. Talán egy vagy másfél évig volt az a
stílusom, de rájöttem, az mégsem hozzám való.
- Értem. Foglalj helyet, míg én is átöltözök. Ma már nem kell mennem sehová, ilyenkor én is
kibújok az öltönyből.
Frici leült a fotelba. Az asztalon mindenféle újságok hevertek. Kezébe vette az egyiket. Pár
másodperc múlva vissza is tért Sanyi. Rövidnadrágot és pólót vett fel. Frici nem kertelt, neki szegezte a kérdést:
- Meleg vagy?
- Persze hogy meleg van.
- Nem, én azt kérdeztem, meleg vagy-e?
- Hogy? -értetlenkedett Sanyi
- Akkor másképp kérdezem: a fiúkat szereted?
- Nem, dehogy, isten őrízz! Hogy kérdezhetsz ilyet?
- Hát, érdekes. Akkor ezek az újságok mik? -azzal az asztalra dobta a kezében lévő újságot.
- Nem az enyémek.
- Te tudod, de nem hiszem el. Nem volt meggyőző a válaszod.
- Tudod, az úgy volt, hogy... Na jó. Igen. Fölösleges itt hazudoznom.
- Az. Hülye én sem vagyok. Ezek az újságok mind a melegeknek íródtak. Csak ők veszik.
- Igen, bevallom, meleg vagyok. Változtat ez valamin?
- Részemről nem.
- Tudod, már a suliban észrevettem, hogy a lányok nem érdekelnek. Aztán múltak az évek, nem éreztem semmit a lányok iránt. Persze barátnak, de szigorúan csak barátnak elfogadom őket. Van több is. Ők tudják rólam. Megmondom őszintén, annyira elfogadtak barátnak, hogy olyan dolgokat is elmondanak nekem, amit még a legjobb barátnőjüknek sem. Érdekes ez. Annak
ellenére, hogy az iskolában gyakorlatilag alig váltottunk szót, én mindig rajongással
figyeltelek.
- Nem vettem észre.
- Igyekeztem is, hogy ne vedd észre. Gondolj bele, mi történt volna, ha valaki kiszimatolja, hogy a fiúk érdekelnek. Meddig lett volna az titok?
- Azt hsizem semeddig.
- Éppen ezért mindig óvatos voltam. Mindig is tetszettél. Imponált a magabiztosságod,
vagányságod, bevállalós öltözködésed. Mindaz, ami belőlem hiányzott.
- Most is hiányzik?
- Részben igen. Szóval nem mertem neked sem elmondani, nehogy félre érts és aztán botrány
legyen belőle.
- Most is azért segítettél, mert megtetszettem neked?
- Ez is benen volt a pakliban, bár akkor még sokat nem láttam belőled. Viszont a tested
nagyon jó, formás. Az fogott meg először. De amúgy másnak is segítettem volna. És te?
- Én az vagyok, aki voltam. A te szavaiddal élve ugyanaz a vagány, magabiztos, bevállalós
öltözködésű fickó vagyok.
- És meleg?
- Az. Én ebből nem csináltam túl nagy titkot.
- Elhiszem, olyannak ismertelek meg. Ha már ilyan nagy önbevallásokat csináltunk, akkor
megnézhetem?
- Mit?
- A farkadat.
- Ezt most hagyjuk jó? Nem vagyok olyan hangulatban. Azon kívül mennem is kell, negyed óra múlva ott egy fazon, akit ki kell hímezni.
- Most megbántottalak, vagy nem tetszem?
- Nem erről van szó. Tényleg aranyos vagy, meg helyes, de most tényleg mennem kell.
- Biztos hogy csak ennyiről van szó?
- Persze. Ha akarod, találkozhatunk majd, de most tényleg rohannom kell.
- Holnap találkozunk?
- Rendben. Majd este eljövök.
- Az jó. Hat után itthon leszek.
- Akkor megbeszéltük, de most tényleg lépek
Azzal Frici elindult a kerékpárjához és felpattant rá. Pillanatok alatt elkarikázott. Sanyi gondolatában még sokáig megmarad Frici erőtől duzzadó, tetovát testének képei. Nagyon
tetszett neki a srác. Másnap Frici hat óra után elment Sanyihoz. Most nem kerékpárral, hanem kocsival ment. Stílusát most sem hazudtolta meg. A szokásos bakancs a lábán. De nem az a hagyományos, ormótlan munkavédelmi bakancs volt. Erős, vastag anyagból készült, inkább túrázáshoz használatos, legalábbis olyasmi kivitel, de ez is acélkaplis kivitelű volt. Tehát valahol mégiscsak munkavédelmi eszköz, de robosztus, lábbeli. Jól harmonizált bőrnadrágjával és testén lévő tetoválásaival. MIvel igen jó idó volt most is, felsőtestén egy ujjatlan póló volt.
Mikor Sanyi ajtót nyitott neki, alig bírt ellen állni. Ápolt, borostás arcához jól ment a napszemüveg, amit feltolt a feje tetejére, mikor Sanyit meglátta. A házigazda beinvitálta
vendégét, majd hosszú csevegésbe kezdtek az elmúlt évekről, amik egymás távollétében teltek el. Megegyeztek, hogy amikor csak lehet, talákoznak. Még arra is sikerült rávenni Sanyit, hogy csináltasson majd egy kisebb méretű tetoválást. Persze olyan helyre, amit az üzleti partnerek nem láthatnak, csak beavatott személyek. Búcsúzás előtt Sanyi kérésére Frici megengedte, hogy leszophassa. Mindkettőjüknek igen jól esett. Sanyi nagyon gyakorlottan végezte eme tevékenységet, látszott, nem ez az első szopása. Frici meg csak egyszerűen élvezte. Úgy érezte, az agyvelőt is kiszívják belőle. Ő is régen élvezett már ekkorát.
Egyre gyakoribbá váltak a látogatások. Hol Frici látogatta meg Sanyit, hol fordítva. Hetente többször összejöttek valamelyiküknél. Volt, hogy egymásnál aludtak, másnap reggel onnan mentek munkába. Esténként hatalmas szex orgiákat rendeztek. Előfordult, hogy volt egy-két meghívott ismerős is a csapatban, de ezek ritkák voltak. Általában kettesben élvezték egymás testét. Persze azért nem csak szex volt. Voltak szexmentes találkák is. Ilyenkor együtt néztek egy jó filmet. Frici Sanyi ölébe hajtott fejjel nézte a tv-t, vagy éppen egymás
vállára borulva néztek egy dvd-t. Sokszor aludtak együtt, így már teljesen felfedezték
egymás testének minden apró négyzetcentiméterét. Sanyi nagyon szeretett szopni, ezt Frici borzasztóan élvezte. Piszok jól csinálta. Cserébe hatalmas mennyiségű fehérjével jutalmazta párját. Viszont volt valami, ami Fricit néha idegesítette. Sanyi naponta akár többször is le akarta szopni Fricit. Fricinek ehhez nem mindig volt kedve, ezért időnként kisebb szóváltások lettek kettejük között. Mikor találkoztak, Sanyi egyből Frici farkára akart rábukni. Ez nagyon zavarta a tetkós srácot, így azon gondolkodott, hogy lehetne ennek úgy gátat szabni, hogy Sanyit se sértse meg. Egyik ilyen keményebb vita után Frici végleges elhatározásra jutott.
Alig lépett be Frici Sanyi lakásába, az egyből térdre ereszkedve rontott Frici farkának.
Sanyi már gyakorlott ujjmozdulatokkal gombolta ki, vagy húzta le Frici bőrnadrágjának
cipzárját, attól függően, hogy éppen milyen nadrág volt rajta. Frici beleunt ebbe, aztán
vitázni kezdtek.
Az a nap is ugyanúgy indult Sanyi lakásán, mint máskor. Frici belépett a lakásba, Sanyi
odament hozzá, megcsókolta, majd ereszkedett is térdre. Még mielőtt Frici észbe kaphatott
volna, Sanyi már ki is kapta a bőrnadrág sliccén Frici farkát, a herékkel együtt.
- A francba, tudod, hogy nem szeretem, mikor így rám rontasz.
- Dehogyis, mindig ezt mondod.
- Talán nem véletlenül. Most nincs hozzá kedvem!
Azzal Frici kirántotta Sanyi kezéből a farkát, majd távolabb ment pár lépést. Sanyi térden
járva ment utána. Erre Frici ismét odébb állt. Borotvált, lankadt farka mindenestől kilógott
a fekete bőrnaci sliccén. Mintha csak Sanyit akarná vele ingerelni, továbbra is ott lógatta
előtte, nem tette el. Ahogy lépkedett, csak úgy himbálózott a nemes szerv. Sanyi tett még
egy kísérletet, hogy elkapja Frici farkát, de pár centi híjján nem sikerült.
- Ha ennyire félted, akkor miért nem rakod el? Miért lógatod előttem?
- Azért, hogy jól megnézhesd, mert mostanában nem veszed a szádba. -azzal leült a bőr
bevonatú kanapéra.
- Ezt hogy érted? Szakítunk?
- Nem, de egy kis megértést elvárnék én is. Én sem erőltetem magam, mikor panaszkodsz, hogy
fáradt vagy, vagy fáj a hátad. Megértem és tiszteletben tartom a kérésedet. Te meg
egyáltalán nem az enyémet. Milliószor elmondtam már, hogy nem szeretem az ilyen
lerohanásokat. Rendesen meg lehet beszélni a dolgot és közös megegyezéssel, hogy
mindkettőnknek jó legyen, megbeszéljük. De annyira önzőnek tűnsz, hogy az én kéréseim sosem találnak meghallgatásra. Tudom, hogy szeretsz szopni, minig meg is engedem, ha úgy érzem, hogy szükségem van rá. De ezért nem kell már az ajtóban lerohanni.
- Jól van, igazad van. -azzal Sanyi is letelpedett Frici mellé. Sóvárogva nézte Frici
lankadt farkát, ahogy a nadrágból kibuggyanva ott görbül lefelé, mint egy görbe nyíl. -
Akkor most mit tervezel?
- Nem tudom, de ez így nem mehet tovább. Vágjam le és adjam neked? -kérdezte, miközben bal kezével megmarkolta a farkát, jobbb mutatóujjával imitálva a levágást.
- Nem, dehogy is. A tiéd, én csak használni szeretném.
- Ez rendben is van, de had rendelkezzek már róla! Csak az enyém, nem?
- Igen.
Azzal Frici fogta, jobban hátradőlve, kihúzva magát úgy ülő helyzetben elkezdte
visszagyömöszölni szaporító szervét a bőr biztonságos rejteke mögé. Jobb kezével rácsapott egyet a nadrágja slicces részére, ami a bőr csattanásával válaszolt rá.
- Így ni. Itt a helye. Most mennem kell! -azzal fölállt.
- Elmégy?
- El.
- Megsértettelek?
- Nem, csak felhúztál egy kicsit.
- Mikor látlak?
- Majd.
- Holnap?
- Meglátjuk.
Azzal Frici elindult az ajtó felé. Ajtóból visszafordult, hogy elköszönjön Sanyitól. Nagyon jól tudta, mit akar csinálni. Hazudott, mikor azt mondta Sanyinak, hogy nem tudja mit
kellene tenni, de ez így nem mehet tovább. Már akkor eltervezte, hogy két-három napig nem
találkozik Sanyival, had induljon be rendesen. Így amikor majd elmegy hozzá, egyből rá fog
rontani, de akkor éri a meglepetés.
Három nap távollétet elegendőnek talált Frici. Elindult hát barátjához. Mikor Sanyi ajtót
nyitott neki, látszólag nagyon türtőztette magát. De csak nem bírta sokáig. Ahogy beljebb
mentek, Frici már kezdett vigyorogni, látta Sanyit a sóvár tekintetet. Nem is kelett sokáig várni. Pár másodperc habozás után Sanyi vadul kigombolta Frici bőrnadrágját. Benyúlt a
résen, majd hirtelen kirántotta a kezét a sliccen. Frici arcán mosoly derengett. Sanyi
ránézett, észrevette a vigyort.
- Mit vigyorogsz? -kérdezte Sanyi.
- Na, miaz? Nem kell a farkam? Eddig annyira odáig voltál érte. Tessék, vedd ki! -parancsolta Frici, továbbra is vigyorogva.
- Mi van a nadrágodban?
- Hogyhogy mi van? A faszom, az van benne.
- De valami más is van ott!
Azzal Frici kigombolta a legfelső gombot, így a naci lecsúszott róla teljesen.
- Mi az a farkadon? -kérdezte Sanyi.
- Ez? -fogta meg Frici a farkát.
- Igen, az a fényes valami.
- Ez kis csillagbogár, erényöv?! Nem éntőlem kell megvédeni mást, hanem mástól kell megvédeni az én farkamat! Ezentúl csak akkor szopsz le, ha én megengedem. Fémből van, úgyhogy egykönnyen nem szeded le!
Sanyi ott nézegeti, fogdossa, rángatja. Belátta, hogy nem fér hozzá.
- Na és, ha le akarod venni?
- Akkor leveszem. Nálam vannak a kulcsok.
- Értem. És most nem akarod levenni?
- Nem, most nem akarom.
- Hát jó.
Ekkor Frici lehajolt, hogy felhúzza a nadrágját. Sanyi sem volt rest, egy határozott
mozdulattal a fotelba döntötte. Frici még fel sem eszmélt, már Sanyi kezében voltak a
kulcsok. Pillanatok alatt kikapta a zsebéből.
- Na, most akkor ki is fér hozzá a farkadhoz? -kérdezte elégedett vigyor kíséretében Sanyi,
a kulcsokat az ujjai között rázogatva.
- Add vissza!
- Nem, nem. Ez mostmár nálam marad. Majd én döntöm el, hogy mikor fogdosod a farkad, amiért nekem nem engedted. Akkor neked sem szabad.
Akárhogy könyörgött Frici, a barátja nem adta vissza a kulcsokat. Nem akart tettlegességhez
fordulni, így inkább engedett. A lakatokat le tudja vágatni, ha nagyon fontos. Miután Sanyi
megszerezte a kulcsokat, Frici menni készült, ahogy rendbe szedte magát. Még megjegyezte
Sanyi, hogy egy kicsit látszik így a nadrágon keresztül, hogy van valami a farkán.
Beleegyezően bólintott Frici, miután végignézett magán. Sanyi odabökte, hogy minden nap bemegy a tetováló szalonba és leellenőrzi, hogy rajta van-e az erényöv?.
Így is volt. Sanyi egy héten keresztül minden nap benézett Fricihez, ahol tapintás útján is
leellenőrízte hogy fent van-e még az erényöv?. Mindig megkérdezte, hogy engedi-e hogy
leszopja. Nemleges válaszokat kapott, így a kulcsokkal ment el. Aztán egy jó másfél hét után Frici megjelent Sanyinál, hogy mostmár tényleg megengedi, hogy leszopja, mert nem bírja tovább. Most Sanyi volt nyeregben, ő adott nemleges választ. Jó két hétig ment ez a macska-egér játék, mikor Egyik alkalommal Fricinél találkoztak. Akkor már mindketten ki voltak éhezve az élvezetre. Sanyi már hetekkel azelőtt szopni akart, Frici meg szeretett volna megkönnyebbülni. Rémesek voltak számára a reggeli spontás merevedések, illtve ami abból lett. Nem kellett Fricinek kétszer mondani, hogy nadrágot le. Azonnal lehúzta a sliccét, kigombolta a felső gombot. Sanyi kinyitotta a lakatokat, levette az erényövet. Meglepetésére Frici egyből visszarántotta a nadrágját magára. Sanyi kissé csalódott képet vágott, mikor Frici megszólalt:
- Ne aggódj! megkapod mindjárt. Tudom, hogy szereted elővenni, ezt az élvezetet meghagyom
neked.
- Köszi a nagylelkűségét felség! -hálálkodott Sanyi.
Azzal lehúzta a cipzárt, benyúlt a sliccen és előkotorászta Frici farkát. Most is, mint
mindig, a golyókat is kívül rakta a bőrnadrágon. Ekkor már Frici farka is javában kezdett meredezni. Alig tudta előhúzni, de csak sikerült. Farokpajtásnak nem sok biztatás kellett, hiszen két hétig nem volt elsütve. Azonnal ontotta a nedveket magából. Sanyi mohósága ellenére sem győzte nyelni az anyagot, így végigfolyt Frici bal combjától a nedű. Sanyi nem sokat teketóriázott, nyelvével végiglapátolta a bőrnadrágot, ahol elcseppentek barátjának nedvei.
