www.fetishsex.hu

Nyári szombat délután a kimerítő, hosszú vezetés után elnyúltam a heverőn. Nem sok idő kellett hozzá, hogy a tv unalmas, monoton adása alatt elaludjak. Egyszercsak furcsa zajra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem, azt látom, öt talpig fekete motoros bőrszerkóba és bukósisakba öltözött ember vesz körül. Mielőtt egy szót is szólni tudtam volna, négy fickó erősen megragadta a négy végtagomat, leszorították a heverőhöz, meg sem tudtam mozdulni. Ugyanakkor ötödik társuk egy fekete színű sötétített plexijű bukósisakot nyomott a fejembe. Rám csukta a plexit, így alig hallattszott a kiabálásom. Fogalmam sem volt, mit akarnak. Próbáltam az emlékeimben kutatni, vajon elkövettem-e valaki ellen valamit, amiért most bűnhődnöm kell, de nem jutott eszembe semmi. A kiabálástól, lihegéstől majdnem teljesen bepárásodott az üveg, alig láttam valamit. A négy fickó, még mindig lenyomta a végtagjaimat, már kezdtek fájni. Ekkor az ötödik fickó felnyitotta a plexit, majd közelebb hajolt hozzám. A saját sisakját nem vette le és nem nyitotta fel a plexit, így elég nehezen értettem, amit mondott.
- Na, te kis maszti bajnok, mostantól nincs napi többszöri masztizás!
- Mi van? -kérdeztem.
- Sokat masztizol. Mi azért vagyunk itt, hogy a farkad nyugalmát biztosítsuk.
- Mit akartok?
- Azt, hogy ne masztizz.

Azzal visszacsukta a plexit és levette hátáról a hátizsákot. Nem volt túl nagy méretű, inkább kisebb túrához használható. Elővett belőle egy nagy ollót. Na, gondoltam, most lesz végem, levágják a farkam mindenestől. Próbáltam tiltakozni, kiabálni, de nem sok sikerrel. Az ollóval határozott mozdulatokkal levágta rólam a pólót, majd megindult lefelé. Nem kegyelmezett a farmernadrágomnak sem. Jó éles volt az olló, határozottan vágta a vastag anyagot. Két oldalról fogott bele, és végig ment mindkét lábamnál a vágással. Gyakorlatilag másodpercek alatt levágta rólam. A farmerral együtt vágta az alsómat is, nem kecmecelt. Kezdtem szégyelni magam, mit szólnak hozzá, hogy öt erős fickó között ott fekszek teljesen meztelenül. Kínosan éreztem magam. A szétvágott farmer még fedte minden testrészemet, de éreztem, ahogy már csak az imádság tarta a helyén. Ekkor egy határozott mozdulattal kirántotta alólam a farmert. Ott feküdtem a négy fickó karjai között teljesen meztelenül, egy feketet bukósisakkal a fejemen.
Megint felhajtotta a plexit a sisakomon, majd miközben a kesztyűs kezébe fogta a farkamt, azt mondta:
- Szóval ez az áldozat? Ezt gyötröd mindig?
- Nem áldozat, nem gyötröm. Ugyancsak jól esik. -válaszoltam.
- Persze hogy jól esik, de neked, nem neki. Nézzétek csak! -szólt a többiekhez - Nég meg is borotválta a barátját! Ez enyhítő körülmény. Ezzel legalább nem kell foglalkoznunk.

Én annyira szégyeltem magam, olyan megalázó volt a helyzet, hogy egy szót sem szóltam. A farkamat éppen előző este borotváltam le, teljesen csupasz volt. Ez szemmel láthatóan tetszett nekik, noha az arcukat egyáltalán nem láttam. Ha nem iylen helyzetben lettem volna, azt hiszem azonnal ágaskodott volna a cerkám. dehát most nem voltam abban a helyzetben.
A fickó újra a hátizsákjában kezdett túrkálni. Valami fényes fém eszközt vette elő. Kicsit jobban megnézve látom, hogy egy masszív fém erényöv^?, aminek igen tekintélyes súlya is lehet. Azt ha rám rakják, akkor az a cerkám minden részét benyeli egyben, semmihez sem tudok hozzáférni. Mire fel eszméltem, már bele is gyömöszölte a golyóimat és a vesszőmet. Jól megforgatta, meg húzogatta, hogy stabilan áll-e, nem csúszik-e ki a farkam belőle. De abból bizony nem csúszik ki.
- Így ni! -mondta, mikor végzett - Ez jó stabilan áll, biztosítalak felőle, hogy nem lesz vértolulásod.
- Szedjétek le azt a szart! -kiabáltam és kapálóztam.
- Nem, nem, ennek ott a helye. És tudod, hogy meg nem feledkezz róla, azért ilyen nehéz, masszív darab. Hosszabb távon kényelmetlen ugyan, mert piszkosul húzza lefelé a töködet, dehát ez van.
- És most ennyi, így hagytok?
- Azt hiszed? Nem, ennyivel nem úszod meg. Így mégsem mehetsz emberek közé.
- Emberek közé? Még mit akartok velem?
- Illendően felöltöztetni.

Ekkor újra a hátizsákban túrkált és előhúzott egy ugyanolyan fekete egyrészes motoros bőrszerkót, mint ami rajtuk is volt. Ekkor már kezdtem érezni, hogy a cerkám nem bír magával. Kezdett bizseregni. A többiek is érezhették, hogy alább hagyott a tiltakozásom, mert a két lábamat elengedték. A két fickó az ötödik társuknak segített rám húzni a szerelést. Ekkor már nem tiltakoztam, kezdtem élvezni a helyzetet. A bőr minden eddigi szörnyűséget feledtetett. A farkam a rendelkezésre álló minimális helyet teljesen kitöltötte, de gyakorlatilag a mérete semmit sem változott, a masszív vasszörny nem engedte hogy merevedjen. Felállítottak a heverőről, a két karomat is bele bújtatták a szerelésbe. Eligazgatták rajtam, majd a cipzárt a farkamtól felhúzták egészen a nyakamig.

Végül még egy vastag bőr nyakörvet is kaptam, amin fémkarikák voltak. Na, mondom, ha ezek így kikötnek valami nyílvános helyre, akkor elsüllyedek szégyenemben. De nem sokat tudtam gondolkodni, mert a lábamat motoros csizmába kellett dugni, a kezemre pedig motoros kesztyűt húztak. Mikor elkészültek, azt mondta a fazon:
- Na, készen is vagy!
- Ez így jó? -kérdeztem.
- Persze! Tökéletes. De meg ne próbálj levenni magadról valamit, mert arról úgyis tudni fogunk.
- Meddig kerll így lennem?
- Legalább 24 órát.
- És most mit csináljak?
- Menj motorozni, akkor nem tűnik fel, hogy miért van rajtad motoros szerelés.
- Hülyék! Nincs motorom.
- Akkor így jártál!

Végig néztem magamon, de a farkam piszkosul kilátszik a bőr alól. Tényleg termetes vasat raktak rám. Szóvá is tettem, hogy nem lehetne-e kisebbre cserélni.

- Nem lehet! Szégyelled a farkad? A mostani látványtól sem kisebb, mikor feláll!
- Jó, de az nem látszik ennyire, tudom takargatni.
- Aki maszti bajnok, az ne takargassa a farkát, legyen rá büszke!
- De mégis, olyan ciki, nagyon látszik.
- Nem látszik az annyira. Szeretnél köztünk lenni?
- MNár úgy érted, így lerohanni másokat és beöltöztetni, ahogy ti csináltátok?
- Igen.
- Miért is ne. Amúgy tetszett a dolog, csak először nagyon meglepett.
- Így van ezzel mindenki szinte. Na, akkor velünk jöhetsz. Ha megnézed a négy srácot, rajtuk észrevetted, hogy ők mekkora csomagot cipelnek?
- Nem.
- Na, látod, rajtuk is az van, mint rajtad. Mégsem vetted észre. Csak azoknak tűnik fel, azok veszik észre, akiknek amúgy is erre áll a szelektív látásuk. Dehát gondolom, az meg nem számít, sőt még izgalmas is.
- Ebben igazad van. Nem is rosszta gondolat, hogy valakinek csak úgy a látványomtól feláll a farka.
- Akkor mehetünk? Van még pár cím.
- Induljunk!