Azon a bizonyos januári reggelen eléggé pipa voltam. Zsinórban vállaltam be a hétvégéket, és már kissé untam a folyamatos munkát. A kertészet már szinte le volt bontva és gyalulva, már csak két nagy üvegház működött. Már amit működésnek nevezhetünk. Szerkezetileg megvolt, csak virágok nem voltak benne. Az alkalmi irodámat az egyik üvegházban rendeztem be, ahonnan irányíthattam az üvegházak bontott elemeinek elszállítását. Nem sokan maradtunk már dolgozók; de köztük volt Bertalan, mint biztonsági őr. Köcsög már sajnos a múlté lett: kirúgták, és ő egy másik városban vállalt állást. De Bertalan még itt volt… és azon a bizonyos januári reggelen erős késztetést éreztem, hogy Bertalant egy kissé „kezelésbe” vegyem. Égetett a vágy egy kis szadizmus után. Már rég nem tettem ilyet. És hiányzott. Bertalan, mint biztonsági őr, ezeken a hideg januári napokon a fekete egyen szerkó helyett inkább egy fekete egyrészes motorosruhában őrködött a telep –jobban mondva maradványai- felett; bár motorja nem volt. Így azon a bizonyos januári reggelen Bertalan önálló cselekedete az volt, hogy meglátott, mikor megérkeztem, és bementem az öltözőbe.
Az öltözőbe menet láttam Bertalant utánam jönni. Kezében volt az a bukósisak, amit még régebben találtam, és folyamatosan kallódott. Átöltözés közben hallottam, ahogy Bertalan bejött az öltözőbe –motoros csizmájának jellegzetes hangját minden lépésnél-, de nem tudta, hogy mire készülök. És nem látta, ahogy a kezembe veszem az egyik nadrágszíjamat, és kötelet készítek elő. Bertalan gyanútlanul közelített az öltöző közepe felé, miközben a nadrágszíjjal készenlétben álltam az egyik öltözőszekrény mögött. Bertalan nevemen szólított, hívott, miközben megállt. Pont háttal nekem, és pont az öltöző közepén lévő oszlop mellett. Nem hallottam meg, amikor a háta mögé lopóztam. Csak a szíjat érezte, ahogy a nyaka köré tekeredik. Ösztönösen a torkához kapott a kezeivel, miközben a szíjnál fogva az oszlophoz húztam. Kezéből kiejtette a bukósisakot, ami elgurult. Állt, mikor a szíjjal az oszlophoz kötöttem a torkánál fogva. Az 5 cm széles bőrszíj bemélyedt a nyaka izmaiba, és még mindig a torkánál kapargált. Eléálltam, ekkor kissé alábbhagyott a kapálódzása. Ellenállsz rabszolga? Kérdeztem tőle, miközben egyik csuklójára hurkoltam a kötelet. Bertalan csak hörgött, és szerintem felfogta, hogy mi vár rá. Mosolygott, miközben a hurkolt csuklóját hátracsavartam. Megkerültem úgy, hogy csuklója hátracsavarva maradjon, és némi küzdelem után a másik csuklóját is sikerült hátracsavarnom. Mikor kezei hátra voltak kötözve, már nem küzdött annyira a sorsa ellen. Jó szorosra kötöttem a köteleket. Bertalan feje már egész vörös volt, és erősen lihegett. Hogy tovább fokozzam szenvedését egy széles ragasztószalaggal leragasztottam a száját. Szuszogása szinte visszhangzott az öltözőben. Elég erősnek ítéltem a kezeit fogva tartó kötelet, hogy eloldjam az oszloptól. A hirtelen szabadságtól térdre esett. Ekkor a háta mögött álltam, és belerúgtam a hátába. Bertalan hasra esett. Ráültem a hátára a fejének háttal, és hátrakötözött kezeit tekertem át széles ragasztószalaggal. Módszeresen körbetekertem a csuklóit, majd az ujjait. Bertalan mocorgott alattam, amire válaszként időnként ököllel a derekába csaptam. Párszor lábaival hátrarúgott, gondolva, hogy eltalál. Válaszként párszor ököllel belecsaptam a bokáiba. Nem sok hatása volt mert a motoros csizma eléggé felfogta az ütéseket. Inkább a farpofáiba és vádlijába csaptam bel, mikor lábait visszahajtotta. Bármivel is próbálkozott Bertalan, pár határozott mozdulat után csuklói és ujjai össze voltak ragasztószalagozva, ráadásul jó vastagon. Mikor végeztem, Bertalant a hátára fordítottam, majd a mellkasára ültem, vele szemben. Egymás szemébe néztünk. Határozott mozdulattal letéptem szájáról a ragasztót. Mostantól engedelmes rabszolgám leszel – Bertalan közben mér ordított egyet, és nyalta a szája szélét – és én addig szadizlak, amíg van erőd. Értetted rabszolga? Üvöltöttem rá. Igen, te szemét állat – felelte Bertalan, miközben mocorgott alattam, és ezzel is izgatta heréimet – majdnem megfojtottál! Igen – feleltem vissza, és ezután a hátranyúlva kezemmel belemarkoltam Bertalan lábai közé, teste legérzékenyebb pontjába – igen, uram! Bertalan üvöltött, és én markolva tartottam teste ama bizonyos részét. Nem hallom a helyes választ rabszolga – ezzel még jobban belemarkoltam. Igeeeen… uraaa… áááááá… ááám – üvöltött Bertalan. Elengedtem teste ama részét, de ököllel még belevágtam. Most megszívod rabszolga – feleltem Bertalannak – megkínozlak, meggyötörlek, megalázlak, és te engedelmesen szolgálsz engem. Remélem eléggé – felelt, miközben ránézett a nadrágomban egyre inkább dagadó és ágaskodó hímvesszőmre – uram. Ekkor megláttam az elgurult bukósisakot, és utánanyúltam. Sétálunk egyet – miközben fejére húztam a zárt bukósisakot. Jó szorosra meghúztam a csatját. Felálltam, és jó nagyot belerúgtam az oldalába. Felállni rabszolga – ordítottam, miközben ismét belerúgtam, miközben oldalára fordult. Kézbe vettem a bőr nadrágszíjat, és ráhúztam az oldalára. Próbált felállni, miközben korbácsoltam és rugdostam. Egyik lábával már térdelt, mikor tiszta erőből rátapostam a bokájára, és rajta is maradtam állva. Üvöltött a bukósisak alatt, és élvezet volt hallani fájdalmas üvöltését. A bokáján álltam, és korbácsoltam, miközben ő a másik lábával is térdelő helyzetbe hozta magát. Ráléptem a másik bokájára is, miközben tovább korbácsoltam. És ő tovább üvöltött. Remek ötletem támadt: a nadrágszíjat rátettem a nyakára, de most lazábban. Mint egy pórázt. A csatja a tarkójához került. Kétszer körbeérte a nyakát. Amikor elérte a szíja a csatot, befűzem mindkétszer. A szíj maradék 20-25 cm hosszú része kvázi pórázként működhetett. Majd a szíj kicsi pántját a gégéjéhez igazítottam. Leléptem a bokáiról, mire ő egy hirtelen mozdulattal arrébb húzta egyik lábát a másik után. Felállni rabszolga! – üvöltöttem, miközben ő lassan, de felállt. Kifelé! – üvöltöttem rá, és meglöktem. Újabb köteleket és ragasztószalagokat tettem egy szatyorba a gázálarc mellé, miközben Bertalan elesett. Külön kérvényt kell benyújtanom rabszolga? – üvöltöttem rá, miközben rugdostam. Szó szerint kirugdostam az öltözőből. Ő eközben bocsánatért esedezett.
Az öltözőből kiérve Bertalan ismét hasra esett. Nem csoda, minden tiszta jég volt; és jó nagy volt a lendület, amivel kilöktem az öltöző ajtaján. Jó nagyot koppant a bukósisak a fején. Keményen fagyott, és az ónos eső csodákra képes. Már előre bosszankodtam, hogy gyalog kell megtenni a jégpáncél úton a majd két kilométert az üvegházig. Szinte egy sík lejtő lett az alsótelep valamikori tíz üvegházának helye. Elgyalulva, elbontva, tereprendezve. Csak egy enyhe lejtő tátongott több mint egy kilométer hosszan és több mint négyszáz méter szélességben. A multicar-on kikopott nyári gumik voltak, a Zetorban nem volt üzemanyag. Volt még egy „homokfutóvá” átalakított traktor. Ezzel közlekedett a bontást és a jövő építését irányító főmérnök, ha tiszta sár volt minden. Újkorában Rába gyártmány volt, nagy bordázott gumikkal, csakhogy a hátulján nem volt plató. Bertalan megpróbált felállni, de megint elcsúszott. És majdnem magával rántott engem is. Megragadtam Bertalan egyik bokáját, hogy az öltöző eresze alá húzzam. De jobb ötletem támadt. Bokájánál fogva inkább a homokfutóhoz vonszoltam. Odaérve megláttam azt, amit meg kellett. Egy láncot, és szerszámokat a homokfutó szerszámosládájában. A lánc egyik végét Bertalan bokáira kötöttem, a másikat a homokfutó vontatókampójához. Bertalan üvöltötte, hogy ne… de nem volt abban a helyzetbe, hogy megússza. Indulás előtt pár percen át tapostam és rugdostam, majd beindítottam a homokfutót. Felpörögtek a kereket, és megindult az erőgép. Eleinte lassan, majd fokozatosan növeltem a sebességet. A lánc megfeszült, és az öltözőt megkerülve Bertalan bő ötméteres távolságban követett engem. Eleinte hátán, majd később a hasán csúszott a jégen, ahogy húzta magával a homokfutó. Gázt adtam, mikor elértük a lejtő alját. Már amennyire gázt lehet adni egy traktornak. Azért képes volt 20 km/óra sebességre. És a rézsűn is tükörsima volt a jég. Hallottam Bertalan üvöltését, ahogy több száz méteres „száguldásba” „beleszédült”. Aztán gondoltam egyet, és a kormányt elrántva a pedálokba tapostam. A homokfutó kifarolt, és Bertalan csodálatos ívet írt le a rézsűn. Aztán gázt adtam, és némi gyorsulás után újra megcsináltam a kifarolást. És újra… és újra… meg újra… vagy egy órán át. Bertalan meg csak ordított és üvöltött, miközben teste csúszott a havon, néha megpördülve. Még párszor megpörgettem a homokfutót és Bertalant, aztán irányt vettem az üvegház felé. Bertalan követett… nem volt más választása.
Felértünk az üvegházhoz. Megálltam, aztán megnéztem Bertalant, különösen az őt fogva tartó köteleket. A ragasztás kissé lekopott, így gyorsan újraragasztottam. Nagy szemétláda vagy – hebegett Bertalan az utazás végén – rohadtul érdekes volt! És tudod, amikor kifaroltál… és a fordulóknál… szabályosan élveztem. Leoldottam a láncot a homokfutóról, és Bertalan bokáiról. Majd betessékeltem az üvegházba. Jobban mondva berugdostam. Szerintem még mindig kóválygott a rallytól. De azért a láncot is vittem magammal. Nagyjából már sejtette, hogy mit akarok, mert amennyire erejéből tellett, a két üvegház közötti átjáróba igyekezett – mert a másik üvegház volt az, ahol ki szoktuk élni magunkat – amíg a láncot leszedtem a homokfutóról. Bár én hirtelen szökési kísérletnek értékeltem e megmozdulását, és letámadtam. Átkaroltam a nyakát és elgáncsoltam. Párszor körbehemperegtünk a földön, majd fekve szorosan magamhoz öleltem. A nyakát átölelő kezem beékelődött a bukósisak és a mellkasa közé, másik kezemmel folyamatosan öklöztem a testét, ahol értem. Rúgkapált a lábaival, ami kimondottan jólesett nekem. Jól elvoltam rajta vagy húsz percig. Felálltam, és a lánc után nyúltam. Bertalan is megpróbált felállni. Eközben a dereka köré tekertem a láncot, majd ennél fogva vezettem át a másik üvegházba. Bár inkább rángattam és rugdostam. Szokásosnak mondható és mindkettőnk által ismert műsorszám következett. Bertalan a padon hasára feküdt, és én gúzsba kötöttem. Jó szorosan. Majd bokáira ültem lovagló ülésben, és úgy kezdtem el szadizni. Ahogy szoktam: belemarkolni a derekába, oldalába. Csak most sokkal drasztikusabban, és időnként megöklöztem a hátát. Idővel levettem a nyakáról a szíjat. Örömmel töltött el az, ahogy Bertalan üvöltözött alattam a bukósisakkal a fején. Már jó soká zajlott Bertalan szenvedése, mikor egy hirtelen mozdulattól leestünk a padról és a földre kerültünk. Mikor felálltam, első lépéskén beletapostam Bertalan meredő hímtagjába, ami éppen eléggé kidudorodott a motoros ruhában. De az én hímtagom is épp eléggé mereven viselkedett, és alig tudtam féken tartani. Gondoltam egyet, és ráültem Bertalanra, aki ekkor a hátán feküdt, és térdei felfelé álltak. Ráültem lovagló ülésbe a mellkasára, úgy, hogy erogén zónám pont az álla előtt volt, és a fejét térdeim fogták közre. Napvilágot látott a hímtagom, amit aztán Bertalan álla és a bukósisak közé igazítottam. Két-három lélegzetvétel után Bertalan fölé hajoltam, erősen megfogtam a bukósisakját, hogy egyenesen tartsam, majd rámosolyogtam. Ekkor lövellt ki a szája és az orra közé élvezetem forró zuhataga. Bertalan megpróbálta ingatni a fejét, de nem ment; később nem is akarta. Ahogy kitátotta száját, már nem az orrára lövellt, hanem a felső fogsorára és a szájpadlására. Még fokozandó a hatást, hátranyúlva párszor megcsapkodtam a hasát és hímtagját.
Elapadtam. A bukósisak rostélya egész bepárásodott, de az üvegházban sem volt túl meleg. Valamilyen szinten ment a fűtés, de odakint nagyon hideg volt. Még egy kicsit elidőztem Bertalanon, miután kissé rendbe szedtem magam. Felnyitottam a bukósisak rostélyát, és megkérdeztem Bertalant, hogy ízlett-e. Ő azt felelte, hogy igen, de kevés volt. Éppen ittam egy kis vizet egy műanyag pohárból. Azzal a vízzel, ami épp a számban volt a bukósisak nyílásán keresztül arcon is köptem. Megrázta fejét, és mocorgott alattam. Kevés volt? – kérdeztem tőle, miközben bukósisakját készültem levenni a fejéről – akkor most szopni fogsz, mint a torkos borz! Erre megnyalta a szája szélét. Lekerült a fejéről a bukósisak, és én törökülésbe helyezkedtem el úgy, hogy Bertalan mellkasán ültem, és lábaimat a feje alá húztam. Így feje megemelkedett, és pont szembe került a hímvesszőmmel. Amennyire lehetett megemeltem Bertalan fejét lábaimmal, és a hímtagom elővéve szinte beletoltam a szájába. Elöntötte a forróság, de nem csak az élvezettől, hanem Bertalan testhőmérsékletétől. Szorgalmasan dolgozott, éreztem, ahogy járt a nyelve és szájának összes többi izma. Kinyújtóztam, és élveztem a helyzetet. Járt a szája, és éreztem, hogy szinte kiszívja belőlem, amit ki kell. Nem tudom mennyi idő múlva, éreztem az ömlést. Bele egyenesen Bertalan torkába. És ő nyelte. Remegő érzés járta át testemet, hatalmasakat sóhajtottam. Az ömlés végeztével Bertalan szájából kicsúszott a hímtagom, és én egy laza mozdulattal hanyatt feküdtem. Pontosan Bertalan testén, fejem a két combja közé került, tarkómon éreztem megdagadt férfiasságát. Legnagyobb meglepetésemre záródtak Bertalan combjai, és fejem közéjük szorult. Megmarkoltam két combját. Nem hallottam az üvöltését, mert füleimet szorosan befogták combjai. Lábaimat kihúztam Bertalan feje alól, közben hol combjait markoltam, hol derekát ütlegeltem. Jó tízpercnyi viaskodás után engedett a szorítás, és kihúztam a fejem.
Ez nekem is jól esett – felelte Bertalan. Felálltam, és megrugdostam, majd kézbevettem a gázálarcot. Ekkor láttam meg egy jó másfél méteres gégecsövet, melyben valamikor elektromos kábelek futottak, de nem volt több az átmérője 5 centinél. Pont ráment a gázálarc légzőnyílására. Közben szemezgettem a tetőablak tengelyéről lelógó lánccal –ami korábban is jó szolgálatot tett ebbéli célból. De biztos, ami biztos, fejére húztam a gázálarcot. Jó szorosra, kíméletlenül feszesre. A lánccal körbekötöztem a térdeinél fogva, majd a lánc másik végét szép lassan elkezdtem húzni. Először kikötöttem a végét, és fokozatosan húztam rajta. Bertalan teste szép lassan elkezdett emelkedni, először a térdei, aztán a teste. Kemény fizikai munka volt, mert kézzel kellett megemelnem, csiga segítsége nélkül. De azért sikerült. Bertalan végre lógott fejjel lefelé, fején gázálarccal, amire rákerült a gégecső. Vergődött fejjel lefelé lógva. Rátettem a gégecsövet a gázálarcra. Jó szorosan ragasztószalaggal rögzítettem, amennyire csak lehetett. Egy újabb kötelet vettem elő, és körbetekertem a dereka körül. Jó szorosan meghúztam, amennyire csak lehetett. Hirtelen olyan karcsú lett, mellkasa szinte kidülledt. Véletlenül ráléptem a gégecső földön fekvő részére. Véletlenül? Na mindegy, a lényeg, hogy Bertalan nem kapott levegőt egy ideig. Egy ideig bírta is, de aztán elkezdett vonaglani. Majd leléptem a gégecsőről. Szinte sípolt a levegővételtől, miközben nyitott tenyérrel csapkodtam mellkasát és combjait. Aztán hosszasan megöklöztem, időnként belemarkoltam combjaiba és heréibe. Szabályosan felizgatott a motoros bőrruha tapintása; és én Bertalan további szenvedését akartam. Így fogtam a gégecsövet, és beletűrtem a nadrágomba, egészen pontosan heréimhez igazítottam. A szőrzeten éreztem Bertalan légzését. És élvezettel töltött el Bertalan vonaglásának látványa. Ami intenzívebbé vált némi öklözés nyomán. Néha megmarkoltam combjait, majd folytattam az öklözést. Bertalan kiabált a gázálarc alatt, és én minden lélegzetvételét csiklandozóan éreztem. Jó ideje lógott már fejjel lefelé, így gondoltam, hogy nem húzom sokáig ezt az állapotot. Így kivettem a gégecsövet a nadrágomból és leeresztettem a földre. Majd taposni és rugdosni kezdtem. Gúzsba kötve vonaglott, és próbált kitérni lábaim előtt.
Azért sem akartam elereszteni. A szenvedését akartam látni. Azt, hogy kínlódik. Időnként, ha hanyatt feküdt, beletapostam megdagadt hímvesszőjébe, ami még a motoros ruha ellenére is kidudorodott. Vizelnem kellett. De hova? Újabb gonosz ötletem támadt. Bertalant hanyatt fektettem, és lehúztam a zipzárt a motoros ruhán, majd az alatta lévő trikót felhúztam. Erősen izzadt szag csapott meg. Bertalan fölé térdeltem, úgy hogy ne tudjon megmozdulni. Bal lábfejem a jobb válla fölé került, térdem majdnem a bal hónaljába került. Elővettem az erre hívatott szervem, és ráirányítottam Bertalan fedetlen testére. Ömlött a sárga forróság. Abban a hidegben eléggé forró volt. Bertalan nem nagyon látta, de érezte, hogy mi történik. Kiadván magamból a ballasztot, visszahúztam a trikóját és a zipzárt. Bertalan motyogott valamit a gázálarc alatt. Levettem a gégecsövet, hátha megértem, amit mond. Görcsölt a lába, kérte, hogy oldozzam el. Hogyne – feleltem – majd ha ezt befejeztem! Visszatettem a gégecsövet, pedig eléggé rázta a fejét. De a gégecső visszakerült. Engem zavart az, hogy összevissza csapkodott, ahányszor Bertalan megmozdította a fejét. Így hirtelen ötlettől, ismét lehúztam a zipzárt. És a motoros ruha alá tettem be a gégecsövet. Majd a zipzár ismét zárult. Bertalan már saját magától fuldokolhatott. Párszor azért még belerúgtam, majd eloldottam lábait a csuklóitól. Bertalan szabad lábakkal fuldokolhatott tovább saját magától. Fetrengett is rendesen. Segítettem felállni, majd ráparancsoltam, hogy békaügetésben menjen végig az üvegházon. És ő engedelmeskedett. Közben a lábammal rugdostam a fenekét, és közben lejött a gázálarcról a gégecső. Egy kallódó kötelet a nyaka köré fontam, mint egy pórázt. És úgy vezetgettem körbe az üvegházban. Észrevettem, hogy békaügetés közben megpróbálja előre venni a kezeit, átdugva a feneke alatt. Ekkor a hátába rúgtam, amitől hasára esett. Ráléptem a hátára, és a nálam lévő kötéllel áthurkoltam a már összekötözött csuklóit. Majd a kötélnél fogva vállaihoz húztam, és jó szorosan megkötöztem. Vonyított és vonaglott. Sőt, még a gégecsövet is visszarögzítettem a gázálarcra.
Úgy éreztem, hogy Bertalan túlságosan is szabad. És túlságosan is pimasz. Büntetést érdemelt. Odakint már havazott, az időérzékem telesen elhagyott, és eléggé sötét volt az ég még nappal is. Teljen nem voltam ura önmagamnak, de Bertalannak igen. Rugdostam, tapostam, ütöttem. Én nemsokára megint a padon feküdt a hasán. Ismét gúzsba kötöttem és a bokáin ülve lovagoltam meg. Szadiztam, gyötörtem a szokásos módokon. Elég nehezen vette a levegőt nemcsak a fején lévő gázálarc, hanem a ruhájában lévő gégecső miatt is, amin épp feküdt. De a gégecső hamar lejött a gázálarcról, és így kissé könnyebb lett a helyzete. De csak egy kicsit, és csak a lélegzete. Mert a szenvedései egy percig sem csökkentek. Eléggé eljárt a nap felett az idő, és arra gondoltam, hogy időben el kellene indulnom, hogy lejussak a hegyről, és még egy busz elvigyen a belvárosba. De ismerve az útviszonyokat, és elnézve az egyre intenzívebb havazást, le kellett gyűrnöm az alantas ösztöneimet, és racionálisan kellett gondolkodnom. De azért egy kis búcsútortúrát akartam Bertalannak. Megláttam a mennyezeti tengelyről lelógó láncot. És a földön lévő, magunkkal korábban behozottakat. Tervem támadt, és nekiálltam a megvalósításának. Először is leszállva Bertalanról, a paddal együtt a mennyezeti lánc alá húztam. Aztán a pad két vége alá betettem egy-egy gebládát, megemelve a padot. Majd az egyik láncot átkötöttem Bertalan mellkasán át a hónaljakon, majd ismét a mellkason, de a felkarokat a testhez szorítva, utána a vállak felett átvetettem, és egymást keresztezve, körbeértek a mellkason és a lapockák között találkoztak egymással a lánc végei. Itt beillesztettem több nagy csavart –anyával rögzítve – hogy a láncok tartsanak. A következő lánccal előbb az összekötözött csuklókat közelítve a vállakhoz hurkoltam át, és itt is kapott pár csavart a rögzítés végett, utána a lapockák közötti hurkot hurkoltam át, végül ennek a láncnak a két végét átvezettem a derekán és oldalán, hogy átölelje a hasát. Jó szorosra húztam, szinte karcsúbb lett Bertalan. A láncból szintén maradt jó hosszú rész. A harmadik lánccal, ami hosszabb volt a többinél, egyrészt a bokáit kötöztem a combjaihoz. Izgató volt, ahogy a lánc belevágott a combjaiba. Aztán a combjai felőli oldalról a csípőjét tekertem körbe a lánccal. Bertalant határozottan ingerelte, ahogy hasán feküdt, miközben alája nyúlva tettem be a csavarokat a láncba, és egyben pont dagadó hímvesszeje felett tapogattam. Majd a láncok végeit a térdei között átvezetve meghúztam, és a háta mögött rögzítettem a csípőjét körbefonó lánchoz. Jó szorosan húztam meg, olyan édes volt, ahogy bevágott a farpofáiba.
A mennyezeti lánc – ami jóval erősebb és vastagabb volt, amelyekkel Bertalant még egyszer átkötöztem – másik végét rögzítettem az üvegház oldalfalánál, hogy ne eshessen le. Majd a Bertalan testét fogva tartó láncok szabad végeit egyenként csavaroztam a mennyezetről lecsüngő láncokhoz. Kitalálható, fel akartam lógatni gúzsba kötözött állapotban. Aprólékos munka volt, de sikerült. Bertalan fejét oldalra fordította, és rám nézett. Én egy határozott mozdulattal kirúgtam alóla a padot. Teste a lendülettől oldalra kibillent, majd himbálózott a levegőben. Ordított, üvöltött. Kissé elszámoltam magam, mert teste nem egészen abba a pózba került, mire számítottam. Feje és felsőteste kissé előredőlt, dereka homorú lett, farpofái kissé megemelkedtek. És vagy 15 centivel került lejjebb. Feje elé álltam, és levettem róla gázálarcot. Testébe még jobban belevágtak a láncok. Elé tettem a padot, majd leültem. Feje pont rábillent a két combomra. Gondoltam egyet, hogy ráérek még hazamenni. A padot keresztbe fordítottam, és lovagló ülésbe ültem. Bertalan fele elé csúsztam. Nadrágomat kissé letolva előkerült az ismét megdagadt hímtagom, ragacsosan az eddigi elélvezésekről. Bertalan kissé fintorgott, mire megfogtam a két fülcimpáját, és meghúztam. Kitátotta a száját, és benyelte. Be ám, tövig. Teste súlya a láncon függve elősegítette. Éreztem, ahogy megdolgozza a szájában lévő szervet. Ami egyre inkább megdagadt. Hanyatt feküdtem. Bertalan kissé hintáztatta magát úgy, hogy a szájával óvatosan megragadta hímtagom, és annál fogva tolta meg függő testét. Így szájában hol mélyebben, hogy sekélyebben volt hímtagom, így ajkaival le tudta nyalni rendesen az oldalát is. A mélypont maximuma már szinte a torka volt. Kezeimet tarkóra tettem, és hanyatt feküdtem. Szemem becsuktam. Nem sok kellett az elélvezéshez. És ő nyelte rendesen azt, ami a szájába került. Jó sokáig volt hímtagom a szájában. Nem tudom meddig, de egyszer határozottan lökdöste altestem, szájában a hímtagommal. Megengedtem neki, hogy kiveheti, majd közelebb csúsztam, és utasítottam, hogy nyalja tisztára hasfalam, és nyelvével cirógathatja a hímtagom. És ő tette, kényeztette, nyalogatta.
Teljesen elment az idő. Vaksötét volt odakint. Pánikba estem, hogy mennyi lehet az idő. Havazott, és úgy saccoltam, hogy késő délután lehet. Felültem, majd felálltam. Rendbe szedtem magam. De nem akartam Bertalant kiszabadítani. Olyan jól nézett ki fellógatva. Így beragasztottam a száját, és megmondtam, hogy addig marad így, amíg ki nem szabadítja magát. Jó kis feladat éjszakára – gondoltam. Tiltakozott, de hiába. A ragasztószalag zárta a száját, és én még a fejére húztam a bukósisakot. Rázta magát, amennyire tudta, de nem ment vele sokra. Búcsúzóul löktem egyet rajta, hadd hintázzon még egy darabig az éj sötétjében. Az első lendülettől visszatérve még pofon csaptam a bukósisakját, így már nem csak hintázott, hanem tengelye körül is fogott. Jó éjt kívántam és ezzel otthagytam. Az üvegháztól az öltözőig vezető út a traktorral még istenes volt, de a helyről a főútig tartó gyalogút szabályos túlélőtúra volt a hófúvásban. A busz majdnem elgázolt, mikor megpróbáltam átmenni a főúton keresztbe. Már szinte megbántam, hogy Bertalant úgy hagytam, ahogy. Egész este cidriztem, hogy csak következménye ne legyen ennek. Másnap elindultam olyan korán, amennyire csak lehetett. Még szerencsére az érkező teherautók előtt értem be, amik az elbontott dolgokért jöttek. Hó takarta be a tájat. Szinte loholtam az öltözőig, majd jól megnyomtam a traktor gázpedálját az üvegházig. Beérve az üvegházba, igencsak megdöbbentem a látványtól. Ott csüngtek a láncok a mennyezeti láncon. De Bertalan nem volt sehol. Nem lógott, nem feküdt. Nem láttam. Hahó… harsan egy ismerős hang a téli fehérségben. Bertalan volt az, és kaptatott fel utánam az üvegházba. Sikerült magát kiszabadítania. És ezért letérdelt elém, és kezet csókolt nekem, hogy ilyen izgalmas és félelmetes éjszakát kellett átélnie – csak egy kicsit fázott, és félt az üvegház nyikorgásától a szélben. Ha tudta volna, hogy nekem is izgalmasan félelmetes gyötrődések között ment el az estém. De azért megegyeztünk, hogy éjszakai műsorra csak akkor hagyom egyedül, ha jobb lesz az idő.
