www.fetishsex.hu

Rajtam kívül még vagy nyolc, tíz ember ácsorgott a buszmegállóban. Volt aki újságot olvasott, voltak akik beszélgettek egymással, de a többség bambán bámult kifelé a fejéből. Várták a buszt. Én is köztük voltam, de nem a buszt vártam. A nap kellemesen sütött, szép szélcsendes idő volt. Végre a hosszú téli és a vacak tavaszi időjárás után jólesett hogy végre rövidujjú pólóban is kimerészkedhessen az ember. Most hogy már jóval húsz fok fölött volt a hőmérséklet, az emberek lazábban öltözködtek. Kicsit feszélyezett, hogy a megbeszélt találkozón nem egyedül vagyok a buszmegállóban. Arról nem volt szó, hogy itt emberek lesznek. Végülis mindegy, nem ismer senki és én sem ismerek itt senkit.

Pár perc várakozás után egy sötétkék, sötétített ablakú mikrobusz közeledett a megállóhoz. Pont mellettem állt meg. A kocsiból kiszállt a vezető és felém indult. A várakozó emberek kicsit furcsán néztek rá. Csak egy rövid bőrnadrág volt rajta. Izmos, formás felsőteste jól mutatott póló nélkül. Végülis az időjárás olyan volt, hogy megengedte hogy meztelen felsőtesttel és rövidnadrágban legyen az ember. Bár a rövid bőrnadrág nem megszokott látvány, különösebben nem foglalkoztak vele az emberek. Úgy látszott, nekik nem tűnt fel semmi különös rajta. Nekem viszont egyből megakadt a szemem a különleges nadrágon. Nem volt más, mint egy különleges kivitel. A különlegessége abból állt, hogy a nadrág szárain körbe futott egy vékonyabb szíj, ugyanúgy mint a deréknál és mindhárom helyen kicsi, de erős lakattal volt lezárva. Slicc nem volt rajta, hanem elől két oldalt egymástól nagyjából tizenöt centire két cipzár volt. Egyből felismertem milyen ruhadarab ez. Arra szolgál, hogy akire ezt ráadják, az bizony a farkához nem tud hozzányúlni. A nadrágszáron azért vannak a lelakatolt szíjak, hogy alulról sem tudjon felnyúlni senki. Természetesen a két cipzár is úgy volt rögzítve, hogy a derékszíjon lévő lakat eltávolítása nélkül nem lehetett lehúzni. Nagyon csábosan nézett ki a fickó benne. A farka látványosan hevert a bőr alatt, felismerhető volt a golyók és a pisilő alakja. Az egészen rövid barna, vizeshaj frizurás srác napszemüvegét a homlokára tolva lépett oda hozzám.

- Megtetted amit kértünk? -kérdezte.

- Igen. -válaszoltam.

- És mondcsak, jól meggondoltad?

- Igen, részemről minden oké.

- Akkor jó.

Ezzel bal kezével a hasamnál felhúzta a pólót, jobb mutatóujját a hasamnál beakasztotta a farmernadrágom szélébe, majd magafelé húzta kissé. A feltárt nyíláson benézett, majd annyit mondott:

- Oké, akkor kezdhetjük!

Kicsit kényelmetlenül éreztem magam hogy egy vadidegen a farkamat nézi, de egyben jól is esett, mert nagyon tetszett a srác. Nem tudom honnan, de pillanatok alatt előhúzott valahonnan egy pár csuklóbilincset. Még mielőtt szólni tudtam volna egy szót is, már rajtam is volt. A megállóban várakozó emberek közül többen is már minket figyeltek, de nem szólt senki semmit.

- Feltétlenül szükséges ez? -kérdeztem. Pont itt az emberek között?

- Persze. Azt mondtad, minden oké. Akkor?

- Na jó, csak nem gondoltam hogy lesz közönségünk.

- Mit aggódsz? Ismered ezeket az embereket? Vagy ők ismernek téged? - kérdezte, miközben hátrafordulva jobb karjával végigmutatott az embereken.

- Nem, csak?

- Akkor nem értem a problémádat. -vágott közbe.

Úgy döntöttem, inkább nem jártatom a pofámat, csak minél hamarabb tűnjünk el innen. Ez volt a helyes taktika. Bekopogott a kocsi tolóajtaján, ami azonnal kinyílt. Onnan két markos legény lépett elő, megfogtak és betuszkoltak a kocsiba. Az ajtót azonnal be is zárták. Közben hallottam ahogy a vezető oldali ajtó kinyílik, majd gondolom a félmeztelen srác beült, majd becsukta az ajtót maga mögött. A markos legények közül az egyik odaszólt neki, hogy indulhatunk. Én ott feküdtem a kocsi közepén egy enyhén párnázott fekvő, vagy kínzó alkalmatosságon. Összebilincselt kezeimet hátrahajlították, majd valamihez rögzítették a bilincsnél fogva. A kezeimet ezután már nem tudtam használni. Az egyik fickó a lábaimat nyomta le, hogy ha akarnák se tudjak kalimpálni vele.

- Figyelj, az ellenkezésnek, ellenvetésnek nincs sok értelme, látod hogy túlerőben vagyunk. -mondta amelyik mellettem állt.

- Oké, rendben, megértettem. -válaszoltam neki.

- Most átöltöztetünk. Szeretném ha partner lennél benne. Menni fog?

- Igen.

Felkapott egy ollót valahonnan, gondolom mindennek megvan a helye és a pólót levágta rólam. Nem akartam, meg nem is nagyon mertem szólni, inkább tartottam a pofám. Hagytam hogy darabokban szedjék le rólam. Gondolom nem akartak a bilincs kioldásával vacakolni, ezért egyszerűen levágták rólam. Közben a másik legény a cipőmet és a zoknimat vette le. Ő úgyis ott volt, a lábaimat fogta. Ezután közösen a nadrágomat szedték le rólam. Hát, mit mondjak, kicsit zavarban éreztem magam, ugyanis a kérésüknek megfelelően alsónadrág nélkül kellett a farmert felvennem, így már teljesen meztelenül feküdtem ott előttük. Így már éreztem hogy a fekhelyemen bőr kárpitozás van. Mikor betuszkoltak a kocsiba nem láttam, mivel a szemem nem szokott hozzá a sötéthez.

- Kicsit feszélyezve érzem magam így meztelenül mások előtt. -mondtam, gondolván ebből nem lehet baj, ez nem ellenkezés.

- Ne is törődj vele. Mit gondolsz, mennyi faszt láttunk már? Több ezret. - válaszolta az egyik.

- Na igen, de nekem kényelmetlen a helyzet.

- Na és? Kit érdekel? Vállaltad, nem?

- De igen.

- Akkor meg ne pampogj.

Jobbnak láttam hallgatni és hagyni, tűrni amit csinálnak velem. Persze voltam már én meztelenül srácok előtt, hiszen a seregben a zuhanyozás minden nap így ment. De az mégiscsak más volt.

Szóval ott feküdtem hanyatt, teljesen meztelenül. A farkam kissé meredezett, de nem keményedett meg teljesen. Elkezdtek egy fűzős bőrnadrágot rám adni. De csak úgy térdmagasságig húzták, nem tovább. Ez már kezdett izgalmasabb lenni, egyre keményebben állt a dákóm. A két fickó különösebben ügyet sem vetett érzékeny testrészemre. Nem foglalkoztak vele. Még mindig a lábamnál matattak, zoknit húztak fel rá. Aztán jött a cipő. Az ismerősnek tűnt, ilyen volt a sofőr srácon is. Egy kicsit robosztus, vastag erős felépítésű fekete cipő, hatalmas talpbordázatokkal. Már maga a cipő látványa is izgalommal töltött el. Tetszenek az erős, robosztus öltözékek, ami vonatkozik a lábbelire is. Inkább cipő volt, de már egynémely bakanccsal is felvehette a versenyt. Pont jó, kényelmes. Jól meghúzták a cipőfűzőket. Úgy állt a lábamon, mintha ráöntötték volna. Jó stabilan lehet benne állni, mivel jó széles a talpa. De mintha most már nem csak a kezem, hanem a lábam is ki lenne kötve. Kicsit felemelem a fejem hogy lássam mi is történik, akkor látom hogy bizony a lábamon is bilincsek és láncok vannak. Így aztán tényleg nincs értelme ellenkezni. Az autóval közben csak megyünk és megyünk. Fogalmam sincs mennyit tehettünk meg a buszmegállótól, sőt már azt sem tudom mennyi idő telhetett el mióta a fogjuk vagyok. Míg így magamban el voltam, megszólalt az egyik fickó.

- Na, idefigyel, egyelőre mi végeztünk. Most te következel.

- Én? Hát mit tudok én csinálni így kikötve?

- Mondjuk a farkaddal csinálj valamit, hogy ne az eget kémlelje, különben nekünk kell valamit csinálni vele.

- Úgy gondolom olyan sok mindent nem tudok vele elkövetni, hogy összemenjen, de mondjuk ha a sofőr srác esetleg leszopna, az biztos segítene.

- Nocsak, nocsak! Nem kívánsz egy kicsit sokat?

- Nem olyan nagy kérés ez. Olyan helyes, aranyos srác, hamar elmennék, nem húznám az időtöket.

- Hm. Mi nem lennénk jók?

- Biztos ti is el tudnátok intézni.

- El bizony.

Amúgy a két fogdmeg ember sem volt rossz kivitel. Erősek, arányos testfelépítéssel. Arcra egy kicsit lehettek volna helyesebbek, de hát nem lehet mindenki szuper ember. Póló rajtuk sem volt, de teljesen szőrtelenek voltak mindketten. Gondolom borotválták őket, mert nem hiszem hogy két ilyen férfias kanon nem nőne szőr. Szűk farmer volt rajtuk, de ennek ellenére nem nagyon látszott hogy hordják a farkukat. Hehe, lehet hogy nincs is nekik. Kiherélték őket. A bráner meg össze van zsugorodva.

- Akkor elintézitek?

- Mikor jött belőled utoljára geci?

- Hú, nem is tudom. Talán egy hete. Tartogattam mostanra.

- Jó, akkor majd mi lelankasztjuk farokpajtást. Jól bírtad az orgazmus hiányát.

Én kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, becsuktam a szemem és lassan elképzeltem hogy ha már a sofőr srác nem is, akkor valamelyik behemót rábukik a farkamra és az agyvelőt is kiszívja belőlem. A morcos srácok helyett, akik nemigen lehettek több huszonöt évesnél, elképzeltem hogy a rövid bőrnadrágos srác veti rám magát. Miközben csukott szemmel ott várom hogy bekapja valaki a dákómat, egy hatalmas fájdalom hasított a farkamba, aztán a golyóimba, majd újra a farkamba. Én hirtelen elordítottam magam. A fájdalom csak nem akart szűnni, a farkamat változatos helyen érték a fájdalmak. Én csak ordítottam teljes erőmből. Hát ezért láncolták ki a lábamat is. Alig tudtam mozdulni. Ahogy teltek a másodpercek, úgy eszméltem rá hogy mi is történt. Egy elektromos sokkolóval kínozták a szerszámomat. Szerencsére nem sokáig kellett, de azért legalább fél percig eltartott, ahogy a világoskék szikrák nyaldosták a farkam minden részét. Meg is volt a hatása. Azonnal zsugorodni kezdett.

- Na, így már jobb. -mondta az egyik fickó.

- Basszátok meg, ez piszkosul fájt. -mondtam nekik.

- Tudjuk, de ez van. Látod, célravezető volt.

- Ja, de milyen áron!

- Ne aggódj, nem lesz semmi baja az ékszerednek.

- Azért egy kicsit mégis aggódok. Szóval emiatt kötöttetek ki?

- Még jó, mit gondolsz mit műveltél volna ha szabadon vagy?

Míg így csevegtünk, észre sem vettem, hogy a két fickó közül a helyesebbik, akinek egy forradás volt az arcán, egy orvosi gumikesztyűt húzott a kezére. Társa egy lezárt nájlonzacskót bontott fel az orrom előtt, amiben valamilyen fényes fém eszköz volt. Egyből kombináltam. Itt vér fog folyni, vagy ordítani fogok a fájdalomtól. Ezek valami orvosi beavatkozásra készülnek, hiszen a zacskóban lévő valami és a gumikesztyű is steril lehet. Legalábbis remélem. A zacskó külső szélét fogva nyújtotta oda forradásos arcú társának azt a fém valamit.

- Mi az? -kérdeztem.

- A farkadat nem hagyjuk szabadon ha esetleg azt hitted. -válaszolta a gumikesztyűs.

- Volt egy ilyen sejtésem. Gondolom ezért van csak a térdemnél a bőrnaci. Felhúztátok addig, hogy a cipőt rám adhassátok.

- Hogy milyen jó sejtéseid vannak. Csodálatos képességed van. Valóságos gondolatolvasó. Akkor most mi fog következni?

- Lehet hogy levágjátok a faszomat.

- Azért itt nem tartunk. Ezt ráteszem a kis farkadra, hogy ekkora is maradjon mint most. Ez megakadályozza hogy megmerevedjen. Merevedés nélkül viszont nincs orgazmus, azt tudod ugye? Viszont a vágy megmarad. Úgyhogy ez jó kis kínlódás lesz neked. Ráadásul kibasztál magaddal, mert azt mondtad kürölbelül egy hete láttad utoljára a saját spermádat. Ez azt jelenti, hogy a vágy felkeltéséhez nem sok kell. De ez édes kín lesz.

- Szóval ez egy erényöv^??

- Úgy is nevezhetjük.

- Még nem volt rajtam, de mindig szerettem volna kipróbálni.

- Akkor most szerencséd van.

Azzal könyökével a bőrnacis srácnak odakopogott az elválasztó falon, ezzel jelezve, hogy álljon meg. A kocsi pár száz métert még ment mielőtt megállt. A srác kiszállt a kocsiból, majd az ajtót elhúzva beszállt hozzánk. Még mindig impozáns látvány volt a kinézete. Nem csinált semmit, csak nézett minket. Úgy látszik, ezt szerette nézni. Bizonyára örömöt okozott neki a látvány. Ha neki örömöt okozok ezzel, akkor nem nyafogok, férfi leszek és bátor. Had kapjon első osztályú élvezetet. A másik markos legény is kesztyűt húzott és valami krémszerűséggel kente be a farkamat teljes egészében. Valami csúszós anyag volt. Gondolom egyfajta síkosító. Közben a doki a steril csomagolásból kivett fém eszközt a csukló részeinél kinyitotta, majd a farkam felé közelített vele. Kicsit csikis volt ahogy a hideg fém hozzám ért. Először a farkam tövére tette fel a két félkörre szétnyitható pántot. A fütyimet átvezette a kissé hajlott csőre emlékeztető részét. Lefelé hajlott, ahogy amúgy is áll az ember farka nyugalmi helyzetben. De érdekes módon a fütykös vége kilógott belőle. Hát ez így nem sok mindent fog csinálni, gondoltam magamban, de nem szóltam. Végül az utolsó rész következett, a golyók se érezzék túl jól magukat, ők is kaptak egy kis szorongatást. Egy kicsit meghúzta lefelé a golyszlikat, miközben másik kezével ráhajlította a csőszerű részt. Az is két félből állt, így olyan mintha egy szűkebb csövön lettek volna átdugva a mogyorók, de visszacsúszni nem tudnak, mert ahhoz szűk a cső. A fém csőszerű alkatrész végén ott virított a két mogyoró. Még jött rá egy kis fém pánt, amivel egymástól szépen el lettek választva jobb és bal oldalra. Gondolom szépen nézhettem ki, már amennyire láttam így hanyatt fekve a farkamból. Elég fárasztó volt a fejemet emelgetve leskelődni, hiszen még mindig ki voltam pányvázva. Ekkor a bőrnacis fiú elővett egy másik zacsit, abban is volt valami fényes fém, meg valami csövek. Ekkor odaszólt nekem:

- Na, most jön a java!

- Én már el sem tudom képzelni mi jöhet még. -válaszoltam.

- Még nincs vége a dolognak. Tudod, nem szeretnénk hogy összehugyozz itt mindent, meg magadat. A gecidtől nem kell tartani, az nem fog kifolyni. De hogy tiszta maradj, ezért kapsz egy kis csinos katétert is.

- Na ne, az már megalázás, erről azért nem volt szó.

- Miért, az erényöv^? nem megalázás?

- Az más, de ti már a biológiai folyamatokba is belenyúltok.

- Az erényöv^? is azt csinálja. Meggátol egy biológiai szükségletedben. Azt mi tudjuk időzíteni és engedni hogy mikor verjük ki a farkadat. De a vizeletkiválasztás folyamatos, azt te tudnád szabályozni hogy mikor ürítel, de nem bízzuk rád, így tovább lehetsz beöltözve. A cső végén lesz egy csinos kis zacsi, abba fog folyni a termelődött anyag. De most koncentrálj, hogy a doki feldugja neked.

Szóval ezért kellett ezeknek a kis fütykös. Az erényöv^? miatt. Álló dákót nem tudtak volna belegyömöszölni. Nomeg a cső is könnyebben lemegy egy lankadt faszon.

Már a doki kezében volt a katéter szőröstül, bőröstül. Csak nem értettem miért van még azon is valami fém. Na, mindegy. Ekkor a doki megfogta a farkamat, amibe szép lassan elkezdte bedugni a hajlékony gumi^? vagy műanyag csövet. Nem tudtam megállapítani az anyagát. Gondolom valami speciális anyagból lehet. Éreztem, ahogy egyre beljebb hatol. Ez nem csak a hímvesszőmben fog lenni, mert annál már jóval bentebb járnak. Ezért kellett a steril felszerelés. Egyszer csak érzem, hogy valami keményebb, vastagabb dolog csúszik befelé a hímvesszőmben. De ez már nem olyan rugalmas, ahhoz már a farkam alakja kezd igazodni, nem fordítva mint eddig. Aztán érzem, hogy minden a helyére kerül, nem megy befelé tovább a csőrendszer. Valami fémes hangot hallok, felnézek megint, látom hogy a farkam eddigi, a fémszerkezetből kilógó vége is eltűnik egy négy fémpántból álló rácsozat alatt. Pont jó a méret, a fütyi vége éppen a rácsozat végéig ér. Hát ebben tényleg nem tud merevedni. Nos, igen, a pántos részt néhány csavarral rögzítik a már felszerelt szerkezetre. Így alkot egy teljes komplett egységet. Természetesen egy hajlékony cső továbbra is kilóg a szerkezet végéből. Azon keresztül lesz kiengedve az anyag. Na, szépen nézhetek ki. De nem is olyan kellemetlen érzés, rosszabbra számítottam. Azt persze érzem hogy van bent valami. Kérdés, mozgás közben mi lesz a helyzet. Lehet hogy akkor fog fájni egy kicsit.

- Na, már majdnem végeztünk is. -szólalt meg a doki.

- Szép remekművet szereltetek rám. -mondtam.

- Ez egy új eszköz, még nem próbáltuk ki senkin.

- Milyen megnyugtató hogy én vagyok a tesztelő. Nagyjából sejtem hogy mi is van, de azért elmondanád?

- Egy katétert dugtunk beléd, amin a vizelet kifolyik. Kombinálva van egy erényövvel, ami megakadályozza hogy felálljon a farkad. Ami keményet éreztél így a művelet vége felé a farkadban, az ennek az erényövnek egy fém csőszakasza volt, ami a húgycsövedbe került. Ez tartást is ad a bránernek, bár így beszorítva nem sokat tud mozgolódni. A cső vége itt van, amin van egy kis csap, ez csatlakozik majd egy gyűjtózacskóhoz, így ni. Most ezt a kis csapot megnyitom és a folyadékáramlás már meg is indul, szépen ide. Gondolom már lesz egy kis anyag. Az a legjobb az egészben, hogy nem tudod szabályozni hogy mikor pisilj. Úgy folyik az anyag, ahogy a veséd termeli. Nézegetheted.

- Szép látvány lehet.

- Az.

Azzal a sofőrgyerek fenekére csapott kesztyűs kezével, ami csak úgy csattant, majd kiadta az indulási parancsot. A srác viszonzásként jobb kézfejével a doki meztelen mellkasára csapott, majd mindketten elvigyorodtak. A srác kiszállt a tolóajtón, becsapta maga mögött, majd beült a volán mögé és újra elindultunk. A doki és társa ledobták magukról a kesztyűt, majd a bőrnacit kezdték rámcibálni. Amennyire tudtam, a mozgásommal elősegítettem hogy minél előbb rajtam lehessen. Mozgáskor éreztem hogy van valami a fütyimben. Azt is éreztem, hogy a hólyagom kezd megkönnyebbülni. Úgy látszik, a csőrendszer rendben működik. Mikor már teljesen rajtam volt a bőrnadrág, a sliccet még nem zárták le és nem gombolták be a felső gombot. A doki a kezével megmozgatta, kissé megrázogatta a farkamat, majd megkérdezte:

- Minden rendben? Nem szorít, nem vág, nem szúr sehol?

- Azt hiszem nem. -válaszoltam. - Kicsit furcsa érzés, de szerintem minden a helyén, már amennyir én értek hozzá.

- Akkor jó. Lezárjuk a nacit teljesen.

Még egy kicsit igazgatott a farkamon és a kivezető csövön, hogy ne törjön meg drasztikusan. Aztán felhúzta a cipzárt a sliccen, begombolta a gombot, majd a cipzár felhúzóját rögzítette a nadrágszíj alatt. A szíjra felrakott egy kis lakatot, kivette a kulcsot és az elválasztó falon lévő kis ablakon átnyújtotta a kulcsot a sofőrnek, aki igencsak zsebre vágta a kulcsot, mert kicsit balra félrehajolt, gondolom hogy a zsebébe tudja gyömöszölni a lakatkulcsot. Mindezt persze vezetés közben. Érdekes látvány volt. Eddig fel sem tűnt, hogy a bőrnaciján van zseb. Ahogy elnéztem, az enyémen is voltak zsebek. Amolyan farmerszabású, egyenes szárú nadrág volt, ami mindkét oldalt egészen a szárától fel a tetejéig mindkét oldalt fűzővel szorosra állítható volt. A kis erős, de vékony bőrszíjak kis kerek fémkarikákon voltak átfűzve, gondolom hogy erősebben álljon és könnyebben csússzon mintha a bőrben lenne kis lyuk és azon lenne átfűzve a fűző. Jól nézett ki, határozottan tetszett a naci. Csak az az átkozott cső ne rondítaná el az összképet, ami kilóg belőle. Főleg a végén az a hugyos zacskó. A nadrág anyaga jó vastag volt, gondolom marhabőrből lehetett. Nem is volt olyan fényes mint amiket lehet látni. Meg azokon látszik is hogy vékonyabb. Ez jó vastag, erős anyagú. Most nézem a farkamat, hát eléggé átlátszik a bőrön. Jól kidudorodik. Mindegy, had gondolkodjanak aki lát, hogy mi lehet a nadrág alatt. Közben a két fiú elkezdte a fűzőt meghúzni mindkét oldalról. Föntről kezdték, jó szorosra húzták. Pár perc alatt leértek az aljára. Mikor végeztek, elkezdték a békjóimat leszedni. Egyik a lábamról, másik a kezemről. De a bilincs még maradt. Miután levették a kötelékeket, megszólalt a doki:

- Na, hát végülis megvolnánk. Most már előrehajthatod a kezed, de lassan, mert eléggé el lehet zsibbadva, nehogy begörcsöljön. Majd segítek én is.

Megfogta két kezével mindkét kezem, aztán szép lassan előrehajtotta egészen a hasamig. Biztatott, hogy tapogassam meg magam, legfőképp a farkamat és környékét. Én meg is tettem, nem is kellett kétszer mondani. Mit mondjak, érdekes tapintás volt. A bőr tényleg olyan vastag volt mint gondoltam. Próbáltam kitapizni, valami érzést adni a farkamnak. Éreztem a kemény fém burkolatot és a csavarokat a bőr alatt. Mindebből a tapizásból kedvenc testrészem nem részesülhetett, az nem érzett semmit. Egyedül a mogyorók kaptak némi ízelítőt a tapizásból, de nekik sem sok jutott. Alsónadrágot most sem adtak rám. Úgy látszik ez nem divat ezeknél a srácoknál. Minek is?

- Óvatosan felülhetsz. -mondta a doki. Én már csak így fogom nevezni.

- Az jó lesz végre. Eléggé elgémberedtem itt. -nyögtem

- Segítek felülni. De óvatosan. Ha esetleg nagyon fájna, vagy valami, akkor szólj. Tényleg nem ismerjük tapasztalatból ezt az új csodaeszközt.

Szép lassan felültettek. Nem volt különösebben panaszom semmire, néha egy kicsit mintha szúrt volna a katéter, de ezt beletudtam abba, hogy ennek ilyennek kell lennie ha mozog az ember. Ezután fel kellett állni. Nem volt egyszerű a mozgó kocsiban, de ez is sikerült. Biztattak, hogy mozogjak minden irányban, kézzel igazgassam a dákót, helyezzem el hogy kényelmes legyen, mozgassam meg minden irányba. Hajlongani kellett, guggolni, felállni. Egyre jobban ment, a kezdeti zsibbadság után. Nem éreztem semmi különöset sehol, jól és stabilan helyezkedett el a farkam és a katéter. A bőrnaci jó stabilan fogta a testemet, éreztem hogy jó feszes. Valamicskét úgyis enged ahogy nyúlik a bőr.

Szemügyre vettem a csövet és a zacskót. A zacsiban már volt vagy három-négy deci folyadék. Azt mondták, ne törődjek vele, azt mindjárt kicserélik. Úgy is történt. A csövön a kis csapot elzárták, zacsi le, üres fel, csap kinyit. Kérdeztem, elvileg mennyi ideig lehet bent a cső. Azt mondták, akár tíz-tizennégy napig is. Na, azt biztos nem bírnám ki ha még két hétig nem lenne kirázva a farkam. Közben begurultunk egy parkolóba, majd megálltunk. A motort leállította a bőrnacis fiú. A cső végén lógó zacskót a doki belerakta egy kis vékonyabb bőrből készült tartószerkezetbe, amit aztán a bal oldalamon lévő, addig észre sem vett patenthez rögzített. A csövet szépen eligazgatta, így szinte egyáltalán nem is látszott ki. Persze egy póló tökéletesen eltakart volna mindent, de nem úgy nézett ki mintha azt akarnának adni. A bőrrucis hátrafordult a volán mögül és azt mondta:

- Innen gyalog megyünk.

- De ugye nem így? -kérdeztem.

- Hogy érted hogy így?

- Hát bilincsben, félmeztelenül.

- Dehogyisnem. Látod, mi is úgy vagyunk. Nyugi nem fogsz megfázni. A bilincs meg marad. Elővigyázatosság.

Azzal a srác kiszállt a kocsiból, majd pillanatok alatt a tolóajtónál termett. Kinyitotta, amin a friss levegő betódult. Intett, hogy szálljak ki. Óvatosan felálltam és kimásztam a kocsiból. A két farmeros ipse is kiszállt utánam a járműből. Az ajtót becsapták. Én ott álltam másik három félmeztelen férfi társaságában egy parkolóban, ahol néhány jármű állt. Jó páran voltak az utcán, kicsit furcsán néztek, főleg énrám. Azért kicsit élveztem a helyzetet. Jobban megfigyelve a két erőember is egész jól nézett ki. Végignéztem magamon, tetszettem saját magamnak. A cipőben jó stabilan lehetett állni. Robosztus kivitele tökéletesen harmonizált a feszesre húzott fekete vastag bőrnadrággal. Az idő tényleg jó volt, nem fáztam. Ha már alul rendesen be vagyok csomagolva, amit egyre melegebbnek is éreztem, hiszen tűzött a nap rendesen, legalább cserébe fölül szabadon ért a nap és a szélfuvallat. El voltam telve magammal és a srácokkal, ezért csak akkor vettem észre hogy a bőrnacis srác a bilincsemhez egy láncot kapcsol, ami olyan méternyi lehetett, mikor hozzámért. Fasza. Pórázon leszek, mint a kutyák. Még jó hogy nem a nyakamra tette. Nem ellenkeztem, hanem csendben tűrtem és engedelmesen viseltem amit csinál. Most a napfényben megint megtudtam nézni a srác alvázát. A farka némi helyváltoztatáson esett át indulás óta, de nagyon szexis volt. Talán már kezdett is volna ficeregni a farkam ha nem lettem volna így közszemlére kitéve. Egyelőre nem akartam letesztelni hogy milyen ha megpróbál felállni az erényövben. A srác elmondta, hogy őbenne is van katéter, de ő már magának szabályozhatja hogy mikor akar úgymond pisilni. Bár ez a pisilés csak annyiból áll az ő esetében, hogy előveszi a cső végét és kinyitja a csapot. Aztán elzárja és visszateszi a nacija erre kiképzett üregébe.

- Nos fiúk, köszönöm a segítséget, innen elválnak útjaink. -mondta a srác, kezében tartva a lánc végét.

- Neked is minden jót! -mondták a fogdmeg emberek.

Azzal ők ketten megfordultak és elindultak az ellenkező irányba. Mi pedig a másikba. A láncomat rövidebbre fogta, bal kezével erősen tartotta, majd jobb karjával a vállamat átfogva elindultunk az úton. Néha majd elsüllyedtem szégyenemben mikor velünk szemben jött valaki, vagy mi előztünk meg valakit. Hallottam ahogy suttognak a hátam mögött. Néha hátranéztem, akkor elhalgattak. Kicsit cikis volt a szitu, de tudtam ez is a játék része. Ez a kissé megszégyenítő helyzet furcsa, bizsergő, de kellemes érzéssel töltött el.

Ahogy haladtunk, egyre jobban kezdtem megszokni az emberek tekintetét. Érdekes módon senki sem tett hangosan megjegyzést a látványra, egy fickót kivéve. Olyan jó harmincas lehetett, de sokkal fiatalabbnak nézett ki. Öt-tíz évet simán letagadhatott volna. Éppen a motorkerékpárjáról szállt le, akkor vette le a bukósisakját. Miközben az ülésre tette, annyit mondott, hogy a kutyákat a nyakuknál fogva vezetik pórázon, nem a lábuknál. Erre mi megálltunk és azt mondta neki a srác, hogy még arra is sor kerülhet. Én sem tudtam tűrtőztetni magam és odaszóltam neki, hogy el tudnám képzelni a lánc másik végén, karpereccel a kezén. Úgy látszik ez nem tetszhetett neki, mert közelebb jött és megfogta a láncot. A szemembe nézett és azt mondta, hogy az a szerencsém hogy bilincsben vagyok, különben állba vágott volna. Biz isten, nem vagyok erőszakos, de akkor nem tudom miért, kirántottam a kezéből a láncot, felemeltem a kezem és a nyaka köré tekertem. Ő megpróbált szabadulni, persze nem tudott, jól meghúztam a láncot. Rászorult rendesen a nyakára. Gazdám próbált csendesíteni, de nem sok sikerrel járt. A koma próbált elrángatni, persze nem nagyon ment neki, mert a nyaka gyengébb volt mint a kezem, és szorította a gigáját rendesen a lánc. Nekem nem tetszett hogy rángat és feltűnést kelt, ezért gyorsan rövidre zártam a dolgot. Egy jól irányzott jobb lábas rúgással a vastagtalpú stabil cipőmmel tökön rúgtam. Persze a másodperc tört része alatt megvolt a reagálás, azonnal összerogyott és kezeivel a tökeit fogta. Én megkérdeztem tőle hogy így jobb-e, de értelmes választ nem kaptam. Közben a bőrnacis srác letekerte a nyakáról a láncot, próbálta felsegíteni, kevés sikerrel.

Felajánlotta neki, hogy elviszi a kórházba hogy megvizsgálják. Ő persze tiltakozott. Mikor kezdett a gyerek magához térni, én következtem. Kiosztott, hogy mit feltűnősködök az utcán, miért nem viselkedek. Én kértem az elnézést sűrűn, megígértem mindent, hogy jó leszek, meg mit tudom én hogy miket. Oda sem nagyon figyeltem hogy miket mond, mert a görnyedező alakot néztem. Engem még nem rúgtak tökön, de most ezt a szerencsétlent elkezdtem sajnálni. Nem érdemelt ilyen retorziót. Ráadásul nem is volt olyan csúnya. Sőt, kimondottan helyesnek ítéltem meg. Főleg azokkal a riadt, de egyben dühöt is sugárzó szemeivel. Gondolom, ha nem fájna neki annyira, akkor én is kapnék egy célzott rúgást a mogyorók közé. De nem tudom hogy mindehhez mit szólna a katéter és az erényöv^?. De ettől nem kellett tartanom, csóringernek elég volt megküzdenie a fájdalommal. Lassan kezdett feltápászkodni. Én egyfolytában őt néztem. Kopott, itt-ott kiszakadt, de szexis farmernadrágja által takart tökeit a bal kezével még mindig fogdosta. Értelmes szavakat még nem nagyon tudott kinyögni, miközben jobb kezével segített magának felállni. Hamarosan sikerült is neki, de egy kicsit görnyedten állt, majdnem keresztbe tett lábbal. Kicsit groteszk látvány volt így látni egy amúgy macsósnak kinézetű fickót. Pedig nálam jóval erősebb lehetett. Bár a lehúzott cipzárú bőrdzseki alatt nem látszottak az izmai, de az egész megjelenésén látszott hogy nem egy kis nyápic alakról van szó. Közben a bőrnacis folyamatosan pofázott valamit, de én le sem vettem a tekintetemet a megrúgott srác szeméről. Ezt ő is észrevette és ő is az én szemembe nézett folyamatosan. Azt hiszem a kezdeti ellenszenvből másodpercek alatt békesség lett. Nem szóltunk egymáshoz, de biztosra vettem, hogy jó barátok lehetnénk.

Hebegve elnézést kértem tőle amiért fájdalmat okoztam neki. Erre ő csak annyit mondott, hogy egy váratlan csapással a gyengébb, kisebb is győzhet. Még mintha egy kis erőltetett mosolyt is láttam volna a szája sarkában. Hol a jobb, hol a bal kezével tapogatta, mozgatta a farkát a farmer alatt. Alig volt feltűnő ahogy tapogatta magát, bár azt hiszem ez érthető egy ilyen támadás után. Mikor nagy nehezen szóhoz jutott, elmondta, így még nem rúgták tökön. Ennyire még sosem fájt a férfiassága. Aztán elkérte az elérhetőségemet, hogy a lehetséges kórházi ápolás költségeinek számláját el tudja küldeni nekem. Én készséggel megmondtam neki, mert biztosra vettem hogy nem vagyok közömbös neki és nem az említett célra kell a címem.

Bőrnacis felvette a láncot, aminek a vége a földön lógott. Noszogatott, hogy induljunk. Én még odavetettem a srácnak, hogy szép motorja van. Ő megköszönte, majd annyit mondott, hogy még találkozunk. Én a kezemet nyújtottam felé, amire válaszként kicsi tétovázás után egy mosoly keretében kezet rázott velem. Mi elindultunk, de pár lépés után visszafordultam még. Akkor vette le a bukóját a motorról és elindult a járdán ellenkező irányban. Sajnáltam szegényt, mert úgy tökön rúgtam, hogy elég csámpásan járt. Pedig jó teste volt, a farmer nagyon jól állt rajta. Gondolom neki is biztos van motoros bőrrucija, csak ebben a melegben nem akarta felvenni. Lehet hogy jobban járt volna, mert a szűk farmerban, amit a motorozáshoz választott, a golyók kicsit szorult helyzetben voltak. Nade mégsem lehet lógó ruhában motorozni. Ha farmer, akkor legyen szűkebb a motorozáshoz. Én legalábbis így lennék vele, de úgy látszik ő is így vélekedett.

Már egy jó negyed órája gyalogoltunk, de egyikőnk sem szólt semmit. Nem értettem, ha ilyen sokat kell még gyalogolni a városban, akkor mi a fenéért nem kocsival jöttünk tovább. A nap sütött rendesen, egyre jobban égette a bőrnadrág a picsámat, mivel éppen hátulról érte a napsütés. Éreztem ahogy az izzadtság folyik le a combomnál és a lábam szárán. Vezetőm könnyen volt vele, ő rövidnadrágban szambázott, gondoltam rajta sem volt alsógatya mint rajtam, így legalább az nem melegített. Egyszer csak megszólalt:

- Megérkeztünk!

- Hova? -kérdeztem naívan.

- Hülye! Mégis hova?

- Bocs, marhaságot kérdeztem. De miért nem kocsival jöttünk eddig?

- Mert akkor nem találkoztál volna a tökön rúgott fickóval. Azt hiszed nem vettem észre hogy néztél rá? Nem vagyok vak.

- Jójó, oké.