![]() Meleg júniusi este volt. A fiú éppen most csatlakozott le az internetről. Elmélyülten gondolkodott a néhány perce látott reklámról. Már elmúlt huszonkét éves, de mind ez idáig nem volt semmilyen testi-lelki partnere. Nagyon visszahúzódó volt, szerette a magányt, de egyre inkább érezte a testi partner hiányát. Senki sem tudja, de talán azért lett visszahúzódó, mert rájött hogy Ő a másik oldalon áll és nem mert kezdeményezni. Még az iskolában kezdődött. Ahogy cseperedett, egyre több önálló gondolatai lettek, szép lassan észre vette hogy valamiben különbözik osztálytársaitól. Míg az osztályban a többi fiú egyre gyakrabban kacsingat a lányok felé, őt teljesen hidegen hagyta a dolog. - Talán majd később fogok érdeklődni a lányok iránt - gondolta. De ahogy egyre teltek-múltak a hetek, hónapok, lassan rá kellett jönnie hogy bizony ez az idő soha sem fog eljönni számára. Néha azon kapta magát, hogy az iskolában, az utcán az előtte álló fiú fenekét bámulja, ha az szűkebb farmert viselt. Eleinte zavarta, tudta hogy ezt nem lenne szabad, de nem tudott szabadulni a kísértéstől. Amint egyre "rutinosabb" lett, a fenék nézegetés után már társai arcát is egyre jobban szemügyre vette. Néha már élvezte is, olykor irigykedett hogy más fiúknak szebb arcuk és testük van mint neki. A hónapok múlásával a fenekek és az arcok vizsgálgatása után újabb célpont kezdett kirajzolódni agyában. Egyre inkább érdekelte az, ami becsomagolva a fiúk lába között látható, a szoros farmerben. Ekkor már tudta, nincs visszaút. Őt sohasem fogják a lányok érdekelni, mindig a helyes, farmernadrágos fiúk látványa fogja izgatni. Közben teltek az évek. Mindenki elől sikeresen titkolta érzelmeit. Nem tűnt föl senkinek, hogy lánnyal nem látják. Igaz, fiúval sem, ezért nem adott alkalmat arra hogy megsejtsék hajlamait. Viszont az idő múlásával egyre inkább kínzóvá váltak vágyai. Akkor örült meg igazán, mikor fölfedezte az önkielégítés érzését. Bár már akkor is érezte, neki nem egyszerűen csak egy másik fiúra lenne szüksége. Egy alkalommal éppen el volt foglalva valamivel, közben a televíziót nézte fél szemmel. Nem igazán volt érdekes, hiszen a sportműsorokért sohasem rajongott. Ám valamin megakadt a szeme. Éppen Superbike motorversenyről mutattak néhány képkockát. Amint meglátta a motoros bőrruhába és bukósisakba öltözött motorosokat, egyből rájött mi is az ami még hiányzik neki. Már messziről is izgatólag hatott rá a tudat, hogy bőr szerelésben vannak a fiúk, ráadásul a bukósisak még inkább izgalmassá tette a látványt. - Ez az ami kell nekem. Bőrnadrág, bőrdzseki, bőrkesztyű, bukósisak. Minden porcikám bőrbe legyen burkolva. Rájött mi az ami a legjobb számára. Maga a bőrruházat is izgató volt neki. Elképzelte magát benne. Hozzáképzelte hogy a bőrszerkót ráadják, majd lezárják úgy, hogy Ő maga egyedül sohasem tudná levenni. Tetszett ez a kiszolgáltatottság neki. Minden alkalmat megragadott hogy a televízióban megnézhesse a bőrös fiúkat. Ha az újságban talált egy ilyen képet, nagyon sokáig nézegette és eléképzelte hogy vajon hogyan érezhette magát a srác a bőrruhában. Ritkán találkozott ilyen képekkel. Kissé tudta feledtetni ez irányú vágyait a farmernadrágos fiúk látványa, akiket nap mint nap láthatott. De jól tudta, az igazi mégis csak a bőr. Gyakran úgy feküdt le hogy elképzelte, az utcán egyszer csak fekete bőrruhás motorosok elrabolják és egy injekciót adnak neki. Mikor magához tért, azt látta hogy meztelenül ott áll egy szobában a fal mellett terpeszállásban, kezei a magasban. Nem tud mozogni. Hogyan is tudna, hiszen lábai és kezei kiláncolva. Ekkor valaki belép a szobába és egy fekete bukósisakot tesz a fejére. Plexijén nem lát át, mert el van sötétítve. Továbbra is láncban és bilincsben. Ez már kezdi izgatni. Ekkor elrablói odalépnek hozzá és elkezdik felöltöztetni. Nem ám csak úgy simán a bőrszerkóba! Legelőször is egy here és péniszvédőt szíjaznak rá. Jó stabilan, egyáltalán nem mozog. Ezután ráadják a bőrnadrágot, alsónadrág nélkül. Közben a kezek és a lábak folyamatosan kiláncolva, éppen csak a szükséges időre oldozzák ki hogy öltöztetni tudják. A surranó következik. A nadrágszárat bele húzzák a surranóba, majd egy csattanással összehúzzák és stabilan rögzítik a surranó szárát, először a jobb, majd a bal lábon. A nadrágszár többé nem tud kicsúszni a surranóból. Akkor lepődik meg, mikor érzi hogy szorul derekán a nadrág és az ismerős csattanással rögzül a dereka körül. Tudja, nem szokványos nadrágszíj tartozik a bőrnadrághoz. - De miért matatnak még mindkét bokámnál és a bőrnadrágon a fölött a hely fölött, ahol a slicc szokott lenni? Mintha apró kulcsok zörgését hallanám. Igen. Kulcsokkal a két bokámnál és derekamon is lezárnak egy kis zárat, így ha elengednek sem tudom levenni magamról ezt az öltözetet. Most a slicc körül dolgoznak. Igen, fölhúzzák a zipzárt. Kicsit nehézkesen mozog a fém húzózár. Bizonyára teljesen új bőr szerelést adnak rám. Ismét hallom a kulcs csörgését. A kényes rész fölött babrálnak, majd hallom ahogy záródik a kis zár. Ennek fele sem tréfa. Ha a kulcsokat nem adják ide, csak elrablóim segítségével tudok megszabadulni börtönruhámtól. Most egy szélesebb fekete bőrszíjat tesznek a nyakára, amin körben fém karikák vannak. Több fényes lánc is lóg különböző irányból, rajtuk karabinerek. 4-5 láncot akasztanak a karabinerrel a nyakörvön lévő karikákba. Egyenletesen elosztva, hogy minden irányból jól tartson. A lábak továbbra is láncolva. Ekkor az egyik kezét kiszabadítják és bele bújtatják egy bőrdzsekibe. Kéz vissza, újra láncolva. Most a másik kéz következik. Fekete bőrszíjakkal felerősített here és péniszvédő, szinte légmentesen lezárva vele a fiú legérzékenyebb pontját, fekete bőr surranó, fekete bőrnadrág és végül a fekete bőrdzseki. Ennyi az összes ruházat. A kezét már nem láncolják vissza, a másik ami még a magasban van, eloldozzák, de erős fiúk tartják kezét úgy hogy a kiszabadításra semmi esély. Hátra gyűrik kezeit és a háta mögött összebilincselik. A dzsekit megigazítják rajta és a róla lelógó hat bőrszíjjal a nadrághoz erősítik. Ezután felhúzzák a dzseki zipzárját. A hátrabilincselt kezeket a talajhoz rögzített lánccal kötik össze. Eltávolítják a nyakáról a láncokat és a nyakörvet. A dzseki húzózárját teljesen felhúzzák, majd a szokásos kattanással rögzítik a zipzárat és a dzseki nyak-részét. - Ezután biztos a kulcs következik, így legalább még a dzsekit sem tudom levenni ha melegem lenne. Igen, eltaláltam. A nyakamnál is bezárják a kis zárat. Most itt állok láncolva, bilincselve talpig bőrben és nem tudom mi fog következni. Tény, hogy tetszik a dolog, de vajon mi a céljuk velem és mikor fognak elengedni? Látszólag sötétbe borul a szoba, ekkor a fiú fejéről leveszik a bukósisakot, de azonnal egy másikat tesznek a helyére. Ismét kattanás, kulcsmatatás. Levehetetlenül rögzítik azt is. Eloldják a láncokat, bilincset. A fiú immár szabad. Újra fény árasztja el a szobát. - Végre látok. De nocsak, rajtam kívül többen is vannak a szobában és mindenki izgató fekete bőrnadrágban, dzsekiben surranóban és fekete bukósisakban áll előttem. Végig nézek magamon és megállapítom hogy rajtam is és a többieken is ugyan olyan bőrszerkó van. Végigtapogatom magam, megigazgatom a ruházatom, különösképpen a védőfelszerelésemet. Izgatónak találom magam és a többieket. Elmondják, hogy a bőrszerkót nem tudom levenni, mert az rám van zárva, hasonló módon a többiekre is. A kulcs az egyiknél van, de nem tudhatom kinél. Elmondják, a cél az, hogy én is válasszak valakit az utcán és én is öltöztessem be úgy, ahogy engem beöltöztettek. Végezetül nadrágom jobb zsebébe csúsztatják a bilincsem egyik felét úgy, hogy másik fele kifelé lóg a zsebemből, bármikor minél hamarabb bevethető legyen. De miért van rajtam a védőfelszerelés? - kérdeztem. - Arra azért van szükség, mert így a péniszed érzékeny részéhez nem tudsz hozzáférni és így hosszabb ideig leszel felajzva, nem tudod magad kielégíteni, hiszen a védőeszköz kemény anyagból van. Úgy van méretezve, hogy ha merevedésed lesz, kényelmesen elfér a burkolat alatt. A cél az, hogy kínlódj a gyönyörtől! Ébredés után vissza kellett zökkennie a valóságba. Sajnos semmi elrablás, semmi bőrnadrág, semmi szíj, semmi lánc, semmi bilincs. Sokkal izgalmasabb az ilyen, mint egy teljesen meztelen srác, akármilyen jól is néz ki. Igen, ekkor már nyilvánvalóvá vált számára hogy nem csak hogy a fiúk izgatják, de ráadásul még azt is szeretné ha elrabolnák, bőrbe öltöztetnék és kiszolgáltatottá tennék. Míg ezek a gondolatok jártak az eszében, monitorán még mindig ott volt a reklám, melynek szlogenje: Elraboljunk? Végig gondolta, ha most kihagyja ezt a lehetőséget, talán sohasem lesz része olyan csodás érzésben, mint amiről álmodozni szokott. Döntött. Ráklikkelt a hirdetésre. Számítógépe azonnal csatlakozott a világhálóhoz és hamarosan megjelent a képernyőn az elrabláshoz szükséges feltételek listája: - nagykorúság, Mivel mindezen feltételekkel egyetértett, máris az e-mail címre kattintott ahonnan bővebb információkat kaphat és jelentkezhet is. Miután részletesebben rákérdezett a részvételi feltételekre, még egyszer utoljára végig olvasta amit írt. Nem talált a szövegben javítani valót, ezért gondolkodás nélkül nyomta meg a küldés gombot levelező programján. - Remélem egy-két napon belül válaszolnak. Ha minden feltételnek megfelelek és egyet is értek a követelményekkel, akkor megpróbálom. Lehet hogy nem lesz belőle semmi, de legalább megpróbáltam és nem szalasztottam el a lehetőséget, amire már oly régen vágyok. Izgatottan telt számára a következő 24 óra. Végig gondolt mindent, vajon hogy is fog ez az egész elrablás lezajlani. Végre eljött az idő. Izgatottan kapcsolta be számítógépét, kapott-e választ kérdéseire. Rutinos mozdulatokkal indította mail-kezelő programját és már csatlakozott is a nagy lehetőségek hálózatához. - Öt üzenetem van. De mi tart ilyen sokáig? Olyan lassan töltődnek le a leveleim. Á, ez ismerőstől jött, a második is, na, a harmadik talán az lesz amit várok? Nem, az csak egy hírlevél. De a negyediknek nem ismerős a feladója, a tárgya viszont igen! Végre, válaszoltak. De nézzük csak mi lehet az ötödik levél. Az is tőlük jött. Miért küldenek kettőt? Akkor nézzük mit írtak, a többi mail most nem fontos. -Kedves Érdeklődő! Örömmel fogadtuk hogy hirdetésünk felkeltette a figyelmedet. Megkeresésedre a következőket tudjuk válaszolni. Ahhoz, hogy szolgáltatásunkat igénybe tudd venni, nem támasztunk sok és betarthatatlan kéréseket. Legfontosabb az, hogy az írásban megküldött utasításokat feltétlenül tartsd be. A másik levelünkben küldött adatlapot töltsd ki és küldd vissza arra a címre, amiről kaptad. A jelentkezési lapot csak akkor küldd vissza, ha a következő néhány dologgal egyetértesz: -Elmúltál 18 éves és fiú vagy, - Azt hiszem technikai akadálya nem lenne a dolognak, ezeket a feltételeket el tudom fogadni. Már csak az a kérdés, milyen adatokat kérnek az adatlapon, de szerintem azon már nem lehet elbukni. Akkor lássuk az adatokat, mire is kíváncsiak. - Jelentkezési lap az Elraboljunk? játékhoz A fiú izgatottan fogott hozzá hogy kitöltse az adatlapot, egy percet sem akart késlekedni. Az első két kérdésre hamar megadta a választ. de gondolkodóba esett, milyen nicket válasszon magának. Mindenképpen olyat szeretett volna, amihez köze van a bőrnek. A Leatherboy tetszett neki, de ugyan azt a nevet nem akarta választani mint ahogy talán leendő elrablóját nevezik. A sok fejtörés után végül a LeatherJeans nevet választotta magának. Kissé szokatlan, de talán neve jelentése alapján elrablói talán kitesznek magukért. Kedvenc testrésze méretéig semmi gond nem volt az adatok beírásával. Azon gondolkodott, nap mint nap hányszor látja, fogja, fogdossa kedvencét, de még sohasem jutott eszébe hogy megmérje. Akkor most itt az ideje. Kiment a műhelybe és behozta a mérőszalagot és a tolómérőt. - Még jó hogy nem a nyugis fütyi méretét kell megadni, mert azzal most bajban lennék. Már a levélolvasás alatt felizgultam, ezért hiteles méretet tudok beírni a rublikába. Na nézzük csak, mennyi az átmérője. Hát, ha jól látom, akkor 4,5 centi, a hossza 17 és a totális méret pedig 23 centi. Nem tudom hogy ez most átlagos, kicsi, vagy nagy, de remélem elrablóim meg lesznek vele elégedve, már csak azért is, mert ez ekkora, nem tudok neki mit csinálni. Egyéb közlendő? Az nincs, üresen hagyom, nem írok oda semmit. Ezzel kész is van, kitöltöttem. Akkor most küldés. Hadd menjen! Miután elküldte a jelentkezési lapot, még egyszer végigfutott gondolatban hogy mire is vállalkozott. Talán majd kinevetik, kigúnyolják valamiért. De már visszacsinálni nem lehetett. A levél bájtjai már beleolvadtak a világháló halmazába. Teltek-múltak a napok, hetek, de válasz nem érkezett. Azt gondolta nem sikerült a felvételi, valamit talán elszúrt, esetleg a méretekkel lehetett valami baj. Már el is felejtkezett az egész dologról, amikor egyszer csak csomagot hozott a posta. A feladó ismeretlen volt, de semmi tévedés a címzett LeatherJeans volt, persze a rendes polgári nevén. Mikor kibontotta a csomagot, egyből megcsapta orrát a finom bőr illata, amitől egyből izgalomba jött. - Hát mégis sikerült! Mielőtt a csomag tartalmát igazán átvizsgálhatta volna, kezébe akadt egy levél. Ez a levél tartalmazta a konkrét elvárásokat, időpontot, helyszínt, valamint a csomag tartalmának pontos listáját. Gyorsan végig futott tekintete a levélen, amiből egyelőre semmit nem jegyzett meg. Annál inkább izgatta a csomagban található fekete bőrnadrág. Gyorsan kivette és orrához emelve mélyeket szippantott a friss bőr illatából. Jobban szemügyre vette a szabását. Nagyon tetszett neki. Fazonra olyan volt mint egy egyenes szárú kissé testhez álló farmernadrág. Hátul két farzseb, elől szintén kettő ahogy a farmereken is, a jobb oldali zseb fölött egy kisebb méretű, talán pénznek, vagy egyéb apróságnak. Mikor kigyönyörködte magát új nadrágjában, végig nézte mik vannak még a csomagban. Volt egy pár fehér zokni, fehér rövid ujjú póló, egy pár fekete bőr félcipő fényes fémből készült deréköv és egy fém szerkezet, amiről először nem tudta hogy mi. Bár sejtette hogy valami módon kapcsolatban van azzal, ami a lába között meredezett. Hozzá fogott a levél tüzetesebb átolvasásához. A találkozó két nap múlva lesz és csak a csomagban található ruhákat és eszközöket veheti föl. A "legjobb barátját" teljesen meg kell borotválnia, nem lehet szőrös sehol. A fémből készült "ruhát", ami rácsos szerkezetű, rá kell adnia. Jöhet a zokni, a bőrnadrág a derékövvel, póló, cipő. Ahogy eljött a második nap, reszkető kézzel tette fel magára a fém, alul kosárhoz, felül hengeres rácshoz hasonlító szerkezetet. Tetszett is neki rendesen, jól mutatott ebben a fém férfiasság-bilincsben. Az utasítás szerint a rögzítő csavarokat csavarhúzóval úgy kell meghúzni, hogy kézzel egyáltalán ne lehessen kicsavarni. - A zokni megvan, most jön a fémketrec. Olyan izgis, de vajon mit csináljak a közben elő-elő bukkanó kenőanyaggal? A leírásban semmi nem szerepelt róla. Csak a csomagban található eszközöket használhatom, mást nem. Hát bizony akkor az csordogálni fog. Nem baj, nem kockáztatom meg hogy amiatt kizárjanak hogy valamilyen módon megváltoztatom a szerelést. Még a nadrág tisztítása is megér egy jó élvezetet. Most hova tettem a csavarhúzót? Az előbb még itt volt. Aha, megvan legurult a földre. Hogy ne legyen kivetni való, azt a három csavart úgy megtépem, hogy senki ember fia ki nem lazítja. Meg van az utolsó is. Na, ez egész jól néz ki, ebben a ketrecben kényelmesen elfér összehúzódva és merevedve is. Nem nyom, nem szorít sehol. Akkor emiatt kellett nekik a méret! Most jön a legizgalmasabb darab, a bőrnaci. De várjunk csak! Semmi alsó nadrág? Fenébe is, se a csomagban, se a levélben nincs róla egy szó sem. Akkor közvetlenül a csupasz hátsómra és a bevasalt bögyörőre kell húzni a nadrágot? Ez persze nem baj, de ha véletlenül lecsúszik a sliccen a zipzár, a résen kieshet a fegyverem. Az utcán ez egy kicsit cikis lehet. Hát, ettől csak még izgalmasabb a játék. Valamit csak tudnak azok a fiúk! Jól néz ki ez a fém derékszíj, ez is fokozza a hangulatot. Már csak a póló van hátra. Nem tudom hogy lenne jobb, ha a nadrágon kívül hagyom, vagy ha bele húzom a nadrágba a derekát. Megnézem így is, úgy is. Az az igazság, hogy a vasalás miatt feltűnően kidomborodik az ékességem, ezért ha kívül hagyom a pólót, valamennyit takar. Meg különben is nyár van, nem lesz olyan melegem. Bár igencsak meg fognak bámulni hogy ki az a hülye aki 31 fokos melegben fekete bőrnadrágban mászkál. Na de ezen már ne múljon az örömöm. Mit foglalkozok én holmi utcai járókelők véleményével! Úgysem ismer ott senki, és én sem ismerek senkit. Ha tudnák hova megyek! Akkor így jó is leszek. Lássuk csak, pontosan hova is kell mennem. Újberény. Még nem jártam ott, de nincs túl messze. Talán olyan 120 kilóméter. Azt írják, a Holdsugár üzletközpont parkolójától kell indulnom gyalog. Hát, jópofák, ha nem lenne autóm, akkor ilyen szerelésben kicsit cikis lenne az utazás odáig. Mellékeltek egy térképvázlatot is a környékről. Ez alapján tudok tájékozódni, nem kell senkitől sem kérdezni hogy mit hol találok. Úgy nézem egy erdőbe vezet az útleírás. A többit majd ott meglátjuk. "Tájékoztatlak, hogy a levélben közölt eszközök és ruhadarabokon kívül csak zsebkendő, zseb vagy karóra, szemüveg, valamint személyes ékszereid lehetnek nálad. Mobiltelefon és egyéb kommunikációs eszköz használata és birtoklása a játékból való kizárást vagy büntetést von maga után." Itt a levél vége. Akkor a nyaklánc, karóra maradhat, veszek magamhoz néhány papír zsebkendőt, a napszemüveg jól jön vezetéshez, mert pont szemből fog sütni a nap. Viszont a mobilt kénytelen leszek a kocsiban hagyni. 10-re kell a megjelölt helyen lennem. Most 7 óra múlt néhány perccel. Inkább hamarabb legyek ott jóval, mint késsek néhány percet. Szerintem akkor indulok is. Indulás előtt még vetett magára egy utolsó pillanatot a földig érő óriási tükörben. Elégedetten nézett végig magán. Fekete bőrcipő, fekete, kissé testhez simuló bőrnadrág csillogó derékövvel, fehér póló és napszemüveg. Minden hozzá hasonló érzelmű srácot felizgatna megjelenésével. Csak a kidomborodás aggasztotta egy kicsit, az nagyon feltűnő. Megpróbálta igazgatni, de az eredmény nem lett jobb. A kapu a megszokott stílusban ismét nyikorgott ahogy kinyitotta. Már régen meg akarta olajozni, de mindig elmaradt. Beült autójába és csak ekkor jött rá, hogy férfiasság-bilincse ülve egy kicsit kényelmetlen. De csak éppen annyira, hogy még izgatóbb legyen. Kocsijával kiállt a kapubejáróra és a megszokott nyikorgás közepette gondosan bezárta kapuját. Beült az autóba és újra érezte az a kissé kellemetlen érzést, amit akkor tapasztalt meg, mikor először a garázsban beült a kocsiba. Próbált igazgatni a dolgon, egy picit jobb lett. Elindult a főúton Újberény felé. Útközben semmi érdekes nem történt, gyorsan fogytak a kilóméterek. Azon gondolkodott, ha most baleset érné és meghalna, a helyszínelők sohasem jönnének rá hogy miért van így öltözve. Nem sok ideje volt gondolkodni a dolgokon, a bő száz kilómétert gyorsan maga mögött hagyta. Éppen most kanyarodik be az újberényi Holdsugár üzletközpont parkolójába. Ránézett órájára. 9 óra múlt 18 perccel. Lévén, hogy az üzletek 9 órakor nyitottak, elég sokan tartózkodtak a parkolóban. - Ennyi ember! Akkor ez most itt a főpróba lesz, vajon mit szólnak a kinézetemhez? Semmi baj, fapofát kell vágni, úgy sem ismernek. Van negyven percem a találkozóig, talán jó lesz sietni egy kicsit. Telefont kikapcsolom, beteszem a kesztyűtartóba. Nincs mese, akkor indulás! Kiszállt a kocsiból. A közelben állók kicsit furcsán néztek rá, mikor meglátták öltözetét. Azt gondolta, mindenki a domborulatát nézi rajta, ezért megpróbálta a pólójával takarni, már amennyire lehetséges volt. Szó ami szó, valóban volt aki azt nézte, mert a kissé feszes bőrnadrág igen csak szépen kiemelte formáját. Az idegességtől, hogy mindenki őt nézi, elmúlt a merevedése, de a bilincs miatt a domborulat nem lett kisebb. Gondosan bezárta fél éves Opelja ajtajait, a kulcsokat megszokásból zsebre vágta. Ekkor kezdett el gondolkodni, az engedélyezett tárgyak között nincs kulcscsomó. Hová is tegye? Egyre többet vetnek rá egy-egy lopott pillantást. Kezdi kényelmetlenül érezni magát. Egy hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan leguggol a kocsi első kereke mellett, hogy a futómű környékén találjon olyan helyet, ahova kulcsait elrejtheti. Ez a hirtelen mozdulat kissé kínosan érintette, mert olyan fájdalmat érzett heréiben, mintha jól tökön rúgták volna. Ösztönösen odakapott, de azonnal el is vette kezét, nem akart még nagyobb feltűnést kelteni. Úgy tett, mintha az autógumi szelepét matatná bal kezével, a jobbal pedig megpróbálta a bilincset igazgatni lábai között. Valamelyest sikerült kényelmesebb helyzetbe tennie fogságban senyvedő barátját. Miután sikerült a kulcsokat is elrejteni egy olyan helyen az autó alatt, ahonnét nem eshet le, megpróbált óvatosan felállni. Ez már veszélytelenebb művelet volt mint az előbbi, csak egy kis igazgatás kellene megint, de túl sokan bámulják. Sietős léptekkel elindult kifelé a parkolóból. Alig várta hogy olyan helyre érjen, ahol nem, vagy nem sokan látják, hogy megpróbálja kényelmesebbé tenni mozdulatait. De sajnos az utcán is sokan vannak és nincs olyan hely ahova félre húzódhatna, ráadásul az idő is kezdi sürgetni. Kezd ismét merevedése lenni, ezért megpróbálkozik azzal, hogy zsebre vágja kezeit, és úgy tesz kísérletet a dolgok helyre rázására. Sajnos nem megy, ehhez a művelethez már szűk a nadrág. Csak egy kézzel tudna igazán matatni. Ekkor gondol egyet, kezét kiveszi a zsebéből és bátran megfogja domborulatát jobb kezével és egy gyors mozdulattal először balra, majd jobbra nyomja, aztán fel és le. A vele szemben jövők igencsak meglepett képet vágnak, de nem számít, mert mostmár olyan kényelmes, mintha nem lenne rajta a bilincs. Meggyorsítja lépteit hogy minél hamarabb a kijelölt helyen legyen a kiserdőben. Ekkor jut eszébe, valamit elfelejtett, ami pedig fontos lett volna. Nem borotválta le. - Most mit csináljak? Alkalmas hely és eszköz sincs hogy borotválkozzak. Mindegy, lesz ami lesz. Szaporán szedte lépteit, hiszen nem túl sok idő volt a találkozóig, ráadásul azt sem tudta pontosan mennyi idő alatt érhet a kijelölt helyre. Tíz perc gyaloglás után meglepve tapasztalta hogy milyen messze jutott a parkolótól. Egy pillantást vetett a térképvázlatra és megállapította hogy hamarosan megérkezik. A nyári hőségben már kezdett kicsit kényelmetlen lenni a fekete bőrnadrág, melege volt. Az erdő melletti aszfaltozott sétányon haladva egy kicsit elviselhetőbb volt a meleg, hiszen árnyékot adtak a termetes akácfák. A térkép szerint addig kell a sétányon menni, amíg jobbra egy kis kitaposott ösvényt nem lát. Azon gondolkodott, mi van ha több ösvény is van. Vajon melyik az igazi? Sokat nem gondolkodhatott, mert odaért egy kis ösvényhez. Igen sokan járhatnak rajta mert a fű teljesen ki volt taposva, régen nem nőtt ki. Ez volt az első ösvény amit látott amióta az erdő melletti sétányon haladt. Körülnézett, majd a kis gyalogúton elindult befelé az erdőbe. A fák között kellemes hűvös volt a levegő legalábbis a parkolótól az erdőig tartó úthoz képest. Elővette a térképvázlatot. Egy hármas elágazáshoz fog érkezni. Innen a balra ágazó úton kell haladnia. Egy-két perc gyaloglás után elérkezett a kereszteződéshez. Gondolkodás nélkül haladt tovább a kijelölt úton. Csodálatos volt a csend ami az erdőben uralkodott. Csak a madarak énekét és saját lépéseinek zaját hallotta. Az ösvény, ami egyre jobban vezetett befelé az erdő sűrűjébe, igencsak kanyargós volt. Érdekesnek találta, hogy már percek óta gyalogol és egyetlen elágazással sem találkozik. Pedig a térkép szerint még kell lennie egynek. Hamarosan el is érte. Csak itt el ne tévedjen, ugyanis az út itt négy felé vezet, viszont a térkép szerint nem úton kell tovább mennie. Innen már nincs messze. Megnézte az óráját. Tíz óráig még tizenegy perc volt hátra. Leírása szerint a kereszteződésnél ahhoz az úthoz képest amin jött, 45 fokos szögben megint balra kell kanyarodnia és a két út között kell tovább mennie, amerre nem vezet kitaposott utacska. Meglátott egy fekete, sárga csíkos jelölést, amit egy fára festettek. A térkép szerit ezt a nyomot kell követnie. A jelölések tíz, tizenöt méterenként követték egymást. Úgy gondolta, olyan öt-hatszáz métert tehetett meg az utolsó kereszteződéstől. Végre meglátta azt a fát, amin a végállomást jelölték, egy fehér kört, vízszintes vonallal áthúzva. Nem volt különösebben nagy, olyan 15-20 centi lehetett az átmérője. Végre odaért, ahova meg kellett érkezne. Órájára nézve megállapította, még nem késett el. 9 óra 58 percet mutatott órája. Az óráról felpillantva vette csak észre, hogy a fára van tűzve egy levél és egy kisebb csomagocska. Letépte a levelet és olvasni kezdte: - A melléket kis csomagban található két pár bilincs egyikét tedd a bokáidra, a másikat csuklóidra oly módon, hogy a megjelölt fának háttal állva azt átfogva bilincseldd magad a fához. Amint ezt megteszed, nincs visszaút. A játék elkezdődik. Arra vigyázz, a bilincset véletlenül se zárd össze, csak amikor kell, mert nem tudod kinyitni, nincs hozzá kulcsod. Ha nem tudod magad a fához bilincseli a leírt módon a megadott időig, akkor nem teljesítetted a feltételeket és a játékból kizárunk. A bilincselés határideje: 10 óra 5 perc 00 másodperc. Izgatottan vette le a kis csomagot. Kibontotta és gondosan ügyelt, nehogy bezáródjon valamelyik fele. Gondolkodás nélkül kattintotta jobb csuklójára a bilincset. Ekkor jutott eszébe, hogy a másik bilincset a bokáira kell tennie. Gyorsan feltette és innét fogva lábait nem tudta távolabb tenni egymástól. Ezután háttal nekidőlt a kijelölt fának és még egyszer megnézte a pontos időt. Fél perc híja a tíz órának. Hátra tette kezeit a fát átfogva és kereste a bilincs másik felét. Megtalálta, de másik csuklójára feltenni így háttal egy fát átkarolva nem is olyan egyszerű. Aggódni kezdett, mi lesz ha nem sikerül időre megtennie és mi lesz akkor ha csak az idő letelte után sikerül a kikötés. Elrablói valamikor elengedik akkor, vagy csak ha valaki rátalál. Ez esetben igencsak kényes helyzetbe kerül és magyarázkodhat. Harmadik próbálkozásra már kattant is a bilincs bal csuklóján. Próbaképp megrángatta kezeit, lábait hogy biztosan jól fogvatartja-e a bilincs. Megpróbált mozogni is, de igencsak korlátozott volt a mozgástere. Megállapította, sikerült magát igen erőse a fához rögzíteni. Kezdett tetszeni neki ez a kiszolgáltatottság, emiatt ismét kezdett valami ficeregni lábai között. Úgy gondolta, maradt még egy-két perc a határidő lejártáig, így most jobban tudott figyelni az erdő hangjaira. Továbbra is csak a madarak csicsergését és a saját neszezését hallotta, már amennyire képes volt zajt csapni. Egyáltalán nem hallatszott a nem is olyan távoli város zaja sem. Talán egy-két percig meditálhatott, amikor lépések zaját hallotta a háta mögül. Vajon azok jönnek akiket vár, vagy csak erre tévedt emberek? Félelemmel teli izgalom töltötte el minden porcikáját. Egyre közelebbről hallotta a lépéseket. Egyszer csak megszűnt a neszezés, de úgy érezte, közvetlen közelében vannak. Valaki megmozgatta kezein a bilincset. Tudta, elkezdődött a játék. Ekkor elé lépett valaki. Öltözete minden képzeletet fölülmúlóan izgató volt. Nálánál valamivel magasabb, erős és kisportolt testalkatúnak tűnő, talpig bőrbe öltözött srác állt előtte. Fekete motoros bőrcsizmát, oldalán sárga háromszög mintával, fekete motoros bőrnadrágot, térdnél vastagabb koptatóréteggel és dupla bőrből készült a lábak között és a fenék részen a jobb kopásállóság érdekében, fekete motoros bőrdzsekit viselt, ami könyöknél, vállnál hátgerincnél és mellkasnál protektorokkal védte az öltözet viselőjének testi épségét. Fekete motoros bőrkesztyű, végül fekete bukósisak volt a fején, sötétített plexivel, így nem látható viselőjének arca. Nadrágzsebeiből bilincsek lógtak ki, Derékövének akasztóin karabinerek sorakoztak. Álmaiban mindig ehhez hasonló kinézetű fickókról fantáziált. Ezek után akaratlanul is "oda" nézett. Neki is volt jócskán csomagolva. Ekkor közelebb lépett LeatherJeans-hez és végigtapogatta a fiú testét, hogy van- e nála valamilyen tiltott tárgy, bár ez fölösleges volt, hiszen szemmel látszott hogy zsebeiben nincs semmi. Miután megállapította hogy nincs nála semmi idegen tárgy, letérdelt elé. Lehúzta a még mindig bilincselt fiú sliccén a zipzár és benyúlt a résen. Megragadta amit ott talált és kijjebb húzta. A férfiasság-bilincsről és a bőrkesztyűről is csepegett a természetes síkosító nedű. - Gyere csak ide, ezt nézd meg! - szólt oda társának. LeatherJeans nem tudta el sem képzelni, mit akar mutatni társának egyik elrablója. - Igen, látom! Mindkét fickón ugyan olyan öltözék volt, még testalkatuk, magasságuk is megegyezett. - Nos, eddig egy kivételtől eltekintve betartottad amit kértünk. Viszont a borotválkozásról elfeledkeztél, vagy szándékosan nem tetted meg. - Az az igazság, hogy elfeledkeztem róla, már csak itt a városban jutott eszembe, de akkor már nem tehettem semmit. - Ez nem olyan nagy bűn hogy kizárjunk az élvezetből, viszont büntetéssel jár. Egyelőre nem áruljuk el mi lesz a büntetésed, majd meglátod. Ezután a két srác néhány lépéssel távolabb ment és összesúgtak. LeatherJeans ekkor már ismét fel volt izgulva, látta péniszét bilincsbe verve ahogy kilógott bőrnadrágja lehúzott sliccén. Izgató volt számára a friss levegőn érezni elrablói minden bizonnyal új bőrszerelésének illatát, valamint hallani ahogy a bőr ropog mindig mikor elmozdul, elcsúszik egymáson minden finom mozdulatukkor. A két fiú visszatért és az egyik odalépett LeatherJeanshez. Visszagyömöszölte raboskodó péniszét a bőrnadrágba és felhúzta a zipzárt. Közben odament a másik fiú is. Levette LeatherJeans napszemüvegét és mélyen a szemébe nézett. Viszonozni szerette volna a farkasszemnézést LeatherJeans is, de ő semmit sem látott a sötétített plexin keresztül elrablója arcából. - Leatherboy vagyok. - mondta a másik bőrfiú, majd visszatette LeatherJeans-re a napszemüvegét. Elővett egy bilincset és LeatherJeans mögé lépett. Ezen a bilincsen közelebb volt egymáshoz a két csuklószorító mint amivel a fához volt rögzítve. Ekkor a másik fiú átkarolta LJeans derekát és magához rántotta és erősen átkarolva fogva tartotta. Ekkor érezte LeatherJeans fogvatartója kellemes bőrszagát, valamint azt, hogy a fiú domborulata, ami igen keménynek tűnt, hozzáért az övéhez. Ez igen izgatólag hatott rá. Most először érezte egy másik fiú közvetlen testközelségét, ráadásul testüket csak a mérhetetlenül óriási izgalmat kiváltó bőrszerkó választja el. Hátul, Leatherboy az új bilincs egyik felét a raboskodó fiú jobb csuklójára kattintotta. Egy gyors mozdulattal kinyitotta a kezeken lévő bilincs egyik szárát, majd a fát kikerülve az új bilincs másik felét azon nyomban LJeans másik kezére is rögzítette. A bilincs kattanása után a fiú szorítása gyengült, majd megragadta bal karját. Leatherboy levette áldozata kezéről azt a bilincset, amivel a fához volt pányvázva és zsebre tette. Áldozata lábán lecserélte a bilincset, hogy valamivel nagyobbakat tudjon lépni, de a futáshoz ez kevés legyen. Megfogta jobb karját a fa fogságából kiszabadítottnak és elindultak vissza abba az irányba amerről a két emberrabló jött. Így mentek hárman egymás mellett, középen az elrabolttal, akinek oldalról erős kezek fogták karját. Csak lépteik halk zaját, a friss bőr surrogását és a két bőrfiú lélegzését lehetett hallani a bukósisakok alól. Néhány perc gyaloglás után egyszercsak elérkeztek az erdő széléhez. Ismerős volt az aszfaltozott sétány. Egyszerre volt kíváncsi hogy mi vár rá, izgatott és félt hogy valaki meglátja-e őket így hármasban, karon fogva. A sétányon tovább haladva a távolban egy ház látszott. Talán két-három percig tarthat az út míg odaérnek. Útközben három kerékpáros sráccal találkoztak. Szűk biciklis nadrágot viseltek. Kisportolt, szépen barnult meztelen felsőtestük csillogott az izzadságcseppektől. Mosolyogva köszöntek: - Sziasztok fiúk! Újabb mazohista, aki már egyedül nem tud mit kezdeni a tökeivel? A két bőrfiú egy szót sem szólt, csak intettek a bringásoknak. - Na, én is jó helyre kerültem! Itt a többi ember tudja mi folyik a környéken és mit csinálnak ezek a fickók? Minden esetre ez a hármas felállás így nekem nagyon bejön, tényleg izgis. Azt hiszem, annyira, hogy a combomon már érzem is hogy kezd lassan lefelé folyni a síkosító anyag. Az első cseppek már akkor megjelentek, amikor reggel a férfiasság-bilincset a kezembe vettem. Kínos lenne ha a nadrágszáron kifolyna. Odaértek a házhoz. Szép, rendezett kert vette körül az épületet. Közelről látszott igazán, hogy ami távolról háznak tűnt, valójában egy kisebb kastély. Néhány lépcső vezetett fel a bejárati ajtóhoz. Jó széles volt a bejárat, továbbra is két oldalt karon fogva vezették a fiút. Bent az előcsarnokban viszonylagos sötétség fogadta a belépőket. Nem volt azonban olyan sötét mint amilyennek tűnt. Leatherboy levette róla a napszemüveget és egy kis asztalra tette. Odakint már igen magasan állt a nap és erősen tűzött. A szemnek néhány perc szüksége volt hogy alkalmazkodjon a megváltozott fényviszonyokhoz. Mikor a fiú szeme hozzászokott a kevesebb fényhez, körülnézett az előcsarnokban. Egy kis asztal mellett egy bőrkanapét, vele szemben két bőrfotelt látott. A helyiség két széléről lépcsősor vezetett föl az emeletre, ahol a folyosóról szobák nyíltak. Nem sokáig tudott nézelődni mert beszédre lett figyelmes: - Sziasztok! Ő a tízórási? - Igen, időben jött majdnem minden rendben van. Elfelejtette leborotválni. -mondta Leatherboy. Akkor vette csak igazán figyelembe, hogy a kanapén egy szintén fekete bőrruhába öltözött fickó feküdt, aki éppen valamilyen elektronikus játékkal múlatta az időt. Rajta nem volt bukósisak. Jól meg tudta figyelni, hogy arányos, szimpatikus arca volt. Rövid, erőteljes, ápolt haja és szépen borotvált arca kedves mosolyával tisztaság, ápoltság érzetét keltette. Jobb fülében arany karika fülbevaló, orrsövényében szintén arany színű piercing. Társa a fotelban éppen újságot olvasott. Neki is rendezett, rövid haja, első benyomásra is megnyerő arca volt. Szintén fülbevalót és szemöldökében piercinget viselt. Rajtuk már nem motoros öltözet volt, hanem kissé testhez simuló farmernadrág szabású bőrnadrág, bőrdzseki lehúzott zipzárral. Öltözetüket fekete, bakancs- szerű cipő egészítette ki. - Gyertek velünk és segítsetek!
|
|||


