www.fetishsex.hu

Azon az estén nem gondoltam, hogy hová fog fajulni az elkövetkezendő nap. Egyedül voltam otthon, nagymami épp valahol valami gyógyfürdőben töltötte idejét, én meg a heti munka után holtfáradtan zuhantam az ágyba. Semmit és senkit nem volt kedvem zargatni. Azért felhívtam nagymamit, és korán ágyba bújtam. Volna, ha tudtam volna aludni. Inkább a tévét bámultam. Ostobábbnál ostobább műsorok követték egymást. Így inkább megvártam az este tizenegy órát, és laptopommal bevonultam a szobába. Irány az Internet. Isten őrizz attól, hogy nagymami rájöjjön, hogy miféle oldalakat is nézegetek! Nem mondom, lázba hoznak a gúzsba kötözött fiúkról és férfiakról készült fotók, hát még a szadizásukról készült videók! Éjfél is elmúlt már bőven, mikor zajt hallottam a fürdőszobaablak felől. Nyitva hagytam, ami a szomszéd üres telekre nézett. Nem az a szokásos éjszakai zaj volt, valami más. Felálltam, hogy megnézzem. Az előszobából nézve túl sötét volt a fürdőszoba. És a mocorgás erősebben volt hallható. Felkapcsoltam a villanyt. Egy nagy sötét árny mozdult meg, egyenesen felém. Valaki épp akkor lépett be a fürdőszobaablakon, de az ablak alatti keskeny padkáról belecsúszott a kádba. Ösztönösen kaptam a lába után, de olyan szerencsétlenül – vagy szerencsésen – hogy a hasára fordult. Térdei egészen a kád másik végéig csúsztak, talpai a mennyezet felé néztek. Kezei a feje fölött égnek álltak a kád másik oldalán. Jobb lábammal belépve a kádba rögtön a hátába tapostam, megragadtam jobb karját és hátracsavartam. Vadul, agresszíven, indulatosan. De most? Felkiáltott, kiáltása visszhangzott a fürdőkádban. Bal kezemmel lekaptam egy törülközőt, és fél kézzel a fejére csavartam. Bal karját nem tudta hátratenni magától a kád miatt, jobb karját én fogtam le. Nem értettem mit mond a törölköző alatt. Rázta a fejét, mire én a kád mellett szétgurult vödrök egyikét felkaptam, és a fejére húztam. Hangja még halkabb és érthetetlenebb lett. Hátracsavart jobb kezét még jobban megszorítottam és megfeszítettem. Másik törülközőt megragadva a hátracsavart jobb csuklójára tekertem egy hevenyészett csomóval zárva. Majd rátérdelve megbéklyózott jobb kezére hátracsavartam a bal kezét is, végül a jobb kezéhez kötöztem. Lábaival megpróbált hátba rúgni, de nem sikerült. Biztonság kedvéért egy harmadik törülközővel egymáshoz kötöztem bokáit, majd – hiába rúgkapált – a bokáit a háta mögött az összekötözött csuklókhoz kötöttem. Megláttam a légudvarban lógó kötelet. Közben egészen kimelegedtem. Mindkét lábammal ráálltam a frissen fogott betörőre, aki gúzsba kötve rángatta magát. Próbált kiszabadulni a kötelékből, de nem ment. Azért rátapostam az ujjaira. Lábam fejét úgy mozgattam bal keze ujjain, mintha cigarettacsikket nyomnék el. Nem tehetek róla, de altestem is életre kelt. Egyre merevé vált férfiasságom szerve. Közben arra gondoltam, hogy nem szabad. Az értelmem próbált jobb belátásra téríteni, de az a bizonyos szervem, amivel sok férfi gondolkodik gyakran a közvélekedés szerint, más véleményen volt. Mindenestre a betörő vállaira léptem, és kinyúltam a kötélért. Olyan vastag volt, mint a kisujjam, és jó erős. Nem mondom, jó hosszú is volt. Behúztam az ablakon, miközben párszor beletapostam párszor a betörő vállába és hátába. Kezemben a kötéllel, rátérdeltem hátrakötözött kezeire. Ekkor megláttam a hátizsákot. Kiborítottam. Volt benne minden… vastag ragasztószalag, kábelkötegelők, kötelek, álkulcskészlet, CD-k… és persze az irattárcája. Megragadtam egy kisebb kötelet, és úgy fordultam a hátán, hogy szinte a fején lévő vödörre ültem. Mintha sóhajtozott vagy nem is tudom, de már nem kiabálásnak tűnt a vödörből kiszűrődő hang. Mindenestre a kezei a térdeim közé esett. Óvatosan lefejtem a csuklóit összekötő törülközőt. De nem eléggé. A lábait fogva tartó törülköző elengedett, és lábai hangosan koppantak a kád végéhez. Kezei is hirtelen szabaddá váltak, de nem sokat tudott kezdeni a szabadság reményével. Ököllel párszor a hátába vágtam tiszta erőből, miközben kezeit próbáltam elkapni. Kezeit nem tudta előrevenni, mert karjai a lábaim között voltak, és teste belesimult a fürdőkádba. Pár perc küzdelem után kezeit jó szorosan összekötöztem a csuklóknál. Közben mocorognom kellett, lihegtem, mert hímtagom egyre dagadtabb lett. Láttam a lábain a magasszárú fekete Adidas bőr sportcipőt, azokkal az édes kis fehér csíkokkal. Némi küzdelem után kezei már meg voltak kötözve, de ujjaival piszkálta kezeit fogva tartó kötelet. De a széles ragasztószalaggal körberagasztottam az ujjait – és a csuklói hurkoló béklyókat is -, és ezzel értelmét vesztette az ellenállás. Közben addig rugdalózott a lábaival, hogy a bokákat összekötöző törölköző végképp elengedett. Megragadtam a bal lábát, tiszta erőből hátrafeszítettem. Alattam felüvöltött a betörő, mire én egyik kezemmel bokáját jó erősen fogva és testéhez –szinte a hátába nyomva- leszorítva, másik kezemmel oldalra kicsavartam lábfejét. Remegett a teste, már amennyire tudott, és üvöltött a fájdalomtól. Már amennyire tudott. Jobb lábával hátrarúgott időnként, de ezzel azt érte el, hogy jobb lábfejét már nem csavartam ki, de bal lábát is lefogtam a hátához. Próbálta lábait kiszabadítani a fogásból de nem ment. Végül elengedtem, de csak addig, amíg újabb kötelet nem vettem magamhoz. Kicsit lejjebb csúsztam a kádban, és gyors mozdulatokkal összekötöztem a bokáit is. Ekkor már csak nyöszörgött valamit érthetetlenül.

Azon az estén nem gondoltam, hogy hová fog fajulni az elkövetkezendő pár nap és pár hét. Jártam a józsefvárosi utcákat. Igen, besurranásos lopásokból és betörésekből éltem. Mit is mondhatnék… többszörösen büntetett előélet után hol kapna ma az ember tisztességes munkát… és tisztességes fizetést. Tudtam róla hogy köröznek, pár kapualjban láttam is a körözési képem. Épp arra gondoltam, hogy megpattanok a környékről, mikor megláttam a nyitott fürdőszobaablakot. Igaz, hogy a másodikon volt, de vele szemben egy méteren belül egy betonkoszorú áthidalója volt. Alatta a födémnek a falból kissé kiugró vasgerendája állt ki. A teljesen nyitott légudvar az első emeletről kezdődött, és alatta a ház mellett volt valamikori épületének falmaradványa húzódott. Az alkalomra vadászva portyáztam, és itt volt az alkalom. Egy mozdulat, és az üres telek utcai kerítésén máris átvetettem magam. A falmaradványra felmászni nem volt ördöngösség, és egy perc múlva már a második emeleten kiálló peremre kapaszkodtam fel az áthidalón átdobott kötelem segítségével. Az ablak ki volt támasztva, de ügyes lábtechnikával kiakasztottam az ablakot, ami teljesen kitárult. Szabad volt az út. Kicsi lendület, és egyik lábamat átvetettem az ablakon. Féltérdre ereszkedtem, háttal a fürdőszobának. Lenéztem az utcára, hogy nem látott-e meg valaki, közben levettem a hátizsákom. Hátramenetben hatoltam be, lábammal tapogatva az utat, közben le akartam tenni a hátizsákom. Nem tudtam, hogy mi van bent, és elég hamar talajt ért a lábam. Épp benéztem a fürdőszobába, hogy szokja szemem a sötétet, mikor hirtelen villanyfény vakított el. Éreztem, hogy egy fürdőkádba csúszok bele. Jobban mondva belezuhantam, miközben hátizsákom kiesett a kezemből. Hirtelen valami megmarkolta a lábam, és egy fordulat után már a hasamon csúsztam. Térdeimen nagy ütést érezve elértem a fürdőkád végét. Ösztönösen fel akartam kelni, de égnek meredő lábaim alatt nem volt talaj, és kezeim a fejem fölé kerültek. És hirtelen nyomást éreztem a hátamban. Valaki pont a közepébe taposva lépett rám. Szinte fel sem eszméltem az esés miatti szédületből, karom erősen hátracsavarta egy erős, agresszív, ellentmondást nem tűrő akarat, aztán éreztem a bőrömet égető horzsoló hurkot. Eressz el vagy… üvöltöttem, de hirtelen elsötétül a világ. Párás és kissé dohos levegő ölelt körbe a puha és nedves sötétséggel, ami egyre szorosabbá vált a fejem körül. Eressz már el te szemét… üvöltöttem tovább fejemet rázva, de hirtelen még szorosabb lett a sötétség. Valamit a fejemre húzott. Ziháltam, és a fájdalomtól üvöltöttem. Különösen akkor, mikor bal kezem is hátracsavarta. Szabadságom lassan semmivé vált, már arra gondoltam, hogy mehetek vissza a sittre, mikor a két kezem összekötözte. Lábaimmal megpróbáltam hátba rúgni, de nem ment. Megmozdulni sem tudtam a kádban. És a mozdulat lehetősége végképp elveszett, mikor lábaimat is megkötözte, végül gúzsba kötözött. Eszeveszettül próbáltam kiszabadulni, miközben éreztem, hogy mindkét lábával a hátamba áll. Tudtam, ha rendőrkézre kerülök, éveket tölthetek börtönben. Csak a már elveszett szabadságomat sajnáltam, meg a félelem, hogy milyen cellatársakkal hoz össze a sors. Mert igaz, hajlamom elviselhetővé teszi, csak hát, ha túl brutális a cellatárs. Állt a hátamba, és szinte belém préselte a lábait. Szinte hallottam az ujjaim reccsenését, ahogy lábfejével rájuk taposott. Cigarettacsikknek nézte talán, mert úgy súrlódott a talpa rajtuk. Azt hittel eltörnek a vállcsontjaim, mikor rájuk térdelt. Mocorgott rajtam, és nem tudtam, hogy mire készül. De el voltam foglalva azzal, hogy kiszabadítsam magam. Pánikba estem. Éreztem a mozdulatait, bár nem értettem. Csak a testem sajgását és fájdalmát éreztem, ahogy teste súlya a fürdőkádba présel. Égetett a kezeimet összekötő kötél, és a lapockáimon súlyos teste mocorgása. Meg… ott, lent, alul, az ösztönöm. Most talán nem kéne… de olyan jól esett. Pánikba estem. Már megint… na ne… most. Mert olyan kínos volt, mikor legutóbb a fogdában… a bíróságon, mikor bilincsben voltam… a rabszállítóban. És mikor a sitten a körlet köcsöge lettem. Szinte hallottam bordáim reccsenését, de nem értettem, hogy mi történik. Fejemen mintha megszorult volna az a valami, amit ráhúzott. Szinte nem kaptam levegőt. És a merevedésem… mintha nem lett volna elég problémám. Megint babrált a kezeimet megkötő törülközőkkel. Hirtelen lábaim nagyot lendültek, és eléggé fájt, mikor a kád szélébe vágódtak. Hirtelen csuklómozdulatok után szabadnak éreztem kezeim, de nem tudtam hová tenni. Éreztem a hátamon, éreztem a kád hideg szélét, és éreztem fogvatartóm testének melegét. És súlyát. Meg azt a korlátozott teret, amiben tudtam mozgatni kezeim. De térben is korlátozott volt az, amíg felcsillant a szabadság reménye. Úristen, de kemény szorítása van! A… be, ez kegyetlenül szoros! Szinte belemélyed a húsomba a kötél. Na ne…! A saját köteleimmel kötöz meg! És milyen szorosan. Éget a fájdalom. Égető és szaggató fájdalom járta át testem. Átjárta és már nem csak a fájdalom, hanem a kéj is égetett. A fogvatartott, a legyőzött, a szabadságától megfosztott élvezetes kéje, mely mindig is gyönyört jelentett számomra. Ösztönösen, és általában. De ez most a nagy való élet! Rajtakaptak betörésen! És én élvezem, hogy elvették a szabadságom, megkötöztek, és a jó ég tudja, hogy mi történik velem? Nem tehetek róla, igen! Kétségbeesettel kapartam és kapálóztam az ujjaimmal, hátha ki tudom oldani a kötelet. Arra számoltam, hogy leszáll rólam, hívja a rendőrséget, és én addig kioldom magam és elinalok. De nem! Ujjaimon éreztem valamit. Megszorította! Te jó ég! Összeragasztja! A szemét! A saját ragasztószalagommal. És ráadásul a hímtagom is egyre merevebb lett… már olyan régen nem volt ilyen élményem. Ha egyszer „dolgoznom” kellet. De már csak az élvezet kedvéért sem adom fel! A lazán összekötözött lábaimmal próbáltam megrúgni. Ugyan nem sikerült, de a kötelék elengedett. Sikerélmény, de sokra nem mentem vele, hisz kezeim teljesen foglyok voltak. Jaj! Elkapta a bal lábam! Elkapta, és leszorítja. Fáj… éget, hasogat, görcsöl, fáj. A fájdalom járja át testem, és a fájdalom azon kéje, melyet érezni szoktam. És mindez nem elég, a lefogott lábam fejét kicsavarja. Testem teljesen megfeszül, semmi önálló mozgásterem sincs. Csak alul, a herék és hímtagom között. Elég is volt ez ahhoz az égető görcshöz, hogy kiadjam magamból az élvezet megnyilvánulását. Kádba simuló testemen éreztem a nedvességet, és gyorsult a kiáramlás, ahogy lábam hirtelen elengedte. Szürke félhomályban láttam, mikor lihegve pihegtem; és miközben foglyul ejtőm összekötözte a bokáim. Jó szorosan, minden kímélet és gyengeség nélkül.
Na most mi legyen? Tettem fel magamnak a kérdést, miközben a kádban megkötözött betörőtől is mereven égetett az izzó élvezet. Nem tudtam fékezni a hímvesszőm. Pláne ahogy láttam a megkötözött betörőt. Pláne, hogy azután láttam a megkötözött betörőt, hogy én kötöztem meg… ÉN kötöztem meg. A hosszú ujjú fekete overall szerelésében, a fekete sportcipőben, és annak is az égre néző fekete, redőzött gumitalpával. Mi a fenét tegyek? Őrlődtem magamban, miközben a szobába mentem. Hoppá! A gép még mindig a neten van. Gyorsan leválasztottam, de a kapkodásban úgy megrántottam a telefonkábelt, hogy végképp elnémult. Sebaj, mobil is van a világon. De visszamentem a betörőhöz. Féltem, hogy kiszabadul. Próbált, de nem ment. Meg sem tudott mozdulni a kádban. Ott feküdt, fején a vödörrel, megkötözött lábakkal és kezekkel, kezein ragasztószalaggal. Szinte belesimult a kádba. Látszott teste korlátozott mozgásán, hogy próbál lélegezni, és közben nyöszörgött a vödör alatt. De nem maradhatott a kádban. Olyan izgató látvány volt úgy megkötözve, hogy hímvesszőm sem bírt magával. Egyre inkább elöntötte altestemet az izgalom forrósága, és egyre vadabban lüktetett merev vesszőmben. Nem akartam, hogy meglásson. Még szerencse, hogy megtaláltam hátizsákjában a csuklyát. Amolyan sísapka volt, a szemeknél kivágott két lyukkal. Felhúztam. Passzolt, de kisé szorosnak éreztem. És olyan furcsa voltam… csuklyával a fejemen, focista rövidnadrágban és meztelen felsőtesttel. De hogy szedjem ki a kádból? Először is biztosabban el akartam némítani, de ehhez hozzá kellett férnem a fejéhez, lehetőleg szemből. Így hanyatt kellett fektetnem, de ez nem ment. Gondoltam egy megoldást, és nekiláttam a megvalósításnak. Összekötöztem a bokáit a csuklóival. Jó szorosan, gúzsba. Közben a bokáira álltam fél lábbal. Hamar ment, akárcsak az a hurok, amivel könyökeit húztam egymáshoz közelebb. Aztán egyik kezemmel a bal combja, másik kezemmel a bal dereka alá nyúltam, és megmozdítottam. Ruházata érintése is tovább izgatott, olyan anyagból volt – az a durva vászonféle – amiből ezek a military ruhák és katonai gyakorlók készülnek. Nehéznek tűnt a teste, de végül oldalára fordult. A vödör a fejéről majdnem lecsúszott, de a kád vége ebben megakadályozta. Hanyatt nem tudtam fordítani lábfejei végett. De ösztönösen arra a bizonyos testrészére néztem, amin már én is alig bírtam uralkodni. Mármint a sajátomon. Micsoda feszességbe meredő sziluett jelezte hímtagja méretváltozását! Ujjaimmal óvatosan végigsimítottam a sziluett két oldalát. A betörő ösztönösen összerántotta testét, de nem volt hová visszahúznia. Így ahol a makkot sejtettem, kissé megnyomtam a sziluettet. Picike sötét folt jelezte, hogy valami készül, és a foglyul ejtett betörő erősen rángatta testét. A folt egyre nagyobb lett, és végül addig rángatta magát, hogy ismét hasára csúszott a kádban. Láttam, ahogy a foglyom lassan, ütemesen és nagyokat lélegzik fején a vödörrel és a fejére csavart törülköző alatt. Már nem volt nagy kedvem rendőrkézre adni. Végre adatott egy rabszolga, akit kedvemre szadizhatok, és a jelek azt mutatják, hogy passzol ebbéli ízlésemhez. De nem maradhat a fürdőkádban. És a vödör sem a fején. De el kellett hallgattatnom. Megint megragadtam, de most erőszakosabban. Testét már kissé elpilledtnek éreztem, és megint sikerült oldalára borítanom. A folt a nadrágján eléggé terjedelmesre sikerült. Jobb lábammal beleálltam a kádba, úgy hogy jobb lába combközepébe tapostam részben, miközben megragadtam a karjait a vállainál. Lábammal lábait befelé tapostam, miközben felsőtestét balra fordítva felemeltem. Ahogy kezeim a háta mögé tudtam dugni, szinte megölelve ültettem fel. Ziháltam, mire sikerült, de sikerült. Térden ült a foglyom a kádban, háttal a fürdőszobaablaknak. Testét feszesen tartotta, mert a bokáit a csuklójához kötöző kötél rövid volt a kényelmes térdepeléshez. De ez engem nem érdekelt. Azon filozofáltam, hogyan némítsam el. A ragasztószalag kézenfekvő, de ha túl sokat mozgatja az állát, és behajtva nyálazza ajkait, előbb-utóbb levarázsolja magáról a szájzárat. Valamivel be is kellett tömnöm a száját. Megláttam a fehér sport zoknijaimat a mosógépen. Vagy négy pár, egyik koszosabb és érettebb volt, mint a másik. Egy pár zoknit gyorsan egymásba tettem, ahogy mosás után szokás. De kicsinek gondoltam a kupacot, és még egy harmadik zokniba is belehúztam a „golyót”. Jöhetett a művelet kényesebb része. Ragasztószalagot, a zokni-gombolyagot és még egy zoknit magamhoz véve, beültem a fürdőkádba a –most már inkább nevezném:- rabszolga mögé. Egyik kezemmel – amelyikben a zoknikat tartottam – átöltetem a nyakát, a másikkal óvatosan levettem a vödröt a fejéről. Ahogy a vödör lejött a fejéről, rázni kezdte a fejét. Próbált kiszabadulni az ölelésemből, de nem ment. De a törülköző magától lejött. Eee…. – kiáltott, jó nagyra kitátva a száját. De csak ennyire volt képes, mert a tátott szájába belenyomtam a zoknikból készített golyót. Egy mozdulatra benne volt úgy, hogy a külső zokni szára kilógott az ösztönösen záródó szájából. Másik kezemmel befogtam a száját, mert próbálta kiköpni a pecket. Közben teste szinte vitustáncot járt, de nem sok mozgástere volt a kádban. Fekete hosszúujjas pólóján keresztül belecsíptem a melleibe, majd a ragasztószalaggal kezdtem bajlódni. Kétkezes munkát igényelt, de végre sikerült az egyik farpofájára ragasztani. A vonaglás közben megpróbált a rabszolga a szemembe nézni, de nem tudott. A negyedik zoknit a szája elé tettem, úgy hogy az orra alá is jutott belőle, pont a talprészből. Aztán jött a ragasztószalag. Szorosan, szívósan, keményen körbetekertem a fején. Szerencsére tüsi haja volt a rabszolgának, így ez nem akadályozott. Olyan szorosra sikerült a ragasztás, hogy megfeszítette a pofazsákjait. Csak hosszú „m”-et volt képes hallatni. Minden lélegzeténél az orra alatt lévő zokni apró bolyhai táncot jártak. Aztán a szemek jöttek sorra, de azokra elég volt csak egy méretre vágott ragasztószalag-csík. Már nem látott, és nem beszélt. A hallást is elintéztem nagyon hamar… fülkagylóiba egy-egy zoknit gyűrtem, és a fejét körbetekertem párszor a széles szürke ragasztószalaggal. Szerencsére elég volt a szélét beszakítani, és így könnyen téphető volt. De hogy még fokozzam a szenvedését, az orra alatt fityegő zokni végét az orrára hajtottam és ráragasztottam.

Semmit sem láttam vagy hallottam. Már jó ideje nem történt semmi. Próbáltam megmozdulni, de nem nagyon ment. Mennyi ideje vagyok itt megkötözve. Pár perce, félórája? Semmit sem hallottam vagy láttam, és egyre nehezebben lélegeztem. Ujjaimat próbáltam mozgatni, hogy valahogy lepiszkáljam a ragasztószalagokat. De alapos munkát végzett. Biztos, most hívja a Rendőrséget… és amikor kiérnek a zsaruk, jót fognak röhögni rajtam. A fürdőkádban esve fogságba… és a megdagadt hímtagomon. Teljesen elvesztettem a külvilág érzékelését. Próbáltam mocorogni, hátha kisül belőle valami, meg hát megmerevedett hímtagom miatt is kénytelen voltam. A frász jött rám! Hirtelen megmozdított. Kisé megemelte a kezeim, mintha újabb kötelet húzott volna át. Most meg a bokáimon. Mit akar ez? Jaj, ne! Megfeszültek a vádlijaim, ahogy a bokáim közeledtek a csuklóimhoz akaratának megfelelően. És ez mintha nem volna elég, még a bokáimra is taposott! Szinte éreztem a csontjaim ropogását, mikor a könyökeim felett újabb hurkot tett a kezeimre. Mellkasom még jobban beleidomult a fürdőkád aljába. Közben küzdöttem a magam kéjes élvezeteivel, és dagadó hímvesszőm térnyerésével. Szinte belemélyedt a hasfalamba, ahogy utat tört magának testem és a fürdőkád alja között. Egyre forróbb, és egyre izzóbb lett altestem, és már nem létező szabadságom tovább korlátozta altestem belső zsigereinek élvezetes görcsei. Nem tudtam elképzelni, hogy mit akart foglyul ejtőm, mikor belemarkolt a bal combomba és oldalamba egyszerre. Bármennyire is akartam aztán, de nem nagyon tudtam segíteni abba, hogy oldalamra fordítson. Aztán jó pár perces próbálkozás után végre kimozdult a testem, és lehetővé vált, hogy oldalra forduljon. De ekkor hímvesszőm már nem a kád és hasam közötti szűk területen volt, hanem szabadabbá vált, és utat tört magának. Ösztönösen próbáltam meggörnyedni, de nem ment. Pedig próbáltam. És fokozta örömtelinek is felfogható szenvedésem, ahogy meredt hímtagom végigsimította a nadrágomon át. Ujjai szelíden haladtak végig szervem két oldalán, érzékien, kecsesen, simulva. Ösztönösen rántottam volna össze a testem, de nem ment. A forróság már szinte tüzelve égette altestem belsejét, rángatva zsigereimet és prosztatáimat. Tovább tüzelte a bennem tomboló emésztően lángoló forróságot, amikor pont a szabaddá vált makkomat nyomta meg két ujjával. Égetett a kéj szenvedően kínzó élvezete ahogy makkom a hasfalamhoz és alsónadrágomhoz nyomódott fogva tartóm akaratának megfelelően. Ajaj… hatalmasat rándult össze a hasam és az altestem, és forróság töltötte el hímtagom belsejét, majd ez a forróság kezdte beborítani makkom. És egyre inkább beborította. Majd a nedvesség érzetétől tudtam, hogy kiadtam magamból az élvezet megnyilvánulását. Ösztönösen rángatózott a testem, aminek a vége az lett, hogy ismét hasamra borultam a fürdőkádban. Ahogy ismét a hasamon feküdtem, egyre inkább szétterjedt a makkomon és a hasfalamon az élvezet folyama. Forrón és nedvesen borította be altestem, áztatva bőröm és ruházatom. Az élvezet kiadásának örömét élhettem át, még ha ilyen körülmények között is. Talán pont egy Mester fogságába kerültem? Talán egy szadista vadállat? Amilyenre vágytam mindig is? Vagy csak szimplán szemét, és idő kérdése, hogy átad a rendőrségnek? Mindenesetre adatott pár perc, hogy az élvezet kitörése utáni állapotot kipihenjem – kiélvezzem. De most megint belém markolt. Megint oldalamra akar fordítani? Miért? Minek bajlódik, ha rendőrkézre ad? Erőteljes fogása van, az ujjait szinte a combcsontomban érzem. Szinte meghajlanak a bordáim. Megint az oldalamon fekszem. De most mit akar? Mert az alul lévő combomba taposott. Megragadja vállaimat. Megmozdít, de úgy mintha ki akarná csavarni. Felsőtestem ellenkező irányba mozdítja, mint lábaimat. Testem lendületet vett, de érzem, ahogy a fejemen lévő vödör súlya visszahúzna. Hirtelen nem kaptam levegőt, ahogy fejem hátrahajlik egy pillanatra és megfeszült a nyakam. Kezei átsiklottak a lapockáimon, hogy aztán a hátam közepén összeérve összeölelhessenek. Testem kimozdult, vele együtt a lábam is. Egyre inkább kezdett kiemelkedni a testem a kádból, de a lábaim belecsúsztak. Fáj, mert lábfejeim magam alá gyűrődtek, de végül ki tudtam nyújtani magam alatt, mintha lábujjhegyre állnék. Egyensúlyoznom kellett, mert a csuklóimat a bokákhoz kötöző kötél rövidsége miatt nem tudtam előrehajolni, és kezeimet is meg kellett feszítenem, már amennyire tudtam a csuklóimon lévő kötél- és ragasztószalag béklyóktól. A vödör egy kicsit félrecsúszott, így jobban kaptam levegőt. De vajon most mire készül? Lehelete betakarta tarkómat, ahogy mögém ült a kádban. Lábait bepasszírozta a derekam és a kád széle közé, szinte összenyomott. Karja lassan körbefonódott a nyakam körül. Lassan, de biztosan elkezdte leemelni a fejemről a vödröt. Gondoltam, hogy itt a lehetőség, és kiadom magamból a fájdalmam. Vagy segítségért kiáltok. Ahogy a vödör már nem volt a fejemen, rögtön rázni kezdtem magam, bár sok mozgásterem nem volt. És láss csodát le is esett fejemről a törülköző. Ordítani akartam, de valami hirtelen a számba került. Ösztönösen megpróbáltam kiköpni, kiöklelni, de nem ment, mert fogvatartóm nagy tenyere tökéletes szájzárként gátolt meg ebben. Puha, szálas, kesernyés és áporodott ízű volt az a számba került valami. Láttam fogvatartóm egyik kezét, benne fehér és nagyon mocskos sport-zoknit. Gondoltam, hogy ezt dugta a számba. Éreztem is a torkomban a fanyar ízt, mert nyáladzás indul be nálam. Próbáltam lerázni a szájzárat, de ellenállásomat azzal jutalmazta, hogy belecsípett egymás után többször is a melleimbe. Lángba borított a testembe nyilalló fájdalom. Miközben próbáltam ellenállni, de mégis beragasztotta a számat – ráadásul még egy zoknit nyomott az arcomba, pont az orrom alá. Minden egyes lélegzetvételkor érezhettem a zoknija áporodott szennyes illatát. És ez az illat lassan betöltötte az orrüregem, torkom, és érzelmi állapotom. Próbáltam ellenállni, próbáltam megnézni, hogy ki is az, aki ezt teszi velem, de nem ment. A plusz zokni is szorosan záródott a számra, akárcsak a ragasztószalag csíkja, ami jó néhányszor szorosan körbefutotta fejem a számtól a tarkómon át a számig. Az orrom alá szorított zokni csiklandozta orromat, növelve ezzel is kéjes szenvedésem. Pár másodperc után ismét sötétségbe borult világom, miután egy határozott mozdulattal csíkot ragasztott szemeimre. Füleimbe bolyhos puha valamit éreztem, majd ezek szorosan belesimultak fülkagylóimba. Éreztem – most már csak éreztem – a ragasztószalag futását, ami a bolyhos valamiket a fülkagylóimba, a fülkagylóimat fejemhez szorították. Hirtelen fülledt lett a levegő, mikor a zoknit ráhajtotta az orromra, és még oda is ragasztotta. Roló le… édes szabadság, vajon mi vár rám? Kéjes kín, vagy végzetes megalázás?